Az interjú megjelent a Klikk Out 2020/09. számában.
Fotók: Ugróczky István
A 2021-es év kezdetén felidézzük tavalyi nagyinterjúinkat a nyomtatott lapszámainkból.
Bokros Bianka szemtelenül fiatal, és ahhoz képest vagy éppen ebből kifolyólag roppant tevékeny. Pillanatnyilag (2020 szeptembere) ő tölti be a korántsem pusztán látszat kedvéért létező diákpolgámesteri pozíciót, és ugyan ennek kapcsán nem/sem volt túlságosan kedvező az idei év, azért bízunk benne, vagy inkább biztosak lehetünk afelől, hogy még hallani fogunk felőle! Ismerjétek meg jobban!
18 éves vagy, ebben a korban az ember általában azon spekulál, mihez kezdjen magával a hétvégén vagy a szabadidejében. Nálad mi a helyzet?
A szabadidőm általában a család körül telik, de nagyon sokszor találkozom a barátokkal is, és hát dolgozom. Hostesskedek, brigádozom, és ugye időközben jött a diákpolgármesterség is.
Novemberig töltöd be még ezt a posztot, de mi volt annak a genézise, hogy eljutottál eddig? Hogy jutott ez egyáltalán eszedbe?
Ez úgy néz ki, hogy a sulikból küldenek diákokat, akik megszavazzák évről évre a diákpolgármestert. Az előző években én is jelen voltam ilyen szavazóként, és az osztálytársaimat vagy az iskolából valakit támogattam. Tetszett ez a dolog, és hát nekem is voltak ötleteim, aztán odamentem az igazgatónkhoz azzal, hogy jelentkezhetnék-e erre. Az iskoláknak mindig macerás kiválasztani egyvalakit, aki ideális, és képes terveket alkotni. Önként nem nagyon szoktak jelentkezni.
Rólad milyen kép él a tanáraidban?
Én egy viszonylag stabil kettes tanuló vagyok, aki lehetne egyes is, ha egy kicsit jobban odatenné magát, de inkább nyitok más dolgok felé. Szívesebben elmegyek valamerre dolgozni, aktívan foglalkozni valamivel a suli mellett, minthogy kétszer-háromszor annyit tanuljak.
Amikor kicsi, negyedikes-ötödikes voltam, párszor előfordult, hogy ha házit kellett felmondani, anyukámnak a két héttel korábbit mondtam el, mert azt már tudtam, és aztán mehettem játszani. A kiskaput kerestem, hogyan ússzam meg. 🙂
A suliban, az órákon is ritkán vagyok csendben, elég sokat poénkodom. Szeretem a diákságnak ezt a kicsit hülyülős oldalát, hogy – persze bizonyos határokon belül, de – szórakoztatóbb, izgalmasabb legyen a tanóra.
Értelek, de egyébként vannak kiemelt tantárgyaid, amelyek kimondottan érdekelnek és úgy is állsz belőlük?
Persze, nem minden tantárgyból engedem meg magamnak a lazaságot. Töriből, ha nem úgy sikerül egy dolgozat, az szokott zavarni. Vagy a nyelvek, a szlovák, az angol, melyekről tudom, hogy a jövőben szükségem lesz rájuk, még ha nem is igazán tudom, hogy milyen szakra megyek.
Abból, ahogy beszélsz, illetve amit mondasz, lerí, hogy mennyire aktív vagy. Szerinted ez mikor dőlt el?
Mindig is ilyen voltam. Az alapsulis tanítóim is mindig tudták, kit kell keresni, ha bármit el kellett intézni. Engem mindig megtaláltak az emberek.
Mikor én voltam gimis, volt egy srác az évfolyamunkban, aki olyannyira aktív volt, hogy csaknem saját irodája volt a gimiben. És hát erről azért sokaknak megvolt a véleménye. Te hogy tapasztalod, hogyan érzékelik, értékelik diák-/osztály-/kortársaid, hogy betöltöd a diákpolgármesteri posztot?
Nagyon sokan gratuláltak, pozitív visszajelzéseket kaptam, és sokan jelezték, hogy számíthatok rájuk, de nyilván van egy másik réteg is, aki ugyan szintén gratulál, de látni a szemükben, hogy mit éreznek.
