Életem első sorozata, amit szüleimmel hűségesen követtünk végig, a Szomszédok volt. Együtt izgultuk végig Julcsi szerelmi életének mozzanatai, Taki bácsi aktuálpolitikai elmélkedéseit és azt is, hogyan száll be az internetbe Vágási Feri. De soha annyi sorozatot nem néztem végig, mint a gyermekágyi időszakban, amikoris újszülöttem leginkább rajtam szeretett aludni és létezni. És hát most, a karanténidőszakban két legózás és estimese után ismét felvillant némi lehetőség a sorozatnézésre.
2020 novemberében jelent meg a brit királyi család életét feldolgozó sorozat negyedik évadja, amit talán egy leheletnyit jobban vártam, mint a saját esküvőmet. Az új évadban főként Diana és Károly herceg szerelme (?) és házassága kerül górcső alá, megmutatva a valóságot, hogy a csilli-villi élet mögött ugyanolyan boldogtalanság lakozhat.
A sakkhoz egyáltalán nem kell konyítani ahhoz, hogy ez a sorozat érdekes legyen a néző számára, mert a történet lényege egészen máshol lakozik. Sakktábla előtt életemben nem ültem, de ez a sorozat beszippantott. A súlyos gyerekkori trauma, a függőség, a női szerep megjelenése egy abszolút férfias sportban, ezek mind benne vannak ebben a sorozatban. Igazi időutazás annak, aki szereti a hatvanas éveket.
A sorozat két megasztárját, Nicole Kidmant és Hugh Grantet, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Egyébként Hugh Grant soha nem tartozott a kedvenceim közé, beleragadt a nyájas szépfiú szerepbe, de ebben a történetben az ő alakítása a legszínvonalasabb. Thrillersorozatként jelent meg, nagyon jó jellemábrázolásokkal, ízléses New York-i lakásokkal. Kár, hogy Nicole Kidman ilyen nehezen viseli az idő múlását, a mimikáján jócskán nyomot hagyott a sok szépészeti beavatkozás.
Aki vágyik elkalandozni egy meglehetősen zárt vallási világba, megismerni a haredi, tehát az ultraortodox zsidó közösség szokásait, mindennapjait már-már dokumentarista hitelességgel, az mindenképp nézze meg ezt a minisorozatot. A négy rész után az ember azonnal kapcsolna tovább a következő részre, de nincs. A sorozat Deborah Feldman életrajzi írását dolgozza fel, senki ne számítson romantikus lányregényre!
S ha már a lányregényekről volt szó… na, ez, ez már más tészta. A Bridgerton sorozattól ne várjon senki mély, lélektani szereplőábrázolásokat, ez egy könnyed, szirupos és végtelenül romantikus történet, ami segít kiszakadni a mostani vírushírekkel teli szürke hétköznapokból. Ja, és a férfiakat semmiképp se ültessétek elé! 😛
Ezeket se hagyd ki:
Streamtime rovatunk ITT elérhető
A Különvélemény rovatunk korábbi sorozatajánlói:
Az irgalom angyala (?) – Ratched (sorozatkritika)
Két időutazós sorozat, levélhullás mellé
Szexuális felvilágosítás extrákkal
Közös elfojtásaink