Fotó: Pixabay.com
Mit lehet írni egy olyan évről, ami a legtöbb embertől többet vett el, mint amennyit adott neki? A megküzdés, a kényszerű változások, az alkalmazkodás, a veszteség, az új lehetőségek felkutatása, a fejlődés, ezekben volt részünk bőségesen. Ki a természet felé fordult, mások pedig egy ellen.
Egy ideig azt hittük, a bespájzolt liszt és vécépapír majd megadja nekünk a biztonságot, amit egy röpke pillanat alatt veszítettünk el az év első felében.
Fizikailag korlátok közé kerültünk, és ami azelőtt a szabadságot jelentette, ez évben átértékelődni látszik.
Nyárra és levegőre vágytunk, ami felfrissít minket, elűzi a belső szorongásunkat, de a számok és a statisztika nem hagyta, hogy úgy igazán fellélegezzünk.
Az ünnepek közeledtével a vakítóan világító fényfüzér és a maximumra tekert karácsonyi sláger sem volt képes elnyomni a család, a szeparáció, a veszély érzetét. Vajon merre billen a lelkiismeret nyelve, ahol a családtagjaink veszélybe sodrása volt az egyik oldalon, a megóvott, de kínzóan magányos élettel a másikon.
Személy szerint, nem vágyom a szilveszteri visszaszámlálás eufóriájára, egészséget, józan eszet és fényt kívánok a sötétségben mindenkinek!
