Sokan ismerjük Vidut, azaz Szalma Nikolettát, akinek idén májusban érkezik legelső könyve, amely 50 olyan varrási, nemezelési, és számos más technikával készült kézműves csodát mutat be tervekkel, az egyes fázisokkal és a hozzájuk tartozó magyarázatokkal, amit könnyedén elkészíthetünk majd mi magunk is. De kinek köszönheti mindezt a tudást, s honnan merít motivációt immáron tizedik éve a varráshoz? Az alábbi interjúból kiderül.
Havi Kreatív rovatunk korábbi szereplőit ITT találod.
Mióta kézműveskedsz?
Gyerekkorom óta foglalkoztat a kézművesség ilyen-olyan formában. Sokat köszönhetek a nagymamámnak, akitől pl. megtanultam hímezni, de az iskolai nyári táboroknak is, ahol rengeteg technikát volt lehetőségem kipróbálni. Aktívan, pénzkeresési céllal viszont már több mint 10 éve foglalkozom. Akkoriban még nem a varrásé volt a főszerep, sőt, még jó sokáig nem. Hosszú út volt, mire eljutottam ehhez az eljáráshoz. Foglalkoztam gyöngyfűzéssel, karkötő-csomózással, szalvétatechnikával stb. Mindig, ami épp magával ragadott.
Sajnos a természetem ilyen mindenbe belekapós, sokat szenvedtem/szenvedek is ez miatt. Küzdöttem ellene, mert mindenhol azt sulykolják a kézműves vállalkozókba, hogy lehetőleg egy technikára, vagy tematikára fókuszáljanak. Mostanság viszont már inkább törekszem arra, hogy elfogadjam ezt a tulajdonságom, és ha lehet megpróbáljam az előnyömre fordítani. Mert sok esetben arra derült fény, hogy a vásárlóim ezt nem titulálják negatív jellemzőnek, inkább csak a marketing tanácsadók, akiknek a könyveit, postjait, blogbejegyzéseit olvastam.
Miért éppen a textíliák a munkáid főszereplői?
Hogy miért éppen a textil az, aminél kikötöttem, azt nem igazán tudom megmondani. Nem is tartom magam varrónőnek, nem ennek tanultam, hanem képzőművészet és esztétika szakos tanárnak. A gépi varráshoz először az egyetemnek köszönhetően jutottam el, egyik vizsgamunkámhoz volt rá szükség. Aztán könyvekből autodidakta módon elkezdtem játékokat, lakáskiegészítőket varrni.
Majd amikor az Új Szó Hobbi mellékletébe írtam, volt egy szám, ami a kerékpározásnak volt szentelve, és valami biciklis dolgot kellett kitalálnom. Egy biciklis táskát és nyereghuzatot akartam elkészíteni, de fogalmam nem volt róla, hogy vágjak bele.
Szerencsére a legjobb barátnőm, Botka Ildikó többek közt varrónő, meg egyébként képzőművész is :-), rendeztünk nála egy varrós napot, amikor megmutatta, hogy is kell szabásmintát tervezni, megy úgy egyébként egy táskát megvarrni. Ez sokat adott, de nem csak ez, hanem ő úgy alapjáraton sokat adott az utamon.
Ettől kezdve úgy éreztem, már jobban belelátok a dologba és elkezdtem mindenféle dolgokkal próbálkozni. Ennek úgy 5 éve már és a vicc, hogy kész szabásmintát először tavaly vettem, amikor már babát vártam és meg akartam próbálkozni kismamás ruhák varrásával.
Láthatjuk, hogy több területen is biztos kezekkel alkotsz, varrás, ékszerkészítés, barkácsolás. Honnan jön az inspiráció?
Az, hogy ennyi irányba ágazik a tevékenységem, lényegében az Új Szó Hobbi mellékletének köszönhető, ahol 5 évig dolgoztam Veres István szárnyai alatt. Minden hónapban egy tárgyat készítettem el, munkafolyamattal, fotókkal dokumentálva. Igyekeztünk mindig praktikus tárgyat választani és változatos eljárásokat alkalmazni. Rajztanárként meg ilyen sokszínű kézműves tapasztalatokkal a hátam mögött azért nem volt nagy kihívás. Élveztem ezt a változatosságot.
A családod hogy viszonyul a hobbidhoz?
A családom… a családom szerencsére már megértette, hogy ez már rég nemcsak a hobbim, hanem a munkám is. 🙂 Kezdetben nem igazán hittek benne, hogy ebből majd fogok tudni pénzt is keresni, bevallom, hogy azért nekem is voltak kételyeim. De még nem hallottam egy olyan kézművesről, vagy akár vállalkozóról sem, akit kimondottan támogatott volna a környezete.
