Éppen az aktuális témát raktam össze fejben, amikor értesítést kaptam a Facebookon. Vilo R. ismerősnek jelölt, tudják az a fickó a hetedik mennyországból. Illetve egy csaló, aki Vilónak adta ki magát, jobb esetben csak egy szélhámos, de lehet akár adathalász is. Ilyen hamis a világunk, nem árt résen lenni, amúgy is nehéz időket élünk!
Szolgáltatások zárnak be, immár végleg, kiürítve találtam egy virágüzletet például. A mindennapi kenyerünk is drágább lett, ugyanazon okokból: megszorítások, szabályok, egy liter étolajat kellett vennem a lakótelepi élelmiszerüzletben, leszakadt az állam, mennyibe kerül! Persze előtte kivártam a 11 órát…
De enni meg kell ugye, lezárás ide vagy oda. A minap éppen a lezárással reklámozta portékáját egy internetes cég, miért érné meg nekem, ha bevezettetem a kábeljüket a lakásba. Az online oktatás miatt túlterhelt, lassú, vagy akadozó a net, de az övék állítólag betonbiztos. Háromszor is hívtak, pedig már az első alkalommal illedelmesen megköszöntem, és tudomásukra hoztam, hogy nem kívánok élni a „kitűnő lehetőséggel, csak nekem, csak most”. Amikor a vízórákat sem jönnek leolvasni az aktuális helyzet miatt, épp’ egy magáncég emberét engedjem be a lakásba? Amúgy meg nem kell és kész!
Ismét tesztelték a lakosságot, Dunaszerdahely sem volt kivétel. Ezúttal le a kalappal a regisztrációs rendszer kitalálója előtt.
Nagy dilemmám adódott a munkahelyi beosztásom miatt, végül pénteken késő délutánra sikerült időpontot foglalnom. Abszolváltuk is a szűrést – így nevezik legújabban a tesztet. Felváltva mentünk be a feleségemmel az egyik iskola tornatermébe, közben az egyikünk a futópályán körözött a kicsikkel. Aztán mivel híre ment (vagy hangja?), feleségemet előbbre vették a szervezők.
Nos igen, az érvényben lévő rendeletek szerint nem fogadhatunk vendégeket, így segítségünk sincs. Igazából nincs olyan konkrétum sem a kivételek között, ami a kicsikkel való „levegőzést” engedélyezné (nekem a közeli hozzátartozó gondozása valahogy mást jelent). Amikor meg szóvá teszem, hogy kutyáknak szabad a séta, embergyereknek meg nem, én vagyok a kegyetlen gazfickó, akinek baja van a kutyákkal. De kérem, elhanyagolni a gyerekek fejlődését? Kell a friss levegő, majd a gyámügy megmondaná…
Ez a pandémia, amiről azt hittük majd közelebb hozza az embereket, néha inkább a „nekem legyen jó, más gondja le van ejtve” szindrómát hívja elő.
Csak megbízható forrásból tájékozódjunk, érdekelne például, mi van a klímahelyzettel, vagy az most nem pálya? Fura az egész, mert ha teszem azt több millió éve volt a jégkorszak, és a dínók sem tegnap haltak ki, akkor hogy a fenébe lehet húsz év alatt klímaváltozás?
Bár, amikor a bakterbódém mellett tavaly nyáron egy kiadós eső után megjelent két szarka, két nyúl, meg egy macska, Isten bizony megnéztem van-e elég üdítőm, ha Noé betoppanna, tudjam megkínálni valamivel. Mi lesz a rengeteg ételhordó doboz sorsa például, ha helyben étkezni nem lehet, csupán kiszállítással?
Gréta Thunberg is eltűnt valahogy, na de ő nem szerdahelyi. Az új sportcsarnok ügye viszont nagyon is az.
Kétfajta vélemény létezik: kell a csarnok a sportolásra, de mi lesz a zöldövezettel? Néha ez a bigott környezetvédelem is az agyamra megy, ültess fát, légy „zöldebb”. Végül Noé nem jött, a szarkák is elrepültek, az eső meg felszáradt. Tudomásul vettem, hogy az imádott rántott sajt zsemlében kombó ára szintén jelentősen felment. Ezek is összefüggések, változik a szemétdíj, az ingatlanadó, de szebb haszonnal dolgozik a futárcég is, mert rá van utalva az ember, hogy neten rendeljen. De mégis, érdekel valakit, hogy miből élnek azok, akik nem dolgozhatnak? Hálistennek, a képzelőerőm még nem hagyott el.
Szintén a minap csőtörés volt a lakótelepen és felidéztem magamban, milyen élelmes gyerekkorunk volt.
Elővettük volna a felszerelést és a befagyott úttesten hokitornát rendezünk. Jöhettek volna a derbik, nyugat az északkal, centrum a keleti lakóteleppel, és így tovább. Anno ezt simán véghezvittük, óránkénti egy autó áthaladással, ma viszont parkolni sincs hol, nemhogy óránként egy autó! Azért jó volt kicsit nosztalgiázni, elvonatkozni a hírektől, melyek nem kényeztetnek el mostanában. Ha egyszer ennek vége lesz, talán rendezünk egy városi ligát, tőlem lehet fociban is. Addigra úgyis megtanuljuk, hogy csakis összefogva győzhetjük le a járványt. A „nekem mindent szabad, úgysem lesz semmi bajom” ugyanis kétvonalas les! A vesztes csapat fizetné a sört…