Klikk Out Vikkendhouse: Vezetés közben jutnak eszembe a legjobb dalötletek

A blues-rock és az alternatív rockzene szerelmese, a tehetséges dióspatonyi zenész, Mezei Máté most elmeséli, milyen volt az út, melyen gyermekkorától a zenével egészen odáig fejlődött, hogy az egyik legmenőbb csallóközi gitáros lehessen. A beszélgetés legalján pedig meghallgathatjuk nyolc kedvencét, egy mixben. Az összeállítás tökéletes délutáni program ezen a szürke vasárnapon. 

Fotók: Szabó Péter Pál

Mezei Máté vagyok, a Night Ride zenekar gitárosa és egyik alapítótagja. Jelenleg Dióspatonyban és Komáromban élek felváltva, valamint ez utóbbi helyen is dolgozom, tanárként. Hobbijaim közül az egyik és legfontosabb már hosszú évek óta a zene.

A Vikkendhouse egy olyan sorozat, amiben feltárjuk az első emlékeket, amelyek a zenéhez köthetők. Te emlékszel az első nagy impulzusra, amit a zene váltott ki belőled gyerekként?

Nagyon régóta van jelen az életemben a zene. Az első válogatáskazettámat még édesanyámtól kaptam, ő vette fel az otthoni rádión keresztül. Sajnos nem emlékszem pontosan, milyen dalok voltak rajta, talán épp csak elkezdtem az általánost, mikor ez történt, szóval nem ma volt. Az egyetlen dal amire biztosan emlékszem róla, az a Heaven Street Seven zenekar, Hol van az a krézi srác című dala. Aztán nem sokkal később kaptam egy walkmant,  #kétezresévek, és vele édesapámtól egy Queen válogatás CD-t. Na, azt „rongyosra“ hallgattam. Mindmáig fejből tudom, melyik dal hányas számon volt található a CD-n. Akkoriban egy szót sem tudtam angolul, de a Bohemian Rhapsody annyiszor volt ismétlésre állítva, hogy fejből fújtam a szövegét, és tisztán emlékszem a felfedezés örömére, minden alkalommal, mikor megtanultam egy újabb hangszert kihallani a kavalkádból.

Ezredjére is újrahallgattam a dalt, mindig az új hangszert vagy szólamot nyomon követve.

De ezenkívül több kazettánk és CD-nk is volt otthon. Rengeteg Korált, Beatles-t és Republicot is hallgattam gyerekkoromban.

Az első „koncertélményem“ is a Korálhoz köthető. Nem biztos, hogy ez volt az első koncert, ahova szüleim elvittek, de ez volt az első, amire tisztán emlékszem. Ez volt az első, ahol próbáltam az élőzenét hangszerekre bontani.

Itt már aktívan részt vett az életedben a zene. Milyen korszakok, rajongások következtek ezután?

Kiskamaszként is mindennapos volt, sőt, a baráti társaságunkban konkrét programpont volt a suli utáni közös csavargás és zenehallgatás. Viszont ekkoriban olyan társaságban mozogtam, ahol a hierarchia csúcsán a sport állt. Így a zenével nem is foglalkoztam másként, mint csak hallgattam. A fent emlegetett elsők mellett főleg a mainstream vonalat követtem ekkor. Az, hogy a sport van az első helyen, olyannyira meghatározó volt, hogy mikor Sebő József egykori általános iskolai zenetanárom felfedezte, hogy van fülem a zenére, és foglalkoznom kellene vele, én élből elutasítottam, mondván, hogy én csak hallgatni tudom a zenét, másként semmi tehetségem hozzá.

Ez mégis megváltozott. Te is hangszert ragadtál, és mára már egy vagy a gitároddal. Mikor és minek hatására határoztál úgy, hogy nemcsak hallgatni szeretnéd a zenét?

Nagyjából az általános iskola vége volt az az időszak, amikor elkezdett kialakulni a saját zenei ízlésvilágom, érdeklődési köröm. Eléggé leszakadtam a mainstream zenei irányzatokról, és úgy akkoriban kezdtem kapizsgálni, hogy azért nem lenne rossz, ha egy kicsivel több közöm is volna a zenéhez és a zenéléshez, mint az egyszerű laikusnak. Öcsém ekkoriban került a már említett Józsibá‘ keze alá, és kezdett el tanulni elsősorban furulyán, aztán a későbbiekben hegedűn játszani, és ennek apropóján szüleim vettek egy egyszerű szintetizátort otthonra. Valahol itt kezdődött az én zenei karrierem is, mert napról napra azon kaptam magam, hogy egyre többet ülök magam is a billentyűk mögött, és így fokozatosan hallás után, autodidakta módon meg is tanultam elpötyörészni rajta. Innentől aztán egyre jobban kezdett beszippantani ez az egész.

Összespóroltam a pénzem egy egyszerű kis spanyolgitárra, és szüleim beírattak pár hónapra gitártanárhoz is. Ettől kezdve minden nap gyakorlás volt. Középiskolás éveim alatt onnan lehetett Szerdahelyen engem felismerni, hogy bárhová is mentem, hátamon volt a gitár.