Belevágni egy ötletbe mindig sokkal nagyobb kockázat, mint beállni egy multihoz a szalag mögé. Valakinek megfelel ez a fajta biztonság, nekem nem.
Persze azért mindig ott volt a tanítás is félállásban, ami fix jövedelmet hozott, mert az tény, hogy a varrást még eddig egyszer sem csináltam teljes állásban. Alakulni fog ez még, vannak terveim, amikben látok fantáziát és úgy gondolom, az anyasági pont jó időszak arra, hogy ezeket letisztázzam magamban.
Mi az, amit a vásárlóid a legjobban szeretnek a munkáidban?
Talán erről a vásárlóimat kellene megkérdezni, ami viszont beszűrődik tőlük hozzám, arról elmondhatom, hogy a nagy részük úgy globálisan nézve szívesen követi a tevékenységemet.
Szeretik, ha különféle kihívásokkal szembesítem őket és kíváncsiak rá, hogy oldom meg őket. Szeretik, ha egy problematikára megoldást tudok kínálni egy termékkel.
Sok dicséretet és szeretetet kapok tőlük, ami mindig megmelengeti a szívem. Néhányukkal már olyan virtuális kapcsolatot ápolunk, hogy sikerült barátságot is kötnünk.
Mitől vagy egyedi?
Amikor megkérdezik, miért kínálok eladásra olyan sokféle terméket, hiszen köztudott, hogy sokkal jobb stratégia egy kategóriára, témára összpontosítani, mindig azt válaszolom, hogy azért, mert nem szeretem kidobni az amúgy sem olcsó anyagok maradékait. Amíg látok bennük potenciált, addig vesézem ki őket. Így van az, hogy a Vidu márka alatt találtok pl. hátizsákokat, övtáskákat, de játékfigurákat, ékszereket is.
Sokat küzdöttem ezzel a dologgal, mert világéletemben azt vágták a fejemhez, hogy ha valamit elkezdesz, fejezd be, vagy jól gondold át, milyen vonalon akarsz haladni, mert nem szerencsés letérni az útról. Válaszd a biztos forrásokat, ne kísérletezz, mert a végén megégeted magad!
Ezzel szemben engem mindig sokkal több dolog foglalkoztatott, mint amennyit tanácsoltak.
(Ezt a csillagjegyemre szoktam kimagyarázni, ikrek születésű vagyok 🙂 Tény és való, hogy az emberek többnyire az szerint ismernek fel egy márkát, hogy van egy stílus, ami jó esetben csak rá jellemző, illetve, hogy be tudják sorolni, hogy pl. ruhákat, ékszereket, kozmetikumokat stb. készít. De láttam nem egy példát arra is, hogy egy név teljesen megváltoztatta tevékenységének profilját… Úgy gondolom, hogy azt próbálják felénk kommunikálni, hogy nem igazán fér bele a képbe az, aki túl kreatív. Légy egyértelmű, letisztult, egyedi, ne zavard össze a vevőidet azzal, hogy nem tudnak kategorizálni. Ez nem a kézművességről szól. Ez marketing és márkaépítés. A festő is csak a lapszéltől lapszélig tudja kitölteni a teret. Add meg a keretet, mozogj abban biztonságosan, magabiztosan. Építs magadnak börtönt. Akár így is értelmezhetnénk…
Még amit hozzáfűznék a kérdéshez. Van egy tudatos törekvés bennem arra, hogy a munkáimban – itt az eladásra kínáltakra gondolok, két alapanyagot vegyítsek, az egyik a tömör zsákvászon a másik meg valamilyen mintás textil. Szeretem a kedves mintákat, állatos, növényes mintákat és előnyben részesítem a föld színeit meg persze ebből adódóan a természetes alapanyagokat. Ezt az ún. védjegyet a vásárlóim is jól le tudják olvasni – ezt az ő elmondásukból tudom.
Milyen hatással van a koronavírus miatt kialakult helyzet az alkotókedvedre?
