Ugye a füledbe cseng kedves olvasó a mostanság már-már közhellyé vált mondat: már semmi sem a régi.
Kötelezően teszteltetni kell magunkat, korlátozzák a szórakozási lehetőségeinket, kijárási tilalom lépett életbe, és már egy átlagos lagzit sem lehet akárhogyan kivitelezni. Most készakarva nem írtam a sportot, a szívemhez legközelebb álló labdarúgást, mert arról is megvan a véleményem.
Többször, többektől hallottam az elkeseredett mondatot: már vége lehetne.
Igen, vége lehetne, és sokan meg is teszik ennek érdekében a kötelezőt. A nagy többség, sőt már a vírustagadók között is láttam, aki megváltoztatta a véleményét.
A minap kaptam egy kis „fejmosást”, mégpedig hogy mindenkinek tolerálni kell a véleményét, hozzáállását és akaratát. Ezzel viszont nagyban vitatkoznék, mert voltaképpen a helyzet, amiben jelenleg vagyunk, nem engedi meg. Törvényileg sem.
Olvasni már az aggodalmaskodók véleményét is, akik a karácsonyi ünnepek miatt nyugtalankodnak.
Lelki szemeim előtt meg is jelent egy félig üres Tesco parkoló, kevésbé megrakott bevásárlókosarak, esténként több (akár) maszkban sétáló ember, szerényebb karácsonyi ajándékvásárlás.
Higgyétek el, még a várva várt hó is meg fog érkezni karácsony estéjén. Nagy pelyhekben, csendesen fog hullani, és azt fogja suttogni, hogy „lassítsatok” emberek.
