Kövezzetek meg! – Kristályok és kövek a gyógyításban
Sárkány ellen sárkányfű
Fotók: Pixabay.com
Rózsakvarc, ametiszt, jáde… Az emberiség mindig is nagyra értékelt mindent, ami szép. Pláne, ha emellett ritka is. Nem csoda hát, ha a kristályokra kezdetektől fogva csodálattal tekintettek, ahogy az sem, hogy mágikus erőt tulajdonítottak nekik, vagy akár gyógyulást reméltek tőlük. Nem is kellene feltétlenül múlt időben beszélnem: ma is szép számmal vannak, akik a kristályterápiától várnak testi-lelki megújulást, mely különböző kristályokat és féldrágaköveket használ az egészség helyreállítása, vagy megőrzése érdekében. Érdemes hát közelebbről is megvizsgálnunk, miről van szó.
Szóval, honnan is ez az egész?
Megszokhattuk, hogy mindig minden az ókori görögökkel kezdődik. Na jó, nem. Ez a történet még régebbre nyúlik vissza, hiszen már a görögökénél öregebb sumér, illetve egyiptomi civilizációk fennmaradt szövegemlékeiben is tesznek említést a kristályokra. Elsősorban varázsláshoz, vagy különböző vallási szertartások keretében használták őket, de hittek abban is, hogy képesek a különböző gonosz, ártó, egészséget veszélyeztető erőket távoltartani. Amulettek, talizmánok formájában viselték ezeket leggyakrabban, de az egyiptomiak például a halottjaikat is egy lapis lazuli nevű kőből faragott skarabeuszokkal temették el, hogy azok majd óvják az elhunytakat a túlvilági élet során.
Maga a kristály szavunk viszont már tényleg az ókori görögből jön, és „jeget” jelent. Nem mást gondoltak ugyanis, minthogy a kristályok extra keményre fagyott vízből vannak, így nem olvadnak fel már a napon sem.
A különböző köveknek különböző hatásokat tulajdonítottak, még gyógyító főzeteket is készítettek a porított változatukból. Az egyik leggyakrabban használt kristály az ametiszt volt, amelyet a nyakukban hordtak a (kevésbé) jóravaló polgárok másnaposság ellen. Ugye mondjuk az ellen leginkább a nem ivás működik, de a jó bort már akkoriban sem vetették meg az emberek.
A középkorban is nagy népszerűségnek és megbecsülésnek örvendtek a különböző kövek és kristályok. Csak a reneszánsz idején mentek ki a divatból néhány évszázadra, hogy aztán a huszadik században comebacket hirdessenek.
Hogyan és mire használják őket ma?
Ha valaki felkeres egy kristályterapeutát, érdekes szertartásban vehet részt. A gyógyítók általában köveket helyeznek a gyógyulni vágyó teste köré, illetve testére, esetleg kristálypálcájukkal a test meghatározott pontjaira irányítják a gyógyító energiát. Bármely korosztálynak biztonsággal ajánlják a módszert.
A terápiát népszerűsítő oldalak némelyike szerint a kristályok külön tudatossággal bírnak, és a testünkre kisugárzó energiájuk által hatnak. Tanúságuk szerint ez az erő az, ami eljut a testünkbe és a szöveteinkbe, helyreállítva a szervezet belső energiamezőjét, a harmonikus állapotot. Ezért egyrészt fizikai, másrészt viszont a pszichikai állapotunkat is képesek pozitívan befolyásolni.
Máshol a kristályok „idő- és információtelítettségéről” is beszélnek, vagy arról, hogy a kristályok megszólítanak minket. Sőt, arra buzdítanak, hogy beszélgessünk kristályunkkal, mondjuk el neki érzéseinket, problémáinkat, reményeinket. (Rémlik, hogy van egy foglalkozás, amit egyébként éppen erre találtak ki…) Figyelmeztetnek arra, hogy a kristályokat rendszeres időközönként meg kell tisztítani. Na, nem ujjlenyomateltávolításra gondolnak, vagy egyszerű folyó víz alatti mosásra. A használati utasítás szerint a köveket napfényes, esetleg holdfényes helyre kell tenni, hogy beszívhassák magukba az égitestek energiáját. Persze nem holdtöltekor, mert akkor vérfarkas leszel. (Okés, ezen a ponton kicsit elszaladt a fantáziám, a vérfarkas dolgot én találtam ki.) Ha pedig tutibiztosra akarsz menni, legjobb, ha a kristályra öntesz egy halom konyhasót, és éjjelre – ööö, ázni (?) hagyod, csak a sót aztán semmiképp ne használd fel a déli húsleveshez, mert akkor meg vámpír leszel. (Na jó, ezt sem írták, de a vámpíron meg vérfarkason kívül becsszó minden mást igen.)
