Borítókép: Paraméter
Azt hiheted, hogy nekik ez a dolguk, és ők mindent kibírnak. Hogy ezért ráadásul egy valag pénzt kapnak és a műszak után irány Hawaii.
Hogy az ő lelküket nem teszi tönkre a tehetetlenség, amiért nem tudnak segíteni, hogy a betegeken műszakokon keresztül különböző beavatkozásokat végeznek, de sok esetben ezek nem használnak.
Hogy nekik tök mindegy, hány hullát tolnak ki az osztályról a műszak alatt vagy a következő műszakig.
Hogy ők, a szerinted néhány rendes, szívesen olvassa, hogy „tisztelet a kivételnek“, miután odaokádtad valahova, hogy a kórház egy vágóhíd, az összes orvos hóhér és az összes nővér érzéketlen ringyó.
A Paraméter hírportál munkatársa februárban járt a dunaszerdahelyi kórház Covid-osztályán. A több órányi felvételből megrázó riport készült:
Remélem, hogy ezután megváltoztatod az eddigi véleményed, ha pedig nem, akkor azt remélem, hogy egyedül maradsz vele, mint a focipálya szélére kifújt takony.
Te, aki szerint ez csak egy koronahiszti, kitaláció, gyógyszeripari biznisz. Belegondoltál-e már abba, hogy mikor halt meg ennyi ember?! Mitől teltek meg korábban annyira a kórházaink, hogy szinte a nem intenzív ellátást igénylőket haza kell küldeni, mert nincs hely?
Hogy hány embernek kell pillanatnyilag otthon félnie attól, hogy nem ér oda a mentő, vagy hogy azért nem ér oda a mentő, mert annyi a riasztás. Vagy hogy hány embernek kell félnie tőled és a hozzád hasonlóktól?
Nem kívánom, hogy megbetegedj, vagy hogy érezz fájdalmat, csupán egy dolgot szeretnék, hogy érezz, legalább egy kicsit, az pedig a szégyen. Hogy ha mégis sor kerülne rád, akkor némileg tisztább lelkiismerettel kerülj a kezük alá. Mert ők attól függetlenül, hogy te kiről, miről… róluk mit gondolsz, mindent meg fognak tenni, hogy te is megmaradj.
Ne kelljen attól rettegned, hogy a síró, elcsukló hang a telefon másik végén az utolsó, amit a szerettedtől hallasz! Vagy hogy ott kísértsen a fejedben egy beteljesítetlen ígéret a Messengeren arról, hogy „holnapra jobban leszek“. Ne kelljen azt hallanod anyukádtól, testvéredtől, nagybátyádtól, sőt, a gyermekedtől, hogy „nem akarnék meghalni még“!
Légy észnél, legyen benned alázat és empátia! Ne kelljen egy reggel az ágy szélén ülve rájönnöd arra, hogy ezt nem csak álmodtad!