Őszintén megmondva semmilyen. Számomra nem változott semmi. Eddig is online árultam, most sincs ez másképp, ráadásul pont a járvány kezdetén anyaságira vonultam, tehát egyébként sem voltak nagy terveim erre az időszakra mindössze a babának megvarrni ezt-azt. Szerencsére a férjem is járhat dolgozni, egészségesek vagyunk, így azt mondhatom, hogy nekünk igazán nincs okunk a panaszra. Azt viszont eléggé elkeserítőnek tartom, hogy a jelen helyzet sok helyi kisvállalkozó álmát és verejtékes munkáját a sárba tiporja, míg az itt székelő nagy külföldi cégeknek ez meg sem kottyan. Igazságtalan ez az állapot, de sajnos ez már meglepőnek sem mondható, így ment ez mindig a történelem során is, a nagy halak bekebelezik a kicsiket.
Mit üzennél azoknak, akikben megvan a lendület, hogy szépítgessék az otthonukat, csak éppen nem tudnak sem varrni, sem festeni. Van olyan egyszerű tipped, trükköd, amivel ők is önbizalmat szerezhetnek?
Esősorban nekik azt tudom javasolni, hogy bármi, amiről azt gondolják, hogy ahhoz kétbalkezesek, előbb próbálják meg, hátha bebizonyosodik az ellenkezője ☺ de mindenekelőtt ne akarjunk rögtön freskót festeni, amikor még egy ceruzát is bizonytalanul tartunk a kezünkben. Mint mindenre, erre is igaz, hogy az út a fontos nem az érkezés. Ne sajnáljuk az rászánni az időt, ha valamihez vonzódunk. Haladjunk szépen lassan a saját tempónkban lépésről lépésre. Rengeteget megtanul az ember, ha megadja magának a kellő időt. Másrészt a legjobb tanulási módszer, amikor magunk próbálunk utánajárni a dolgoknak. Megmutathatja más, kiindulhatunk belőle, de ha itt megállunk, az a tudás elveszik, mert nem magunk szereztük meg. Sokat próbálkozni, gyakorolni, mérgelődni, ha nem sikerül- ez is hozzá tartozik, mert aztán a siker sokkal nagyobb erőbedobással érkezik. A motiváltság pedig legalább annyira fontos mint az idő és ezt is magunkban kell megtalálni. Aki másban keresi, mástól várja, hogy ösztönözve legyen, az nem akar igazán.
Az én tapasztalatom, hogy bármit keresünk az életben, a forrás bennünk van és saját magunkban kell felszabadítanunk az energiákat ahhoz, hogy beinduljon.
Az utunkon mindig leszenek emberek, szerelmek, családtagok, barátok, akik hol közelebb kerülnek, hol eltávolodnak, hol teljesen eltűnnek az életünkből, ha pusztán rájuk hagyatkoznánk, nem sokra vinnénk. A fix pontot és mindent ami a célunkhoz közelebb visz, magunkban kell megtalálni.
Ha jól tudom, épp a könyved kiadásán dolgozol. Mesélnél nekünk kicsit róla?
Bizony, végre érkezik a könyv a Womanpress kiadótól, aminek „Erre varrjál gombot! Ötletgombolyag Vidu műhelyéből” lesz a címe. Összesen 50 kézműves ötlet kap helyet benne, amik anno az Új Szó Hobbi mellékletében már publikálva voltak. Ebből bőven jut az év minden hetére legalább egy, amit természetesen az évszakhoz hűen rendeztünk el. Számos eljárásba kóstolhat bele az olvasó, avagy alkotó, de hogy párat említsek is: varrás, nemezelés, ékszerkészítés, lakásfelújítás, scrapbooking, barkácsolás, újrahasznosítás, textilfestés, szalvéta technika stb. Személy szerint nagy előnyének tartom azt, hogy ezek nem klasszikus útmutatók, amik csak egy lehetséges megoldást írnak körbe. Igyekeztem a korábban megszerzett tapasztalataimból kiindulni és több féle megvalósítási módra is felhívni a figyelmet.
Mondhatjuk úgy is, hogy olyan hidakat mutatok, amik ugyanarra a szigetre vezetnek, így az olvasó maga dönti el, melyik hídon halad tovább.
Mindemellett lehetőség nyílik a teljes önmegvalósításra is, hiszen több olyan ötlet is szerepel a könyvben, ami pontosan a saját tervezésre ösztönöz, és nem csak ösztönöz, hanem meg is tanít ennek a hogyanjára. Ezt a könyvet már most elő lehet rendelni ezzel is megtámogatva a nyomtatás költségét. A tervezett kiadás május elejére esik, igy akik most előrendelnek, egyrészt kedvezményes áron jutnak hozzá egy ajándékkal karöltve, másrészt az elsők között lesznek, akik kezükben tarthatják.
Az előrendeléshez ITT talál információt az olvasó.
