FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mai vendégemmel való ismeretségemet három fejezetre lehet osztani. Az első még gyerekként a ’80-as években kezdődött, amikor az öreg Hajós bácsi és unokája, Ozsvald Gábor azon a helyen állt a stadionban, ahol én is édesapámmal. A harmadik rész már a jelenkorban játszódik, tulajdonképpen újra felfedeztük egymást. Erről, és a második, „ismeretlen” fejezetről beszélgettünk nemrég, egy kávé mellett. Úgy éreztem, Gábor papája végig „ott ült” velünk az asztalnál, és kíváncsian hallgatta, mit hagyott hátra az utókornak.
Gábor, mikor és milyen körülmények között kezdtél el DAC-meccsekre járni?
Nekem mindig is a nagyapám volt az etalon az életemben, ami a focit illeti, de minden másban is. Ő volt az, aki DAC-szurkolót csinált belőlem, ahogy Real Madrid-szurkolót is. Sokan tudják rólam, ez a két csapat a szívem csücske. A Reált a Puskás Öcsi bácsi miatt imádta, ezért lett Honvéd-szurkoló is.
Hatéves koromban vitt ki először DAC-meccsre, emlékszem, a Spartával játszottunk. Hatalmas élmény volt, igaz, nem láttam semmit a meccsből, csak a hangokat hallottam. Elvitt idegenbeli meccsekre is, Csehországba, Prágába, Brünnbe például.
Nagyapámról azt kell tudni, hogy „Hajós” volt a beceneve, mivel a háborúban a Magyar Haditengerészetnél szolgált, mint altiszt. Így lettem én a ’80-as években a Kishajós, ami azóta lekopott rólam, sajnos abból a partyból már senki sem él. A prolitribünön megvolt a törzshelyünk, onnan az új keleti lelátó elkészülte után átköltöztünk a másik oldalra. A legfelső sor volt a miénk, nagyapámnak volt 3-4 barátja, akikkel stabilan járt. Mindegyiknek volt már unokája, ezek közül én voltam a legidősebb, ezért engedtek be maguk közé.
Nagyapám halála után is ott ragadtam ezzel a társasággal, később már a gimis osztálytársakkal. Ezt pici szünet követte a főiskola idején, valamint az Antal-éra alatt. Valahol szégyenlem is, de ki kell mondanom, az Antal-érában nem nagyon jártam meccsekre, az okokról most ne beszéljünk. Ezután a B-közép következett, megmondom őszintén, a B-középből való távozásomat akkorra datálom, mikor te abbahagytad a vezérszurkolói feladataidat.
Amikor teljesen elkészült az új Aréna, pár barátommal eldöntöttük, hogy „megöregedtünk” és felmegyünk a VIP-be.Már azt is elmondhatom, hogy Zoé lányom is néha elkísér, nála 9 évesen jött elő a DAC-os kötődés.
A régi stadionnak megvolt a maga fílingje, ahogy az újnak is megvan a saját légköre, viszont a családias hangulat talán hiányzik. Azt veszem észre, hogy kevés ember beszélget egymással a meccsek előtt. Az Aréna modern, szép, az ország legszebb stadionja, és nem akarom megszólni a jelenlegi B-közepet, de az újakból, a fiatalokból jó néhányat nem a szíve viszi oda, hanem a szelfizés.
A mi generációnknak nem erről szólt a DAC, inkább arról, ha éjjel felkeltettek, tudtad hányas a mezszáma a Libának, vagy a Majoros Gyuri bácsinak. Az utóbbi volt a kedvenc játékosom abból az időszakból,
napi szinten találkoztunk, ott nőttem fel, ahol lakott, nekem ő volt az Isten! Mindkét fiával fociztam, az idősebbikkel egy korosztály vagyunk, így suliba is együtt jártunk.
Az idegenbeli mérkőzésekre általában a hazai szektorba, esetleg a VIP részébe váltasz jegyet a társaiddal együtt. Hogy alakult ez így? Volt esetleg emiatt valamilyen negatív tapasztalatotok?
Lényegében több oka volt ennek, az egyiket már a hazai meccsek alkalmával említettem. Öregszünk és kezdünk elkényelmesedni, már nem azt a tombolós korszakunkat éljük. Mindannyiunk életében jön a gyerek és változol, más dolgok kerülnek középpontba. Odahaza sem azért kerültünk el a B-középből, mert nem értünk velük egyet, egyszerűen átadod a helyed a fiatalabb generációnak, akikben még… nem azt mondom, hogy lobog a tűz, hisz’ az bennünk is ott van, de szurkolóból már nézővé válsz.
