Sorozatunk mai főszereplőjét sokan ismerhetitek. Füssy Ági, azaz Dolly, a fodrászat, a színes tetoválások, az amerikai autók és a zene szerelmese. Nem mindennapi szalonjában isteni hangulat uralkodik, a hajnyíró gépek hangjához általában egy Elvis-, vagy egy Jerry Lee Lewis-lemez is párosul. Róla és a környezetről már messziről érződik a rock & roll életérzés. Honnan ez a stílus, kik a kedvenc előadói, melyek voltak a valaha átélt legnagyobb zenei élményei? Erről mesél Dolly, a csallóközi rockabilly nagykövet!
Fotó: Ugróczky István
Füssy Ági Dolly vagyok, 36 éves. Multifunkciós anyuka, fodrász, csallóközi rockabilly nagykövet, örök álmodozó, egy kis exhibicionizmussal megfűszerezve.
Már évekkel ezelőtt volt szerencsém megtapasztalni azt a rendkívüli rock & roll életérzést a lelkedben, a szalonodban, a lakásodban és egyáltalán mindenhol, ahol ott vagy. Hogy kezdődött ez nálad? Emlékszel az első pozitív impulzusokra, amit egy stílus, vagy egy zene adott?
Igen! Gyerekként az első „rákeról” élményt a Hungária, Szandi és Dolly Roll bakelitjei adták. Rongyosra hallgattuk a lemezeket. Előszeretettel készítettünk a nővéremmel táncos koreográfiákat, amit aztán a szüleinknek adtunk elő.
Tiniként merre sodort az ár? Kik voltak az első nagy kedvencek? Voltak nagy vivás, vagy MTV-s rajongásaid?
Ó, a tinédzserkor és a nagy rajongások… Csakis a Backstreet Boys, A. J. McLean. Imádtam! A mai napig fújom az összes dalszöveget. 2009-ben volt szerencsém őket élőben látni és hallani Pozsonyban. Igaz, a rajongás addigra már jócskán alábbhagyott, de így is felejthetetlen élmény volt. Kicsit később kezdődött az igazi lázadós „fekete korszakom” a rockzenével.
Emlékeim szerint neked is voltak zenés próbálkozásaid. Mesélnél erről?
Bizony, bizony! Kisiskolásként néptáncoltam, 6 évet jártam hegedűre, de végülis az éneklés maradt az életemben. Elvégeztem a 4 éves klasszikusének-felnőttképzést, több énekkarban is jelen voltam, a Szent György Kórusban pedig 8 évig, mint altos énekeltem. Innét a gospel és az opera szeretete…
Egy átlagos napon mennyi az az idő, amit zenehallgatással töltesz? Miket hallgatsz a legtöbbször?
Mondhatom, hogy szinte egész nap szól nálam a zene. Változó a repertoár, teljesen hangulatfüggő. Vannak bulizós és „kék” zenéim. A borongós napokon általában a lányokat veszem elő: Beth Hard, Lana Del Rey, Amy Whinehouse, Norah Jones, Etta James… de nagyon szeretem az 50-70-es évek fekete előadóit is, mert olyan energiákat hoznak, amire kevés fehér képes.
Számos koncerten részt vettél mint látogató. Emlékszel, mi volt a legnagyobb koncertélményed, vagy az a zenei behatás, ami örökre bevésődött az emlékezetedbe?
Se szeri, se száma az abszolvált fesztiváloknak és koncerteknek. Viszont az első Rockin Rockcats-élmény meghatározó volt számomra. 2005 augusztusában, a Rómeó-táborban hallottam/láttam őket először játszani. Na, akkor és ott elindult a lavina, ami azóta is sodor magával!
Ha adódna olyan lehetőséged, hogy visszamenj az időben és a rockabilly korszak kellős közepébe csöppenj, melyik kedvenced bőrébe bújnál?
Hú, fantasztikus lenne visszamenni az 50-es évek Amerikájába! Viszont senki bőrébe nem bújnék bele! Számomra az enyém a legkényelmesebb.
Térjünk most a kedvenc zenéidre, amiből készült egy mix, és meghallgathatják az olvasók. Mi alapján válogattad a dalokat?
Semmi esetre nem szeretném itt lenyomni a hangulatot, úgyhogy a bulizós válogatásomból kaptok egy kis ízelítőt. Természetesen a teljesség igénye nélkül…
ÜZENET A MIXHEZ:
Tekerjétek fel a hangerőt, emeljétek fel a seggeteket és táncra fel!
A MIX:
TRACKLIST:
1. The Contours: Do You Love Me
2. Sam Cooke: Wonderful World
3. Jackie Wilson: She`s So Fine
4. Little Richard: Rip It Up
5. Lavern Baker: Jim Dandy
6. Thurston Harris: Little Bitty Pretty One
7. Jerry Lee Lewis: Highschool Confidential
8. Eddie Cochran: C mon Everybody
9. Jack Scott: Baby She`s Gone
10. Robert Gordon: Red Cadillac And A Black Moustache
Az eddigi epizódokat az alábbi címen találjátok!
