A cikk megjelent a Klikk Out 2014/02. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
A komáromi Oto Bohil olyan műfajban alkot (2014), amelyet – azt hinnénk – mifelénk kevesen művelnek. Ám ahogy majd itt alább kifejti, ez nem épp így van. 2014 januárjában reggae MC-ként bekerült a Rádio_FM díjátadója, a Radio_Head Awards Év újonca kategóriájának első fordulójába. Bár nem jutott tovább a jelöltek szűkebb körébe, ez mindenesetre jelzi, hogy számon tartja őt a szakma.
Itt meghallgathatjátok: soundcloud.com/superiorreggae
Mesélnél arról, hogyan lesz valakiből Komáromban reggae-énekes?
Nos, a reggae-nek Komáromban nagyobb hagyománya van. Érdekesség, hogy már a város színei (piros-sárga-zöld) is megegyeznek Etiópia (a rasztafári vallás egy etióp császárról kapta nevét – a szerk. megj.) és a reggae műfaj színeivel. De a reggae-t Komáromba legfőképp a Ladánybene 27 hozta el, mivel rengeteg koncertet adtak itt, a szomszédban pedig rendszeresen tartottak egy reggae tábort. Ami nagyjából annyit tett, hogy mindannyian tudtuk, ha nyár van, akkor reggae van. Komáromnak viszont soha nem volt saját reggae csapata, a barátaink, ismerőseink így keményen bátorítottak.
Komárom első igazi reggae zenekarát én alapítottam Dirty South néven, majd miután ez a formáció feloszlott, úgy gondoltam, szólóban folytatom. Így született a Superior projekt.
Ha a gyerekkorodban kellene keresni valamilyen kapcsolódási pontot azzal, amit most csinálsz, akkor találnál ilyet? Mondjuk Te voltál az a gyerek, aki a padláson Bob Marley vagy Lee Scratch Perry lemezeket talált? 🙂
Biztosan páran emlékeznek még, hogy a 90-es évek végén, 2000-es évek elején a tévében és a rádióban elhangzó dalokat a VIVA slágerlistája határozta meg. Nálam ezek voltak azok az évek, amikor az egyslágeres divatbandák helyett elkezdtem más zenék iránt érdeklődni. Ekkor történt, hogy meghallottam Gentlemantől a Leave Us Alone c. dalt. Teljesen elvarázsolt, először nem is értettem, milyen nyelven énekel. Mikor felfedeztem benne egy-két angol kifejezést, majd meghallottam a Babylon szót, rájöttem, hogy ez a jamaikai dialektus, a patois (ejtsd: patoá). De nem fért a fejembe, hogy énekelhet egy német fehér srác ilyen nyelven egy ilyen dalt. Ez nekem nagyon megtetszett, mivel egészen odáig a reggae-t illetően tényleg csak Bob Marley-ról, esetleg az Inner Circle-ről hallottam. Akkoriban még inkább hiphoppal és rockzenével foglalkoztam, de ez a dolog valahogy bogarat ültetett a fülembe.
Évekkel később, mikor már sikerült megvalósítanom zenei téren minden álmom, egyetlen maradt, mégpedig hogy adhassak egy reggae-koncertet. 2011-ben még a Dirty South-szal ez is sikerült, majd Superiorként önállóan is.
Nyilván az én hibám is, de nem igazán ismerek szlovákiai reggae-előadót, leszámítva a skás Polemicet. Ez nálunk ennyire rétegműfaj? Te milyennek tapasztalod ezt a közösséget Szlovákiában, hol tart, és mi jellemzi?
Az igazat megvallva, míg be nem kerültem ebbe a közösségbe, én is csak a Polemicről tudtam. 🙂
Később kiderült, hogy ennek a műfajnak nálunk óriási kultúrája van, de még most sem ismerek mindenkit. Próbálok néhányat említeni minden rétegből. A Medial Banana egy igazán remek zenekar, az első évben, amikor bekerültem ebbe a közösségbe, végigcsináltunk egy három hónapos turnét. Azóta született egy közös dalunk, amely bizonyos emberek szerint még világszinten is megállná a helyét. Főleg szlovákul énekelnek, de vannak angol szövegeik is. Én úgy hívom, amit csinálnak, hogy vicces reggae. Nagyon sok a tehetséges zenekar, de jelenleg ők az egyik legkiemelkedőbbek. Aztán a dj-k és soundsystemek közül a legfontosabb név Dj Simple Sample, vagyis Sveťo Moravčík, aki egyben az Uprising fesztivál főszervezője is. Dj-kből különben rengeteg van a reggae terén is, és szerencsére ért az a megtiszteltetés, hogy a többségükkel játszhattam is. Az MC-k közül meg kell említeni többek között MC Ryhát, vagy Loopata Makay-t, akik nagyon tehetségesek.
Mik egyébként az alapvető különbségek a szlovák vagy cseh, az európai és a jamaicai reggae között?
Erre a legmegfelelőbb válasz talán az, hogy a jamaikai reggae az alfája és omegája mindennek. Ezt próbálja mindenki imitálni.
