A cikk megjelenik a Klikk Out 2020/12. számában.
Ha belegondolok, akkor tavaly ebben az időben már javában zajlott kisvárosunk karácsonyi vására, és még a csapból is George Michael – Last Christmas örökzöld slágere folyt. A főtéren a frissen sült kürtőskalács illata csapta meg az orrunkat, keveredve a forralt bor és a frissen sült kolbász „bukéjával”. Kis faházikókban kézművesek kínálták a portékájukat a kedves vendégeknek, kik szép számban vettek részt a közel egy hónapig tartó dunaszerdahelyi karácsonyi vásáron…
Sajnos idén mindezt elvesztettük! Ha George tehetné, lehetséges, hogy idén a Lost Christmast dúdolgatná, hiszen ez csak egy betű a szóban, ám a jelentése és a végkimenetele hatalmas különbséggel bír. Sok mindent vesztettünk el az idén… De hogy még a karácsony is a húsvét és a mindenszentek sorsát kövesse, az már egy kicsit durva.
Sokan elvesztettük a munkánkat, egészségünket, szabad mozgásterünket, és sajnos még a frisslevegő-vétel természetes végzését is „akadályba” ütköztetik a tiszti főorvos által hozott rendeletek. Mi öröme lehet az embernek, ha nem tud kellőképpen kikapcsolódni, barátokkal, ismerősökkel az év végén összefutni, forralt bort kortyolgatni?
Igen, gondoljunk rá, ott a család. Így van, ők a legfontosabbak! Ám az ember társasági lény, és nagyon is szüksége van a közösségre, nevetésre, szórakozásra, táncra, mulatásra és minden másra, amit sajnos idén elvesztettünk…
Úgy gondolom, a szervezői és egyben gasztronómusi szempontból a karácsonyi vásár ugyanúgy kivitelezhető lehetett volna, mint bármelyik, terasszal rendelkező étterem üzemeltetése. Sőt! Továbbmegyek, hiszen sokkal nagyobb terünk lett volna a minimális távolság betartására, az asztalok közti távolság megnyújtására, a pultnál való sorban állásnál a biztonságos distancia betartása is sokkal jobban kivitelezhető lett volna, mint bármelyik terasz esetében.
Stílusosan zárt térré lehetett volna alakítani a helyszínt, és a kilépés-belépés koordinációja akár egy irányban is kivitelezhető lehetett volna, akárcsak a kézfertőtlenítés lebonyolítása. A maximálisan bent tartózkodó vendégek számontartása sem jelentett volna nagy akadályt.
És a legfontosabb!
Mindenki a színtiszta friss levegőn tartózkodna, hiszen sosem volt teljesen zárt sátor alkalmazva, így kissé csípős és szeles, ám mindenképpen szellőztetett, egyben ellenőrzött körülmények közt lehetett volna egy kis kikapcsolódást, egy kis karácsonyi hangulatot izzítani az emberek szívében, ami jelenleg annyira megterhelt és megviselt, hogy szinte lassan érzéketlen szervvé válik. Miért kell az egészséges embereket is karámba zárni? Akik negatív teszttel rendelkeznek, miért nem élhetik a normális, emberséges életüket? És itt nem csak a karácsonyi vásárról van szó! Ezzel ellentétben a plázák, a multik kaszálnak! Ott nem gond, hogy több százan, vagy akár több ezren is zárt területen belül „ólálkodnak”?
A karácsony a szeretet ünnepe, egyben Jézus születésének, ebből kifolyólag az egyháznak is az egyik legnagyobb ünnepe! Semmiképpen ne fókuszáljunk mindössze az ajándékokra, főleg a minél drágábbakra, hiszen egy drága ajándékkal nem válthatjuk fel a szeretetet. Amennyiben ajándékozunk, akkor tegyük azt úgy, hogy vásároljunk az ismerőseinknél. Vegyük meg az ajándékainkat kis üzletekben, boltokban! Legyünk egy kissé lokálpatrióták és szerények e nehéz időszakokban, és azzal, hogy az otthoniaknál vásárolunk, segítsük őket a túlélésben. Egy kis vásárlással közelebb kerülhetnek az álmaik megvalósításához. Ilyen vészjósló időkben minden fillér számít a hazai kis boltosoknak.
Szervezői és gasztronómiai szempontból, gondolok itt a rendezvényekre, vásárokra, falunapokra, aki azt gondolja, hogy jövőre minden a legnagyobb rendben lesz, az véleményem szerint valószínűleg óriásit téved. Tény, hogy nem bírok látnoki képességekkel, ám ez a példa nélküli év hatalmas mély nyomot hagy az emberiség gondolkodásmenetében, és a „félsz” ott fog kacsingatni majd minden sarkon. Valószínűsíthető, hogy a magamfajta „vándoréttermeseknek” újra kell gombolniuk a kabátjaikat. Nagyon remélem, hogy a megérzéseim nem valósulnak meg, ám a jelenlegi helyzet nem erre utal. Reméljük a legjobbakat, de a legrosszabbra számítsunk! El tudjátok képzelni a jövőben, hogy nyáron tízezer ember tombol egymáshoz dörgölődve egy brutális koncerten? Én benne lennék, de mennyien nem? Mit ér az élet, ha félelemben és idomítva, korlátok közt kell leélned? Nem fogyaszthatod a kedvenc ételedet a kedvenc éttermedben, és az is benne van a pakliban, hogy az étterem már sosem nyitja ki újra a kapuit, hiszen sokan nem élik túl ezt az évet…
Amit senki sem vehet el tőlünk, azok az érzéseink, és a megérzéseink, illetve amit elfogyasztottunk! Hallgassunk a szívünkre, falatozzunk jókat, figyeljünk oda a minőségre, és mindenképp használjunk ki minden egyes pillanatot a szeretteinkkel való időtöltésre…!
Egy vacsora is lehet óriási ajándék, hiszen óriási élményben lehet részük a résztvevőknek, és biztosra veszem, hogy sokkalta emlékezetesebb marad, mint bármilyen tárgy, amelyet a fa alá helyezünk. Egy vacsora elkészítésére szánjunk időt, a szívünket adjuk az ízekhez! Történjen ez bármilyen egyszerű étellel, mindig adjuk meg a módját!
Áldott, békés, szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiótoknak, egyben sikerekben gazdag járványmentes újévet!