Ez a politika… 🙂
Pontosan, mindenkinek nem lehet megfelelni, de saját irodám azért nincsen. 🙂
Amikor megkaptad az egyéves megbízatást, szóba került, hogy néhány konkrét eseményen kívül, mint a karácsonyi gyűjtés, diákbál és egy sportnap, a környezetvédelemre szeretnéd helyezni a hangsúlyt. Mi az, amit sikerült megvalósítani még a járvány előtt?
A programok nagy része júniusig ment volna le. Április közepén lett volna a bál. Mindenünk le volt fixálva, már csak a jegyeket nem dobtuk piacra. De akkor már veszett ügy volt. Át lehetett volna vinni az év másik felére, de nem láttam értelmét. Megszervezhettük volna, de ha ne adj isten valami gond van, az óriási botrány, és főleg felelőtlenség.
A környezetvédelmet terveztem szeptemberre, mert a tanév elején még azért minden suliban lazábbak a dolgok. Előadásokat tartottunk volna egy szakemberrel, illetve beszélgettünk volna egy laikussal, hogyan tehet a környezete védelméért. Sajnos viszont ha reálisan akarom látni, most minden suliban a tananyag lesz az első. Még így sem tudunk mindent átvenni, ráadásul én érettségi előtt állok.
Akkor neked jól megvágta a járvány az egész diákpolgármesteri éved. Nem indulsz újra?
Volna rá lehetőségem, fel is kínálták, de érettségizem, szóval inkább átadom a stafétát másvalakinek.
Noha a terveid kevéssé valósulhattak meg, azért nemcsak ezekről szól a diákpolgármesterség. Láttalak például a városi díjak átadásán – milyen egyéb feladataid voltak még a járvány előtt, illetve vannak/lesznek mostanában?
Vannak hivatalos rendezvények, amikre kapok meghívót a városháza által. Az események nagy részén ott voltam, és néha volt lehetőségem aktívan is bekapcsolódni, mint például a díjátadón, vagy a maszkok szétosztásakor. Decemberben volt az adventi gyertyagyújtás is, amin szintén végig ott voltam.
A diákpolgármesteri évek egyébként valamilyen módon épülnek egymásra? Volt valami, ami esetleg az elődeidtől inspirált, vagy amit épp a leendő utódodnak szeretnél javasolni?
Diákbált már szerveztek többen is, ha jól emlékszem, utoljára 2 éve volt. Örülnék neki, ha ennek is hagyománya lenne a városban, emiatt ragaszkodtam én is a bálhoz.
A diákpolgármesterség mit eredményezett az életedben, mi az, ami esetleg ebből kifolyólag jobban letisztult, világosabbá vált, amit tovább tudsz vinni belőle?
Ami a legnagyobb előnyöm lett, hogy sok emberrel találkoztam és tudtam együtt dolgozni.
Protekció! 🙂
Igen, de ez azért nem megy olyan könnyen, ebben ezért munka van. 🙂
Amit tovább tudok vinni, hogy bátrabb lettem. Többször kellett kamerák előtt beszélnem, beszédet mondanom a városházán, és ezek most már könnyebben mennek.
Hallani is rajtad, hogy rutinos vagy…
Pedig azért még amatőrnek érzem magam ebben.
Nővéreddel, Majával (Gasparik Krisztina, az Arizóna énekesnője, rádiós műsorvezető, tévébemondó, vlogger) köztetek kb. 8-9 év van, tehát mikor te még kicsi lány voltál, ő már színpadon énekelt – szintén nagyon fiatalon. Hogyan hatott ez rád?
Igazából eléggé zenei irányultságú családunk van, és mindenki valamilyen módon szerepel, szóval ez a része nem annyira újdonság, de a színpad, az valóban. Én mindig is büszke voltam rá, felnéztem rá, hogy csinálja és megy előre. Nem lett volna nekem is kötelező a nyüzsgést választani, de valahogy automatikusan én is erre az útra terelődtem.
Említetted, hogy jövőre fogsz érettségizni. A diáktársaid, akik most érettségiztek, miről számoltak be?
