82 éves korábban szerdán elhunyt Sidó Ferenc (Franci), a DAC egykori játékosa, edzője, krónikása – adta hírül a klub weboldala. Ennek apropóján közöljük vele egy rövid interjúnkat abból az időszakból, amikor még nem nagyon volt minek örülni a sárga-kékek háza táján.
A cikk megjelent a Klikk Out 2012/02. számában.
A cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotó: Ugróczky István
(2012/február) Kedd estére terveztem a beszélgetést. Ugyanaznap szavazták meg a városi képviselők a DAC-cal kötött szerződés felbontását. Amiről a képviselők szavaztak, arról Franci bá könyvet írt. Pontosabban arról az időszakról, melynek befejezését feltehetően ennek a szavazásnak a végeredménye indította el.
Franci bá, mikor döntötte el, hogy megírja a harmadik DAC-könyvét (Brányik Sándor az előző két könyv társszerzője)?
A harmadik könyvről akkor kezdtem gondolkodni, amikor Pinte Attilát – ahogy ő mondta – kirúgták a DAC-ból. Eljött hozzám, elpanaszolta a történteket, és azóta foglalkoztatott a könyv gondolata. Fokozatosan kezdtem gyűjteni az anyagot a könyvhöz.
Mit árulhatunk el a könyvről?
Az utolsó négy év eseményeit szedtem össze, főleg azokat, amelyek a DAC ellen és a városunk ellen irányultak.
A könyv utolsó mondatának megírása után milyen gondolatok jártak az eszében?
Furcsa érzelmek… Körülbelül 1948-tól naponta figyelemmel kísérem a DAC-ot. Az említett négy év alatt kerültem abba a stádiumba, hogy a DAC miatt szenvedek. Minden egyes lépés fáj. Fáj azért, mert koros vagyok, és fájt azért is, mert nem láttam a kiutat ebből a vesszőfutásból. Ezért fogtam a könyv írásához. Hogy ezeket a kínokat valahogy levezessem.
Ez alatt a négy év alatt hova jutott a DAC?
Nagyon mély pontra. Sajnos olyan emberek kezébe került, akik nem csak szakmailag, de úgy néz ki, anyagilag is tönkretették, mert félő, hogy ez az összeg sokra rúg.
Ma a képviselők megszavazták a szerződés felbontását. Nagy a valószínűsége, hogy véget vetettek ennek az érának. Mi lesz tovább?
Nehéz erre egyértelmű választ adni. Szerintem új lapokkal kell indulni. A DAC történelme során már nem egyszer fordult elő, hogy nevet, státuszt változtatott. Hogy ma mi a helyes lépés? Más világot élünk, ma a pénz az úr. Ha a DAC-nak lesz pénze, akkor nem lesz nagy gond. A szlovák liga nem olyan nehéz, hogy ne lehetne kilábalni ezekből a gondokból. Ha ki is esünk, jövőre visszakerülhetünk.
Visszatérve a könyvéhez. Mit kapnak az olvasók, ha kezükbe veszik a könyvet?
A végszóban, pár mondatban olvasható, hogy a leírtak nem csak az én véleményemet tükrözik, hanem a megkérdezett emberekét is. A futballt körülvevő közösség véleményét próbáltam tolmácsolni.
Milyen stádiumban van a könyv?
A kézirat gépelése és javítása folyik a napokban. A nyomtatás pár héten belül kerül sorra. Azon, hogy pontosan mikor kerül az olvasókhoz, még gondolkodom.
Mi lesz a könyv címe és milyen terjedelmű lesz?
A címe: „DAC – Négy év szürkeségben”.
Fényképekkel is akarom illusztrálni a könyvet. Olyan képekkel, melyek még soha nem jelentek meg az újságokban. Sasi barátom (Nagy Sándor, a nyolcvanas és a kilencvenes évek DAC-funkcionáriusa) segített válogatni. Körülbelül ötven oldala lesz a könyvnek.
Franci bá, szerencsés utat kívánok a könyvének, és nagyon várom.
Köszönöm szépen.
Sidó ,,Franci” Ferenc, 74 éves,
volt DAC-játékos, edző, szakvezető,
,,A dunaszerdahelyi futball 100 éve”
és a ,,Száz év-száz legjobbja”
című könyvek társszerzője.
