Vonzó alternatíva, avagy mit tudnak a mágnesek?
Sárkány ellen sárkányfű
A cikk megjelent a Klikk Out 2020/12. számában.
Gabriel García Márquez Száz év magány című regényében Macondóba, az elzárt városkába évről évre egy „ágrólszakadt cigánycsalád” érkezik, akik mindig valami érdekességet hoznak a nagyvilágból, valami új felfedezést, mellyel elkápráztatják a lakosokat. Legelső alkalommal nem mást hoznak, mint két fémrudat. Amerre az öreg Melchiades azokat cipeli, arrafelé szalad velük az összes üst és lábos életre kelve, de még rég elveszett dolgok is előkerülnek rejtekhelyükről. A csodatalálmány neve mágnes, mely Melchiades szerint a tárgyak lelkét ébreszti fel. A Buendía család vállalkozó szellemű fejének, José Arcadiónak pedig mindjárt fel is villan agyában az izzó, a család szerény anyagi lehetőségeihez mérve iszonyatos áron veszi meg a rudakat az öregtől, mondván, ha ez így van, akkor nyilván az aranyat is elő lehet csalogatni velük a földből. Ugyan figyelmeztetik, hogy arra nem használható a találmány, a férfi köti az ebet a karóhoz. Persze megjárja, de vajon mi a helyzet a mágnesekkel, ha valaki gyógyulást remél tőlük? A következőkben ennek járunk utána.
Sárkány ellen sárkányfű rovatunk összes cikke megtalálható ITT.
Mire használták a mágneseket régen?
A mágnes ereje kezdetektől bűvöletbe ejtette az embert. Rejtélyes tulajdonsága, hogy vonzza a vasat, érthetetlen volt, így természetesen megfogalmazódott a fejekben a kérdés, hogy milyen más csodákra lehet képes. Ennek megfelelően a gyógyításban is elkezdték alkalmazni, már az ókori kínaiak és görögök idején. Ekkor még nem voltak tisztában a betegségek eredetével, így teljesen logikusnak tűnt, hogy amennyiben a mágnes magához vonzza a vasat, a betegséget is képes lehet „kiszívni” az emberi testből. Állítólag a hírhedt Kleopátra is mágnest viselt homlokán, mert úgy hitte, az majd fiatalon tartja a bőrét, szépsége pedig nem hervad el olyan gyorsan, mint más halandóké.
A középkorban is szívesen kísérleteztek vele. Paracelsus 16. századi orvos például többek között fájdalmak ellen ajánlotta, illetve kopaszodásgátlóként. Nem csak külső használatra: betegeivel porrá tört, folyadékban elkevert mágnest itatott abban a hiszemben, hogy az a testnedvek egyensúlyát képes helyreállítani. (Ezt azért semmiképp ne próbáljátok ki otthon!) De létezett olyan gyógyító hatású öltözék is, melyre több száz mágnest varrtak a minél nagyobb hatás kedvéért.
Később hisztéria ellen vetették be. Tudjátok, a hisztéria egy kizárólag női betegség volt, melyet az akkori orvosok elképzelése szerint a testben vándorló méh randalírozása okozott, s elszenvedői mindenféle furcsa viselkedést produkáltak. Például ingerlékenyek voltak, engedetlenek, földhöz vágták a fakanalat, mi több: nem átallottak választójogot követelni maguknak! Még szerencse, hogy a mágnes vonzóereje révén az elszabadult méhet visszarángatta a rendes helyére, az asszonynépet pedig a konyhába, ahová amúgy való. Na jó, iróniát félretéve, a méhnek a (szerencsésebb) nőkkel ellentétben fix helye van.
A legnagyobb népszerűséget viszont egyértelműen a 18. században élvezte a mágnesterápia, Franz Mesmer osztrák orvosnak hála. Ő volt az, aki a placebóhatást aztán tényleg kimaxolta.
1774-ben kúrált ki egy nőt mentális betegségéből némi mágnesekkel való hókuszpókusz segítségével. Röviddel ezután el is hagyta segédeszközeit, mondván: a személyisége mágneses erejében van az igazi gyógyhatás. Egyéni és csoportos terápiákat egyaránt tartott, amelyek keretében valami hipnózisfélét végzett. Mesteri showmanként színes ruhákban, teátrális mozdulatokkal dolgozott, s magnetizált vizet is használt páciensei állapotának javítására. (Margóra: a vízzel ilyet nem lehet csinálni, de azért nyugodtan kísérletezhetsz a hűtőről levett szuvenírrel.) XVI. Lajos francia királyt azonban nem győzte meg ekkor már Párizsban praktizáló emberünk, így vizsgálóbizottságot kapott a nyakába, benne többek között Benjamin Franklinnel.