Az érettségizőknek óriási mázlija volt, ilyen tuti csak egyszer történik meg. Nyilván van pár ember, aki azt mondja, hogy kár. Ha most érettségiztem volna, nekem is nagyon hiányzott volna, hogy bemenjek, és még ha stresszes is az egész, a zöld asztal előtt ugorjam ezt az akadályt, mert ez hozzá tartozik.
Említetted valahol, hogy a pszichológia és a környezetvédelem áll hozzád a legközelebb. Kialakult már valamennyire benned, hogy milyen irányba tanulnál tovább?
A pszichológia a megszokott válaszom. Hogy ha valamit, akkor mindig ezt említem, de ahogy ismerem magam, el tudom képzelni, hogy elvégzek valamit, és egy teljesen más területen fogok dolgozni.
Mennyire jellemző a diáktársaid körében, hogy már kialakult képpel rendelkeznek a jövőjükről?
Mindig vannak azok a szerencsések, akik ovi óta eldöntik, hogy állatorvosok lesznek és az kitart egészen eddig. Van ilyen osztálytársam is, aki nagyon ambiciózusan áll hozzá és megy előre ezen az úton. De ez inkább ritkaság.
Hogyan érkezett az életedbe a két fent említett terület? Mikor és mitől kezdtek el érdekelni?
A hírekben is nagyon sok mindent hallani a környezetvédelemmel kapcsolatban. Milyen katasztrófák történnek, mi lesz XY év múlva. Pár évvel ezelőtt pedig bekerültem a Facebookon az I Love ECO csoportba, és akkor okos emberektől nagyon okos tippeket kaptam. Ebből kifolyólag én is elkezdtem törekedni arra, hogy minél jobban védjem a Földet.
Mi az, amit be tudtál építeni a mindennapi életedbe?
Az uzsonnás zacskókat például lecseréltem tépőzáras textilre, ami ugyanolyan jó, és még jól is néz ki. Nem zacskózom a boltban, szütyőt viszek magammal, és most már van minden táskámban. A műanyag flakonok vásárlását is próbálom minimalizálni. Kulacsot hordok magammal. Emellett igyekszem azt megvenni, amire valóban szükségem van, főleg a ruhák terén.
És a pszichológiával hogy alakult? Mivel ilyen aktív vagy, a baráti társaságodban is bizonyára valahol középen mozogsz, és biztos figyelnek a szavadra, de ha érdekel a terület, akkor jó hallgató és megfigyelő is kell legyél! Mennyire vagy jó ebben?
Alapsuli végén olvastam egy pszichológiai könyvet, ami nekem nagyon tetszett és magával ragadott. Engem az emberek mindig megtalálnak a problémáikkal. Lehet csak egyet kérdezek, és mintha 15 kérdésemre válaszolnának. Nagyon könnyen megnyílnak és könnyen el tudunk beszélgetni.
Indul a városi médiában egy ifjúsági híradó, melynek a reklámjában szerepeltél. Hogyan kerültél bele ebbe a kezdeményezésbe?
Felkértek, hogy tudnám-e népszerűsíteni ezt a projektet és én kitaláltam, hogy csinálnék egy videót. A technikai részét Fónod Gábornak köszönhetem és igazából az alapötletemet is segített kicsit továbbgondolni. Örülök, hogy vele dolgozhattam együtt.
Említs, kérlek, három jó tulajdonságod, ami Téged előbbre visz, és három rosszat, ami visszafog!
Amik mindig előre vittek, hogy nyitott vagyok az új dolgokra. Szeretek emberekkel dolgozni, úgyhogy gondolom, barátságos is vagyok. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek is nyitottak felém, szóval ez kölcsönös. És nem tudom, az őszinteség nagyon sokszor előre vitt, de ez lehet hátulütő is. Van, amikor az embernek tudnia kell csendben maradni, vagy a véleményét nem olyan formában kimondani.
Elég makacs vagyok, és önfejű is, ez már inkább hátulütő. Ha kiszemelek valamit és a fejembe veszem, akkor vagy megcsinálom, vagy csalódnom kell. Ha itt is említem az őszinteséget, akkor megvan a három. 🙂
Tényleg ilyen megúszós vagy…! 🙂
Hát jó, kicsit türelmetlen vagyok és néha túlságosan lobbanékony is. 🙂
