A cikk megjelent a Klikk Out 2020/12. számában. Fotók: Tóth Péter archívumából
Norvégiában népszerű a horgászturizmus, amit a koronavírus-járvány kapcsán hozott szigorítások ugyan idén kissé visszavetettek, de mivel a helyieknek ez az egyik megélhetési forrásuk, így az ország lehetővé tette a horgászni vágyó külföldiek számára, hogy beutazzanak, ha „karanténban” maradnak. Minderről Tóth Péter mesélt nekünk, aki társaival októberben járt a skandináv országban e célból.
„Eredetileg április végén terveztünk menni, de beütött a járvány és lezárták fél Európát. Négyszer is át kellett raknunk, szeptemberben viszont azt az információt kaptuk, hogy a norvégok – mivel sokan a halászatból és ezen keresztül a horgászturistákból is élnek – kivételt akarnak adni a beutazásra a horgászoknak, ha tíz napot úgymond karanténban töltenek. Ez azt jelenti, hogy csak azokkal lehetnek kapcsolatban, akikkel utaznak” – kezdi beszámolóját Péter.
Kifejti, hogy ez a karantén azért nem jelenti a nálunk megszokott bezártságot, mert a norvég nagyvárosoktól távoli északibb, part menti vidékeken, szigetvilágban, ahol már ritkábban laknak az emberek, lényegében nem is olyan könnyű másokkal találkozni.
Tehát ha csupán a horgászattal foglalkoznak, és nem utazgatnak be a városokba, azzal betartják a feltételeket.
„Tíz nap volt a minimum, amit Norvégiában kellett töltenünk és mivel karavánautókkal indultunk útnak heten, az utunk és az ottlétünk összesen 14 napig tartott. Lényegében 33 órás útról van szó. A németországi Rostockból egy komppal utaztunk 8 órán át Svédországba, Telleborgba, majd Göteborgon és Stockholmon is keresztülhaladtunk, mire eljutottunk Norvégiába. Azt mondhatom, a skandinávok egészen más világban élnek mint mi, sokkal fegyelmezettebben viselkednek ebben a járvány időszakban is” – fogalmazott.
A csapat a Vega nevű szigetcsoport Ylvingen nevű szigetecskéjére tartott, ahol egy apartmanházat vettek bérbe. Péter elmondása szerint a ház úgy volt felépítve, hogy az egyik végében alatta pihentek a motorcsónakok, melyekkel később kimentek halászni.
A szolgáltatás tartalmazta ezek használatát, a benzint, a horgászengedélyeket és egy filéző/csomagoló helyiség használatát is, hogy a kifogott zsákmánnyal azonnal dolgozhassanak. Mindez hetüknek a szállást is beleszámítva 4 ezer eurójába került összesen.
„Fejenként 20 kiló tiszta filét hozhatunk magunkkal. Amit a leggyakrabban horgásznak arrafelé, az természetesen a tőkehal, abból többféle is, például a fekete tőkehal, vagy épp a halibut, azaz a laposhal. A halászat szempontjából a legkedvezőbb idő a tavasz volna, amikor mi is készültünk eredetileg, mivel akkor ívnak a tőkehalak és akkor lehet kifogni a legnagyobb, 25-30 kilós példányokat. A horgászok a májusi, júniusi időszakot szeretik a legjobban, aztán a nyár közepén pangás van, majd szeptemberben mennek ismét. Amikor az első napokban kimentünk a vízre, azt hittük, hogy már későn is jöttünk, mert alig fogtunk valamit. Később viszont, ahogy vándoroltunk a fjordok között, rátaláltunk a rajokra és végül komoly darabokat sikerült begyűjtenünk” – hangsúlyozta.
Elárulta azt is, hogy a halászattal és a természetvédelemmel kapcsolatos előírások nagyon szigorúak Norvégiában, de például nem is találkoztak szemetelőkkel. A nyílt tengerre csak világosban lehet kimenni, ami ilyenkor már egyre nehezebb, hiszen egyre korábban sötétedik. Emellett szintén nem engednek ki horgászni már 8-10 m/s (30-40 km/ó) erősségű szélben sem.
„A norvégoknál a halászat a biztonságra van beállítva. A hajók a halradaron keresztül is bemérhetőek, GPS van bennük, de ha nagyon messzire kimész a nyílt tengerre, akkor egyszerűen elfogy a GPS. Vigyáznunk kell egymásra is, nemcsak magunkra, mert nagyon gyorsan és váratlanul változhatnak a viszonyok a tengeren
– mondta – Nekünk viszonylag jó időnk volt. A napunk úgy nézett ki, hogy reggel kimentünk vízre, és úgy nyolc órát voltunk kint átlagban. Ez iszonyatosan kimerítő abban a hidegben, majd mikor bejöttünk, még folytatódott a munka a filézéssel és a csomagolással” – mesélte Tóth Péter.
A horgászathoz speciális lebegő életmentő thermoruhára van szükség, ezt viselni kell a motorcsónakban. Ez és a horgászfelszerelés beszerzése vagy kölcsönzése elsőre kissé megdrágítja az utat, az élmény viszont Tóth Péter szerint mindenért kárpótol.
„Az érintetlen természet, ami körbevesz, elképesztő. Olyan élőlényekkel találkozhatunk úgy a szárazföldön, mint kint a tengeren, amilyeneket máshol nem látunk” – húzta alá.
Az ember 1-2 hétre úgy kapcsolhat ki a hétköznapi darálásból, hogy közben egy rövid időre a világjárványról is megfeledkezhet, és csupán azzal kell foglalkoznia, ami körülveszi és életben tartja.