Gyakoroltam a vonatot várva, gyakoroltam órák előtt suliban, tanítás után a „golfos arcok“ közt, sokszor még télen is.

Éjjel nappal Kispál és a Borz, 30y meg Quimby szólt a gitáron. Aztán kezdődött a zenekarosdi,  több kezdetleges formációban és több műfajban is végigpróbálgattam magam, egy időben a Rivalda színházzal közösen jártam a falukat és szereztem praxist a színpadon zenélésből. Később az egyetemi koleszon lett olyan nagyszerű szobatársam, és egy személyben nagyon közeli barátom, aki előtte, (és azóta is) rockzenekarokban énekelt, szóval onnantól megint csak a mindennapjaink részévé vált a zene és a közös gyakorlás. Aztán végül kiforrta magát a dolog odáig, hogy saját zenekart alapítsak. Utólag belegondolva csodálom a környezetem türelmét.

A Night Ride zenekarral sok fesztiválon, koncerten részt vettél. Gondolom, látogatóként is számos zenés eseményen ott voltál. Mi volt számodra az eddigi legmeghatározóbb zenei élmény mint látogató és mint fellépő?

Igen, szerencsére zenekarunk megalakulása óta nagyon produktívak tudtunk lenni, sok helyre eljutottunk játszani. Mindegyik koncertünk emlékezetes volt, és mind másért. Megjártuk Szlovákiát, Csehországot, Magyarországot, és olyan remek zenészekkel játszhattunk együtt közös bulikon, mint az Intim Torna Illegál, az Estendøn, a Gorlo Volka és még sorolhatnám. Látogatóként pedig egy olyan koncertet hoznék fel, amit két éve a Balatonnál élhettem át, sorban egymást követte a színpadon egy csomó, számomra kedves zenekar, a Csaknekedkislány, a Hiperkarma, majd a végén egy Open Jam olyan arcokkal, mint Vitáris Iván, Süveg Márk, Zentai Márk, stb. Öröm volt látni, ahogy a színpadon egymást követik a jobbnál jobb improvizációk.

Kíváncsi lennék jelenleg mi a szívedhez legközelebbi műfaj, és melyik az, amivel sosem tudtál azonosulni?

Nehéz ezt így meghatározni, mert több olyan műfaj is van, amit bármikor tárt fülekkel fogadok. Legközelebb talán a 60-as és 70-es évek enyhén pszichedelikus blues-rockja áll hozzám. Vagy az alternatív rockzene. Vagy a grunge. Vagy az old school blues. Vagy mindegyik. Nem szoktam műfaj alapján kategorizálni. Nálam elsősorban a hitelesség a mérvadó, és az, hogy mit ad nekem az a zene. Az egyetlen dolog, amivel ki lehet üldözni a világból, az a trash rap vagy trap vagy mi a fene. Na, azt tiltja a hallásom.

Szoktál vezetés közben vagy a fürdőszobában hangosan énekelni?

Persze. Ki nem?! A fürdőszoba ritkábban hallja a hangom, de a kocsim tudna mesélni. Többnyire vezetés közben jutnak eszembe a legjobb dalötletek. Tele van a mobilom hangfelvételekkel ahol gitárriffeket, vagy dallamokat éneklek vezetés közben. Sok esetben ezekből táplálkozom, aztán a saját dalok írásánál.

Milyen platformokon hallgatsz mostanában zenét? (Spotify, YouTube vagy más)

Többnyire Spotify, elkötelezetten kutatom az újabb és újabb, számomra értékes dalokat.

Térjünk a kedvenceidre, amiket a mai mixbe válogattál. Mi alapján gyűjtötted össze őket a sok száz kedvenc közül?

Hát, majdhogynem találomra. Amikor először említetted ezt az egészet, nekem kb. elsőre vagy 50 dal ugrott be, amit nem tudok rangsorolni, mert ugyanolyan sokat jelentenek. Nálam a kedvencekbe többnyire azok a dalok és előadók kerülnek be, akik hitelesek. Nálam ugyanis ez a mérvadó. Énekelhet valaki tökéletes tisztasággal és virtuózkodhat bármilyen hangszeren, ha nem hiteles, és azt látom, hogy csak egy szépen becsomagolt termék, már tovább is tekertem. Gondoljunk csak a nagy előadókra, zenészekre, festőkre, vagy bárkire, akik legendává váltak. Mindegyiket a valamilyenségük tette naggyá és különböztette meg a többiektől. Legyen bármilyen elvont, absztrakt vagy épp közérthető, csak legyen önmaga. Olyan dalokat kerestem hát, amik valamilyenek. Lehet, hogy zeneileg nem a legösszetettebbek, de vagy a dal, vagy az előadó a maga műfajában egyszeri és megismételhetetlen, és körvonalazza a zenei világomat.

ÜZENET A MIXHEZ:

Ne csak a zene legyen valamilyen! 😉

A MIX:

TRACKLIST:

1. Steve Ray Vaughan: Pride and joy (studio version)

2. Greta Van Fleet: Highway Tune

3. Jonny Lang: Rack Em up

4. The Doors: Roadhouse Blues

5. Csaknekedkislány: Három férfi

6. 30y: Azt hittem érdemes

7. Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

8. The Doors: The End