Fotók: Ugróczky István
A novemberi “celoplošné” tesztelésen még mindenkinek voltak kérdések a fejében: “Vajon fog fájni?” “A sima náthát is kimutatja?” “Ha én nem megyek sehová, akkor is kell jönnöm tesztre?”
Most újra teszteljük az országot, de már változott az általános hozzáállás. Teljesen normálissá vált, hogy hetente akár többször is sorakozunk a tesztért, hiszen a “certifikát” nélkül nem sok mindent tehetünk. Mostanra sajnos mindenkinek van egy ismerőse, aki nehezen élte meg a koronavírus okozta fertőzést, ezért a kételkedők nagy tábora is lassan eltűnik.
Legalábbis remélem.
Az előző alkalommal (novemberben):
Beszámoló a nyárasdi tesztállomásról
***
Ezt is olvasd el:
Ideje lesz felnőni, emberek!
A városok és falvak a katonaság, az egészségügyisek és a helyi adminisztratív erők segítségével ismét több helyszínen tesztelnek. Nyárasdon a kultúrház, az alapiskola tornaterme és a sportcsarnok ad helyszínt.
Most is a sportcsarnok az én tesztállomásom, de pecsételés helyett már a “csikizős” pálcával dolgozom.
Gondoltam is, mennyire szimpatikus a falubelieknek, ha csak simán közlöm a jó hírt, hogy nem fertőzöttek, és most mennyire rosszul sülhet el az, ha az orrukban kotorászok.
Rokonok, régi osztálytársak, szomszédok sorakoznak és kérdezgetik egymástól:
– Ki vesz mintát? Az az Ákos?
– Igen. Én.
Vasárnap délig kb. 1500 embert sikerült letesztelni, a fertőzöttségi arány pedig 2 % alatt van. Ismét nagyon hálás vagyok, hogy megadatik az a lehetőség, hogy hozzájáruljak a vírus terjedésének fékezéséhez.
Fontosnak tartom, hogy minél több gyorstesztet csináljunk, mert a fertőzés egy előrehaladott stádiumának kellős közepén vagyunk, ahol már nem elég a csodára várni.