Dióhéjban a bizottság ítélete szerint az egész Mesmer-féle energiaáramlás csak a képzelet szüleménye. Franz és terápiája ugyan eltűnt a süllyesztőben, neve az angol nyelvben azonban máig él: a „mesmerize” szó jelentése hipnotizálni, megbabonázni, megigézni.
Mire használják a mágneseket ma?
Úgy tűnik, a mágnesek vonzóereje manapság sem elhanyagolható a gyógyulni vágyók számára. Mágneses övek, takarók, karkötők, bokapántok, talpbetétek széles kínálatából választhat, aki állapota javulásában reménykedik. Leginkább különféle krónikus fájdalmak esetén keresik ezeket a termékeket, a gyártók azt ígérik, hogy segítenek a szövetek, csontok helyreállításában, fokozzák a kezelt terület vérellátását, erősítik az immunrendszert, esetenként pedig, hogy akár az életet is meghosszabbíthatják, és energizáló hatásuk van.
Több teória létezik azt illetően, hogy ez pontosan miképp érhető el a segítségükkel.
Az egyik, hogy a sejtjeinket, illetve szerveinket mintegy védőburokként biomágnesesség veszi körül, s a szervezetnek van egyfajta mágneses energiaegyensúlya, mely sérülékeny. A mágnesterápia tehát ezt a harmóniát hivatott helyreállítani.
Egy másik elmélet szerint a mágnesek a vér hemoglobinját alkotó vasra gyakorolnak vonzóerőt, s a problémás testrészre helyezve javítják az adott terület vér-, illetve oxigénellátását, mely jobbuláshoz vezet.
Mit mond a minderre a tudomány?
Sajnos tudományos módszerekkel egyik hatásmechanizmus sem támasztható alá. A szóban forgó termékek állandó mágneseket tartalmaznak, azokból is eléggé gyengéket, melyek mágneses tere aligha hatol át az emberi bőrön. Ha pedig áthatolna is, az adott terület oxigénellátását már csak azért sem javíthatnák, mert az oxigénnel telített hemoglobin nem ferromagnetikus, hanem diamagnetikus – azaz nem vonzó, hanem taszító erővel lennének arra.
Hatásuk pedig amúgy is elhanyagolható, és ez voltaképpen szerencsés, hiszen ha nem így lenne, egy MRI vizsgálat helyrehozhatatlan károkat okozna a szervezetnek.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy a gyógyászatban a mágnesességet egyáltalán ne lehetne kihasználni. A már emlegetett MRI képalkotó módszert, melynek során nagyon erős mágneses térbe helyezik a vizsgált testrészt, például a diagnosztikában használják. A hasonló elven működő fMRI pedig agyi képalkotásra jó, megmutatja, melyik agyi régióban van emelkedett aktivitás, így elsősorban a kutatásban veszik hasznát. (Ha valami ciki dolgot találsz izgalmasnak, előre szólok, hogy ezzel esetleg lebuksz.) Vagy ott van egy másik, bizonyítottan működő eljárás, a transzkraniális mágneses stimuláció, melynek során a koponyán keresztül hatnak az agyi idegsejtekre a depresszió tüneteinek enyhítése érdekében. Emellett a mágnesesség orvostudományban való egyéb felhasználását illetően is folynak kutatások, viszont nagyon úgy fest, hogy a mágneses karkötők és talpbetétek a legerősebb hatást a pénztárcánkra fejtik ki.
A pórul járt José Arcadio Buendía története szolgálhat némi tanulsággal a számunkra.
Az, hogy valaminek tényleg számunkra titokzatos és elképesztő tulajdonságai vannak, és ezeket még fel is használhatjuk bizonyos célokra, még nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban minden csodára képes. Csupán az emberi képzelet ereje határtalan.
A Sárkány ellen sárkányfű eddigi epizódjai:
Egy kis oltás
Édes kis semmiség – A homeopátia eredete (I. rész)
Édes kis semmiség – Homeopátia a kísérletek mérlegén (II. rész)
Nem mintha szurkálódni akarnék… – Az akupunktúráról
A csoda C-vel kezdődik
A sikér titka, avagy miért (ne) parázz a gluténtól?
Amikor roppantul fáj – A csontkovácsolásról
A semmitől is jobban – A placebohatásról
Amikor a barack keserű
Gyógyulásért kezeskedők
Fűvel-fával
Aranyeső hulljon nékem
Karcsúsító (é)trendek
Bubókról, doktorokról – Régi járványok
A tehén gyümölcsei, avagy kipurcanunk-e a tejtermékektől?
Még egy kis oltás
Maróka, nem ciróka
Le minden k(l)órral!
Szívás, ha ez nem működik – avagy mire jó a kannabidiol?
A kézmosás rövid története