Közben megmaradsz ugyanolyan „DAC-bolondnak”, felugrasz a gólnál, a rossz ítéleteknél, de már nem szurkolod végig a 90 percet. Egyik barátunknak kifejezetten az volt az óhaja, hogy idegenben is úgy nézhesse a meccseket, ahogy odahaza, mi pedig hozzá igazodtunk.
Továbbá, azt tartom, hogy a szurkolásnak megvan az a hátránya, hogy elvonja a figyelmet a fociról, én már inkább a fociért és a játékért járok meccsre. Észreveszek olyan dolgokat is, amit te, ha keményen szurkolsz, nem. Te a rigmusokra figyelsz, a tapsra, én pedig a játékosaink mozgását, a passzjátékukat figyelem, vagy a kispadunkat például.
Ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, miképpen vélekednek a hazaiak a DAC-ról, és a szurkolóinkról. Ezt úgy tudod meg a legjobban, ha beülsz közéjük, azt kell, hogy mondjam, 80-90%-ban kellemesen szoktunk csalódni. Persze voltak magyarellenes megnyilvánulások is, amit általában a szünetekben le is rendeztünk, pro és kontra.
Jellemzően jó fogadtatásban részesülünk, mikor meghallják, hogy magyarul beszélünk, magyarul szurkolunk. Idegenben is van rajtunk DAC-sál természetesen, sőt még a magyar Himnusznál is felállva énekelünk. Ritkák a beszólások, oda általában hasonló konszolidált szurkolók járnak, akiknek ezzel nincs semmi problémájuk. Mindegy, hogy Pozsony, Nagyszombat, vagy akár Nagymihály.
Amikor például Nagymihályban csúnyán kikaptunk, a körülöttünk ülők nem nevettek, inkább azon csodálkoztak, mi történik a DAC-cal.
Onnan a szünetben eljöttünk, és levezettem hazafelé megállás nélkül. Végig szidtuk az egész sztorit, de akkor is elmentünk, és újra elmennénk, ha lehetne!
Beszéljünk még egy kicsit a DAC jelenéről és jövőjéről, valamint végre feltehetem azt a kérdést, hogy: jól főznek a VIP-ben?
Úgy látom, most van a legnagyobb esélyünk nemcsak a bajnoki cím megszerzésére, a duplázásra is. Végre az első szezon, amikor ha nem is a pártunkon vannak a bírók, de legalább nincsenek ellenünk. Úgy néz ki, hogy a sportdiplomáciánk is jó úton halad ez ügyben.
Van esélyünk a bajnokságban, a Slovan nincs úgy egyben, nincs azon a szinten, mint mi, nincs az a tűz bennük.
Storckkal az a gondom, hogy bár tetszik, ahogy játszunk, tetszik a mentalitása, nem cserél, vagy nem tud cserélni. Követtem a pályafutását, nemcsak a magyar válogatottnál, neki 11+2 játékos van a fejében, akikkel végigjátszaná az idényt. Attól félek, így nyárra elfáradtunk és a Slovan utolér minket. Vannak a padon is tehetséges játékosok, de képtelenek játékba lendülni, ha csak pár percet játszanak mindig.
A DAC jövője? Tudjuk milyen elképzelése van a Világi úrnak, megtalálni a fiatal tehetségeket, és jó pénzért eladni őket. Ezt a szurkolóinknak el kell fogadni, nem lesznek a DAC-ban hosszú távon kedvencek.
Az, hogy tetszik, vagy nem – mindenkinek van véleménye. Nyugaton is erről szól a klubok stratégiája. Sokat köszönhetünk a tulajdonos úrnak, stadiont, csapatot, mindent…
Korábban Pačinda volt a kedvencem. Tiszteltem, amikor meghalt az édesapja és másnap pályára lépett, majd egy óriási meccsen rúgott két gólt. Aztán… Pedig azt mondtam, ha egyszer szobrokat állít a tulajdonos a nagy legendáknak, Pačinda köztük lesz. Mint korábbról a már említett Majoros Gyuri bácsi, vagy Kweuke talán.
Jelenleg éppen a három kedvenc játékosom lett covidos, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert így kénytelen lesz játszatni a Mester azokat, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak.
Egyébként jól főznek a VIP-ben, nincs gond a kajával, csak lehetne picit változatosabb. Idényenként cserélnek menüt, mindig ugyanazok vannak körbe-körbe.
Köszönöm a beszélgetést Gábor, végre ezt is megtudtam. Kár, hogy nincs rántott sajt, de azért hajrá DAC!
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
BEMUTATKOZNÉK, DAC-SZURKOLÓ VAGYOK…
