Gondoltam, előkapok egy nosztalgiagalacsint, ha már egyre lehetetlenebbé válik, hogy a közeljövőben hosszabb távra is hazautazzunk (Magyarországra), és kibontom, hadd lássátok Ti is, milyen egy olyan rendszerben felnőni, ahol meglepetésszerű négy-, vagy többnapos hosszúhétvégék boldogítják egy kisiskolás egyhangú életét.
Hogy mi is ez a hivatalos hosszúhétvége? Olyan összefüggő négy, vagy akár több munkaszüneti nap, amikor nem kell dolgozni, vagy iskolába járni Magyarországon. Egy tavalyi példa erre augusztus 20-a, amikor az csütörtökre esett. A magyar állam megadta a pénteket is és így négy napon keresztül pihenhetett a nép.
A kérdés mindig csak az, hogy ezt a plusz napot mikor kell majd ledolgozni. Ahogy visszaemlékszem, ez általában valamelyik szombatra esett. Ez pedig remek volt!
Képzeljétek el, amikor azt mondjátok a csemetének, hogy szombaton is oviba, suliba kell mennie! Nem egyszerű, igaz? Hát nekünk sem volt az anno. Szerencsére viszont az intézmények mindent elkövettek azért, hogy ez a szombati „munkába járás” mégse legyen olyan szörnyű, és számos megoldást találtak arra, hogyan tegyék emészthetőbbé a hétvégi bejárást.
Sok suli például ezekre a szombatokra szervezte a iskolanapokat. Ilyenkor nem volt tanítás, csak szervezett játékok, osztályharcok, különféle sportversenyek, vetélkedők. Volt, hogy csak tornacuccot kellett vinni, vagy még azt sem. Amikor pedig volt tanítás, akkor is csak rövidített napot tartottunk és délben már ott sem voltunk.
Így visszagondolva, nagyon hálás vagyok ezekért a szombati sulis napokért.
Sikerült megmutatniuk ezzel, hogy az iskola nemcsak kötelesség, hanem élvezet és játék is. Megmutatták, hogy nemcsak kisebb csoportokban, a szakkörökön vagy osztályokon belül vagyunk képesek jól szórakozni, hanem az egész iskola szabadon átadhatja magát az ünnepnek és a kikapcsolódásnak.
Egy kisiskolás számára, amikor az iskola határai a saját határaival egyenlőek, nem mindegy, hogy mit lát benne. Olyan volt, mintha időt loptunk volna magunknak, mégpedig legálisan. Büntetlenül lehettünk együtt és élvezhettük a közös játékokat, kuncogtunk a tanárainkon és sugdolóztunk a fiuk háta mögött. De megtehettünk, mert munkanap volt, mi csak a dolgunkat végeztük. Csak épp sokkal szabadabban, mint máskor.