Legjobban Európában megy, ezen belül is az élmezőnyhöz tartozik a szlovák és cseh. Utóbbi kettő között az alapvető különbség az, hogy a szlovák talán sokoldalúbb. Csehországban viszont szorosabb a közösség – ez azon alapszik, hogy van egy producer, Cocoman, aki gyakorlatilag az összes ilyen műfajú előadóval dolgozik. Mivel neki van egy bizonyos stílusa, akarva-akaratlanul is szinte mindenki egyformán hangzik. Szlovákiában létezik egy egészséges verseny, és az előadók mindig a másikat igyekeznek felülmúlni. Hajtjuk egymást előre, és úgy hiszem, ettől különlegesebb az egész.
Ahhoz képest, hogy alapvetően egy fülbemászó, fülbarát műfaj a reggae, az előadói meglehetősen kemény kritikákat képesek megfogalmazni. Nálad ez hogyan működik, mi szüli a dalok témáit, és melyek azok az üzenetek, amelyek mentén igyekszel alkotni?
Örülök, hogy ezt észrevetted.
Számomra pontosan ez a legfontosabb a reggae-ben, hogy egy olyan műfaj, amellyel bármilyen érzést ki lehet fejezni, méghozzá úgy, hogy az nem sugároz negatív energiát.
A reggae alapvetően egy olyan helyről származik, ahol nagy a szegénység és a szenvedés. Tehát a remény és reménytelenség ebben a műfajban teljesen megnyilvánult. Vannak olyan zenekarok, amelyek csak pozitív szövegeket írnak, mások vallásosakat vagy politikaiakat. Aztán ugye ott van a dancehall, amely pedig party-műfaj. Én javarészt az ember testi, lelki és szociális elnyomásáról igyekszem írni, de vannak vallásos témájú dalaim is.
Hogyan jutottál el a bemutatkozó lemezedig, a Hidden Levelsig? Van ennél korábbi kiadványod is?
A Hidden Levels csak afféle kis projektnek indult, három feldolgozással és egy saját dallal, amit saját magamnak szerettem volna csinálni, hogy úgymond egy ilyen is legyen a gyűjteményemben. Az átdolgozások viszont elsőre nem tetszettek, és inkább szereztem pár saját alapot (riddimet), majd írtam rájuk szöveget és éneket. Végül egy egész lemez lett belőle.
Elküldtem egy dj-nek, aki pedig továbbította az egész közösségnek. Pár nappal később pedig már jöttek is a meghívók koncertekre.
2013-ban felvettem újabb hét dalt, melyből hármat kiválasztottunk a Jah Alone EP-re (minialbum – a szerk. megj.). A kiadóm ötlete volt az EP, mivel annyira el voltam foglalva az új dalok szerzésével, hogy lemaradtunk a szezonkezdetről, augusztus végén pedig már túl rizikós lett volna kiadni egy nagylemezt. Három dal hallható rajta, melyek közül a címadó zenéjét a Ladánybene 27 írta. A Silly Bwoy egy olaszországi dj, Augusta Massive közreműködésével egy hiphop-reggae fúzió, a New Way-t pedig a Medial Bananával alkottuk, amely az ő, Uplifted c. nagylemezükön is megjelent.
Amikor megszületett az album, milyen fogadtatásra számítottatok, és ahhoz képest hogyan fogadták?
A Hidden Levelsnél nem voltak semmilyen várakozásaim, ennek ellenére óriási volt a visszhangja, mivel az első reggae-lemez Szlovákiában, amely angolul, illetve patois nyelven jelent meg. Az EP-m idejére már egy egész nagy rajongótáborom alakult. Ami pedig még inkább örömteli hír számomra, hogy külföldi előadók is jelentkeznek, és dicsérik a lemezt.
A kiadótok (Batelier) oldalán hasonlítanak is Gentlemanhez, ehhez mit szólsz? 🙂 Számodra egyébként kik ezen a téren a példaképek, és mik a legmaradandóbb élményeid a reggae-vel kapcsolatban, akár már előadóként?
Mondhatni, hogy Gentlemamen nőttem fel, és akarva-akaratlanul is felvettem pár szokást tőle, amit hallani is lehetett az első lemezemen. A másodiknál már próbáltam eljátszadozni különböző ének- és írási stílusokkal.
A készülőben lévő következő albumomon, amely várhatóan májusban jelenik meg, már teljesen sajátos stílusban szeretnék megszólalni. Ami az éneket illeti, a példaképem természetesen Bob Marley. Ő volt az, aki a legegyszerűbb énekre írta a legfantasztikusabb melódiákat. Aztán természetesen ott van Gentleman, a szövegei, zenéje, az ún. flow-ja teljesen elvarázsolt. A harmadik legnagyobb példaképem pedig Damian Marley. Őt azért szeretem, mert más és más dalokban alakít mindig hatalmasat. Amint megjelenik egy dalban, abból azonnal sláger lesz.
Te hogyan látod ma a számodra elérhető célokat, és hogyan fogalmaznád meg a nagy álmod?
A célom az, hogy ebből élhessek. Számomra nincs nagyobb öröm, mint amikor írhatok, alkothatok, feljátszhatok. Ha éjjel-nappal ezzel foglalkozhatnék, akkor biztosan elégedett lennék. Amíg viszont ez nem teljesül, addig arra fogok törekedni, hogy tökéletesítsem magam zenei, énekesi és szövegírói téren is.
A csúcsok csúcsa pedig egyértelműen egy közös dal volna számomra Gentlemannel, ennek a célnak a teljesítésén egyébként már dolgozunk is. Meglátjuk, mit hoz a jövő! 🙂
