A héten töltötte be ötvenedik születésnapját az én drága anyukám. A jelenlegi helyzetre való tekintettel a buli elmaradt, de azért egy kis meglepetéssel készültünk neki, persze csak a szűk családon belül. Mert megérdemli, hogy szép emléket csatolhasson ahhoz a naphoz. Hiszen ő a világ legeslegjobb anyucikája! Na, jó, tudom, ez eléggé úgy hangzott, mint egy klisé, hiszen mindenki ezt mondja a saját édesanyjára. Én viszont akkor sem engedek ebből, mutatom is, hogy miért! 🙂
Imádom az anyukámat, mert:
– mindig számíthatok rá,
– gondoskodó,
– kedvessége határtalan,
– aranyból van a szíve,
– fáradhatatlanul dolgozik a családunk összetartásán,
– legyen szó bármiről, ő mindig meghallgat,
– ha a családról van szó, nem ismer lehetetlent,
– megragad minden lehetőséget, hogy elárasszon a szeretetével,
– az ölelésére akkor is számíthatok, ha egyébként épp fortyog a dühtől,
– a legjobb tudása szerint nevelt fel engem.
+1: Imádom az anyukámat, mert ezt a felsorolást a végtelenségig tudnám folytatni.
