Fotó: Pixabay.com
Az évben talán ez az egy hónap az, a december, amikor több mindent megengedünk magunknak, mint amennyit előtte, vagy utána szoktunk. Jobban odafigyelünk arra, hogy szeressünk. Kit így, kit úgy. Magunkat is és másokat is.
Mintha valóban ez lenne az egyetlen hónap, amikor a világ, a közvetett és a közvetlen környezetünk is megengedné ezt. Mintha azt mondanák, most van itt az ideje. Most adakozhatunk, most szervezhetünk gyűjtéseket, most jótékonykodhatunk, most ölelhetjük keblünkre Földanyánkat, mert ez most nem fura.
Mert ha mindezt az év bármely más szakaszában tennénk, ugyanezzel az intenzitással, akkor már bizony igen furán néznének ránk. S már kérdeznék is:
Mit ez a nagy jótékonykodás, talán állatmenhelyet nyitottál, vagy valakid hajléktalan, esetleg árva gyerek van a családban, akit befogadtatok, hogy ekkora az együttérzés?
Most, decemberben nem néznek Rád furán, amikor örülsz, amikor készülődsz és sok időt eltöltesz az ajándékok beszerzésével, gondosan becsomagolod és nagy csinnadrattával átadod őket.
Ezt is olvasd el a szerzőtől:
A szeretetről
Gondolkodó embernek maradni
Gyűlöletörökítők
Most valahogy megengedjük magunknak is, hogy szabadon cselekedhessünk, a jó szívünk szerint. Mert nagyon sokan vagyunk, akik segíteni akarunk. Rengetegen. De az év további részében sokakat megállítanak az olyan gondolatok, mint például:
– ezt most nem szoktuk,
– elég egy évben egyszer, decemberben, karácsonykor,
– mit mondanának mások,
– biztosan azt hinnék, megőrültem, hogy a segítésnek szentelem az életem.
De hadd térjek vissza az eredeti gondolatmenetemhez, a hálaadáshoz, a december csodájához, amikor igazán szabad szeretni. Amikor minden jócselekedetet valami különös áldás kísér és az összes szívet megdobogtatja. Mert ez egy valódi csoda. Egy pillanatra megáll az élet, és megszűnik az idő és a tér, s az összes lélek egy-egy törékeny hópihével azonosulva hull alá öntudatlanul az Égből a Földre. Egy tiszta szentség, ami a földre száll és jóságával mindent beborít.
Csak egyetlen dolgot kell tennünk ilyenkor, hagyjuk a szívünket szeretni. engedjük meg neki, hogy azt szeressük, akit csak akar! Ne próbáljuk ésszel felülírni, indokokat keresni a nem szeretésre, ahogy máskor egész évben tesszük! Hagyjuk, hadd hulljon alá az áldásunk mindazokra, akik körülvesznek minket és azokra is, akik távolabb élnek!
