FOTÓ: ÖRZSIK ÖDÖN ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
Egy felkészülési mérkőzéstől sosem várhat az ember egetverő színvonalat, pláne így télvíz idején. Bár láttam már „hógolyózást”, ahol ha a színvonal nem is, de legalább a küzdelem jelesre sikeredett. Plusz tegyük hozzá, pozitívum, hogy akik Angyalföldön pályára léptek, biztosan egészségesek voltak, tehát akkor ez valójában „negatívum”. Na jó, nem fárasztok olcsó poénokkal, lássuk először is a körítést.
Hosszú idő után „ragadtam ismét tollat”, hogy meccsjegyzetet írjak, talán egy kicsit ki is jöttem a ritmusból. Kb. ilyen a foci is, nem elég labdázgatni, a meccsett érezni kell, ahogy a költő rakja a rímet a versében, úgy adja magát az eleje, meg a vége sípszava. Bő egy héttel a csapat első „tavaszi” összejövetele után a fiúk új arcokkal találkoztak, viszont hiányzó szintén akadt.
De miért megint a hazai gyerek megy el? Leírva másképp hangzik a tapasztalatszerzés szerepe, ha a Vasas ellen a tapasztaltabbakat megint hibázni látjuk.
Nem ismerjük a körülményeket, nem tudjuk az okát, valószínűleg sosem derül ki. A mifajtánk csupán lát! Látja azt, hogy Malý még nem ligás játékos, de akkor a Müller már nem az, esetleg sosem voltak ilyen „adottságai”. Felmerül a kérdés: akkor meg nem mindegy? Akkor ha választani lehetne, egyértelmű, a hazai srácot választanánk. Ez egy felkészülési meccs volt, ne feledjük, az eredmény itt vajmi keveset számít, de az sem szentírás, hogy ilyen műfüves-tesztmeccsek során szeretünk bele a fociba. NB-2-es ellenfél, feljutási allűrökkel, nálunk a visszatérő Taiwóval, akit már hónapokkal ezelőtt visszahozott volna a legnagyobb „szakember”, vagyis a szurkoló.
Önök szerint van köztünk olyan DAC-drukker, aki azért kombinál, mert rosszat akar a klubnak és a csapatnak?
Ismét egy feltevés, amit a közösségi oldalon olvastam: kivel akarunk bajnoki címet nyerni? Na vajon kivel? – már maga a kérdés is újabb kérdéseket szül. A hazai „zöldfülűvel”, vagy a „vérprofi” légióssal, akinek már számtalanszor megadatott, hogy Kružliakkal Šatka-Huk-féle összeszokottságot produkáljon? Nem, ez sem kritika, ez kérem realitás, még akkor is, ha csak másodlagosak az ilyen barátságos találkozón látott dolgok. Majd a liga! Az viszont egyáltalán nem lehet másodlagos, hogy az edző feladata lenne felismerni végre, a két belső védőnk sosem fogja félszavakból megérteni egymást.
Ennyit a védelmünkről, bizony az első játékrészben nemcsak a hátsó formációnk kereste helyét a pályán, hanem az egész csapatunk.
Pontatlan lövések persze akadtak, majd szünet után hiába a mezőnyfölényünk, kontrákból a Vasas húzhatott volna nyerő lapot. Szóval ismét felteszem a kérdést ezúttal én: kivel vagy kikkel akarunk bajnokságot nyerni? Mert ahhoz ennél egy sokkal kompaktabb csapat kell, még a Fortuna Liga gyengesége sem elég, meg azt várni, hátha a Slovan majd botlik?! Nem hinném, hogy végül pókerarccal nyertünk, és a kiterített lapjainkra tudatosan nem hagytunk időt válaszolni. Egyszerűen csak szerencsénk volt, állítólag helyenként 3500 aktív online szurkolóval. Sokan látták, amit én (még akkor is, ha csupán mobilon, és elég érdekes körülmények között), ha másképp látták, tessék pálcát törni felettem!
Bízom a sikeresebb folytatásban, szurkolok a DAC-nak jóban-rosszban, csak közben hangosan gondolkodom. Hajrá, Dunaszerdahely!
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Vasas–DAC (1:2) mérkőzésről