Az interneten egyébként rengeteg formában lehet kristályokat venni – kaphatók maguk a kövek, de vannak porított kristályokat tartalmazó krémek, szemmaszkok, arcmasszázsra szolgáló eszközök, és természetesen különféle ékszerek. Árulnak továbbá ivóüvegeket, melyeknek beépített kristálya az ígéret szerint „energizálja” a vizet, sőt mindenféle szexuális segédeszköz is készül belőlük.
Mit mond minderre a tudomány?
Hát egyrészt, hogy tudományos szempontból teljesen értelmezhetetlen, hogy miféle energiáról is beszélnek a terapeuták. Semmi ilyet nem sikerült megmérni a kristályokkal kapcsolatban, és az állítólagos hatásmechanizmust sem lehet tudományosan alátámasztani.
Másrészt, ugyan elég kevés tudományos vizsgálat próbálta objektíven megállapítani, hogy a placebóhatáson kívül beszélhetünk-e bármilyen valós eredményről, de azok egyike sem támasztja alá az egész hatékonyságát. Christopher French és kollégái például kieszeltek egy ötletes kísérletet, melyben a résztvevőket megkérték, hogy kristályokkal meditáljanak, majd számoljanak be élményeikről. Amiről a résztvevők nem tudtak, az az, hogy az egyik csoport valódi kristályok jelenlétében végezte a gyakorlatot, egy másik viszont az igaziakhoz megszólításig hasonló hamisítványokat kapott. Mindkét csoport egyformán pozitív hatásokról, megnövekedett energiaszintről számolt be a kísérlet végén – teljesen függetlenül attól, hogy valódi kristályokkal végezték-e a kísérletet. A placebóhatáson, vagy az önszuggesztió hatásán kívül tehát mást nem sikerült ezzel bizonyítani.
Persze ettől még tényleg érezheti jobban magát az, aki egy ilyen terápián részt vesz, ez tagadhatatlan. A kristályterápia pedig több más, alternatív terápiával ellentétben valóban veszélytelen – ha nem is használ, legalább nem is okoz kárt. Persze feltéve, hogy nem valamely komoly egészségügyi problémát próbálunk a segítségével úgy gyógyítani, hogy közben nem konzultálunk a kezelőorvosunkkal. Arra ugyanis a legtöbb alternatív terapeuta is figyelmeztet, hogy az orvosi ellátást nem helyettesítheti a módszer.
Ettől eltekintve is vannak azért árnyoldalak.
Például a kizsákmányolás. A legtöbb kristályt és féldrágakövet India, Kína, Brazília és Madagaszkár adja a világnak. Az első kézből megtapasztalt madagaszkári állapotokról szívszorító cikket írt a Guardian újságírója, Tess McClure. A legtöbb követ kis családok, szülők, gyerekek bányásszák ki, persze a munkakörülmények rosszak, a biztonság nulla, a balesetveszély pedig magas. A köztes emberektől szinte nevetséges összeget kapnak a kibányászott portékáért, de mire mondjuk Amerikába vagy Európába ér az áru, már jóval több pénzért adnak túl rajta. (Persze ez így működik sok minden más esetében is.) A bányászat pedig ezenkívül a környezetet is rombolja, a helyi növény- és állatvilág is megsínyli az egyre növekvő keresletet.
Mindent összevetve…
… elmondható, hogy tulajdonképpen veszélytelen dolog a kristályterápia, már ha nem a pénztárcánkat kérdezzük, illetve szükség esetén viszont az orvos megkérdezését nem hanyagoljuk el.
Aki hisz benne, érezheti úgy, hogy működik, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy ez is egy ipar, és mint olyan, bizony akként is viselkedik.
A Sárkány ellen sárkányfű eddigi epizódjai:
Egy kis oltás
Édes kis semmiség – A homeopátia eredete (I. rész)
Édes kis semmiség – Homeopátia a kísérletek mérlegén (II. rész)
Nem mintha szurkálódni akarnék… – Az akupunktúráról
A csoda C-vel kezdődik
A sikér titka, avagy miért (ne) parázz a gluténtól?
Amikor roppantul fáj – A csontkovácsolásról
A semmitől is jobban – A placebohatásról
Amikor a barack keserű
Gyógyulásért kezeskedők
Fűvel-fával
Aranyeső hulljon nékem
Karcsúsító (é)trendek
Bubókról, doktorokról – Régi járványok
A tehén gyümölcsei, avagy kipurcanunk-e a tejtermékektől?
Még egy kis oltás
Maróka, nem ciróka
Le minden k(l)órral!
Szívás, ha ez nem működik – avagy mire jó a kannabidiol?
A kézmosás rövid története
Vonzó alternatíva, avagy mit tudnak a mágnesek?
Jöhet a fekete(leves)? – Avagy, érdemes-e még egy presszót innod…?
Ledobnád a textilt?
