Fotók: a szerző és Bazsó Timi
„Belém szálltál a széllel.
Belém láttál egy új lelket tiszta fénnyel.”
– AWS, Ha nem tűnsz el
Egész Magyarországot és világszerte tízezer rajongót lesújtott a hír, hogy Siklósi Örs, az AWS frontembere 29 éves korában váratlanul elhunyt. Ez jelenleg nem egy durván túlzó állítás, mivel nem volt olyan média, mely ne közölte volna le a tragikus hírt. Nemcsak zenével foglalkozó, de a magyarországi állami média, hírportálok, bulvárlapok és még sportegyesületek is lehozták. Számos híresség és banda (metáltól egészen a klasszikus zenéig) is közzétett egy búcsúlevelet Örs haláláról.
Örs egy kiemelkedő énekes és egy legjobb barát volt. Ha ez a tragédia nem következik be, biztos vagyok, hogy az AWS világhírű zenekar lett volna. Elmagyarázom a személyes tapasztalatomból, hogy miért gondolom ezt így.
A legemlékezetesebb találkozásom Örssel a 2019-ben megrendezett Rockfeszten volt. Ekkor már fotósként találkozhattam a bandával. Még koncert előtt beszélni akartam velük, hogy szabad-e felmenni a színpadra fotózni, erre Örs nevetve csak annyit válaszolt, hogy „Gyere nyugodtan, mássz bele a képünkbe, maximum fellökjük egymást”. Én ezt egy igennek vettem. Ezután gratulálni szerettem volna neki, hisz akkor még friss házas volt Ninával, kit még 2018. május 25-én jegyzett el a híres Budapest Parkos koncertjükön, mire kezet fogtunk és megöleltük egymást. Óriási erő és energia sugárzott belőle percekkel a koncert előtt, amit egy másodpercig sem engedett lejjebb a koncert alatt. Mindenki csillogó szemekkel nézte őt és teljes szívből énekelte vele együtt a dalszövegeket. Soha nem éreztem még ekkora energiát, mint amit ő kihozott a tömegből. Ő nem egyedül, hanem a tömeggel együtt énekelt és tombolt. A koncert utáni beszélgetésünk is annyira közvetlen volt, mintha gyerekkori barátok lettünk volna. Örs be is vallotta, hogy nagyon szeretett Dunaszerdahelyre járni.
A fenti kép csupán a pillanat századának szüleménye, amikor épp rohantam le a színpadról utána (mert mindig is arról volt híres, hogy egy másodpercig se áll meg a színpadon), mivel egy gyors sörivó versenyt rendezett és visszapillantott az egyik tagra. Számomra ez a kép írja le Örst. Csillogó szemek, fülig érő mosoly, életvidámság, energikusság.
Utolsó találkozásom Örssel a győri Rómer Házban volt, a Fekete részem c. lemez bemutatóján. Tömve volt a terem, szinte mozdulni nem lehetett. Örs a színpadra lepés pillanatától kezdve elkápráztatott minket azzal, hogy mennyire közvetlen. A koncert közben számtalanszor beugrott a tömegbe, vagy nyújtotta a mikrofont más ember felé, körbeadott egy whiskys üveget is. Az egyik szám után kisebb technikai probléma akadt, s hogy a hangulat ne ülepedjen le, Örs kitalálta, hogy amíg a többiek oldják a problémát, addig mi győri nótákat énekeljük együtt.
A koncert közben az akkori barátnőm rosszul lett, nem kapott levegőt. Láttam, hogy Örs és a vendégénekes, Kovács Pali minket néz és felénk mutogatnak. Pár perc elteltével egy biztonsági őr segített ki minket a tömegből, ahol aztán Pali kérdezte, jól vagyunk-e, ne hívjon-e mentőt. Miután a koncert elment, Örs is odajött hozzánk, hogy afelől érdeklődjön, nem történt-e valami baj.
Soha életemben nem találkoztam még egy előadóval se, akinek ennyire fontos lenne a közönség.
Hallottam, hogy keményen küzdött a leukémiával. De nem Ő volt a vesztes, mert bár fizikailag már nem lehet köztünk, a szívünkben örökre megmarad.
A magyar könnyűzeneipar egy óriási kincset vesztett el vele. Valljuk be, hogy beskatulyáztuk magunkat, valamiért nem tudunk kitörni, monotonok vagyunk. Örs volt az, aki mezítláb tört nekünk utat, ami megtörte az ördögi körforgást. Ő az, aki megtette az első lépést, hisz nem hiába jutottak ki az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol berobbantak a széleskörű köztudatba.
Most kicsit megállt a magyar könnyűzene, idő kell, hogy feldolgozzuk Örs halálát. Soma, Áron, Bence, Dani, Nina és mindenki, aki csak egy picit ismerte, most összetört, de örökké nem eshet az eső se. A szőke gyerek mezítláb tört be a szívünk ajtaján, és az erő, amit átadott nekünk, sohase fog elveszni.
Örs megtette az első lépést, most mi vagyunk a soron, hogy folytassuk azt, amit elkezdett.
Ha egyet kérhetnék, az az lenne, hogy még egyszer utoljára tombolhassak veled!
Hiányzol, Szeretünk!
A 2019-es rockfeszt összefoglalóm, végén AWS interjúval:
