Az interjú megjelent a Klikk Out 2015/03. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Molnár Kristián, ez a dunaszerdahelyi származású, ám jelenleg Egyházkarcsán élő fiatalember 1999-ben Magyarországra utazott családjával, hogy megnézze a napfogyatkozást. Ez még talán nem is annyira meglepő, hiszen akkor rengetegen gyülekeztek a Balaton partján, hogy megcsodálják ezt az égi jelenséget. Mi is ott voltunk a családdal, emlékszem, nekem is tetszett az égi csoda, de nem annyira, mint Kristiánnak. Ez a napfogyatkozás volt az, ami szinte teljesen megváltoztatta az életét.
Hogyan emlékszel vissza arra az augusztusi napra 1999-ben?
Ez volt az utolsó napfogyatkozás, amit úgy tudtam élvezni, hogy közben nem volt semmi dolgom, csak csodáltam a jelenséget, figyeltem az embereket, ugyanis ettől a naptól kezdve megváltozott az életem.
Annyira éreztem magam akkor csillagásznak, mint bárki más abban a pillanatban, de rám ez valahogy másként hatott. Pár nappal az esemény után feleségemmel együtt Homonnára (Humenné) látogattunk, ahol életemben először léphettem be egy csillagvizsgálóba.
Emlékszel még arra, milyen érzés volt az akkor számodra?
Fantasztikus volt, hiszen ott találkoztam először igazi csillagászokkal, akik megengedték, hogy belenézzünk a távcsőbe. Akkor láttam életemben először közelről a Holdat. Mintha még ma is átélném azt a pillanatot.
Később pedig nem csak a Holddal, de a Nappal is közelebbről megismerkedtél. Hogyan is volt ez?
Ennek azért vannak előzményei is. Főiskolára jártam, de abban a pillanatban, ahogy a távcsőbe belenéztem, eldöntöttem, hogy otthagyom. Ógyallára mentem, ahol beiratkoztam egy csillagászati továbbképzésre. Két éven keresztül havonta négy napot töltöttem az iskolapadban, aminek minden pillanatát élveztem. Összesen harmincan kezdtük el a továbbképzést, a tanulást, ebből ma négyen kémlelik az égboltot.
Ám annyira, amennyire én megszállott vagyok, szerintem egyikük sem az. Úgy érzem, nincs is annál jobb érzés, mint ha az ember azt csinálhatja, amit igazán szeret, ami a hobbija.
Legutóbb 2013 végén Kenyába repültél többedmagaddal, hogy ott megnézd és dokumentáld a napfogyatkozást. Mesélnél erről?
Volt egy tudományos program, aminek az volt a célja, hogy több mint 100 képet készítsünk a 10 másodperces jelenség alatt. Tehát volt ennek egy technikai része, amit meg kellett oldani. Először az életemben nem saját felszereléssel fényképeztem, mivel a saját pénzemből, vagy akármilyen állami pénzből sem lehet azt a felszerelést megfizetni. Tehát ez a NASA pénzéből volt, vagy pedig a német magán amatőr csillagászok nagyon drága felszerelésével dolgoztunk. Három csoportot alakítottunk ki az expedíció során, és egymástól megadott távolságokra szétszóródtunk. Így több esélyünk volt arra, hogy egyikünk meglátja, dokumentálja a jelenséget.
Hogy sikerült?
Végül is sikerült, teljesítettük mi is és teljesítette a gaboni kolléga is a munkát, és még Ugandából is vannak eredmények. Ami nagyon fontos, hogy annak ellenére, hogy az égboltunk egy bizonyos részén volt felhő, amitől nem lehetett pontosan látni a napkoronát, azt azért a sors megadta nekünk, hogy azon a részen pont tiszta volt az égbolt, ahol napkitörés és a napkorona kinyúlása volt látható.
Tehát, hogy akkor, mikor az általunk készített felvételen én azt kiáltom, hogy „clear”, tehát „tiszta”, akkor a saját szememmel azt láttam, amit egy műszer soha nem tud érzékelni.
A kenyai expedíció után azonban most másfelé indulsz, a Feröer-szigetekre vezet az utad, illetve az utatok. A következő napfogyatkozás ugyanis március 20-án lesz látható (2015). Miért pont a Feröer-szigetek?
Ahol a teljes napfogyatkozást lehet látni, az két helyen szárazföld, ezek pedig a Feröer-szigetek és a Spitzbergák. A többi hely, ahol teljes mértékben meg lehetne figyelni a jelenséget, az mind vízen van. Az interneten már mindent meg lehet találni, azt is, hogy mikor van a napfogyatkozás, de azt azért el kell mondanom, hogy március 20-án kb. 10 óra körül kezdődik és 11-kor lesz innen, Dunaszerdahelyről is látható majd a részleges napfogyatkozás.
Hogy néz ki a csapat felállása? Kik lesznek az útitársaid ezen az expedíción?
Három csillagászból és két amatőr csillagászból áll a csapat. Ketten szervezzük az expedíciót Stano Kanianskyval, a besztercebányai csillagda igazgatójával. Vele ez lesz már az ötödik közös utunk.
Ez hányadik expedíciód lesz már?
Magyarország, Törökország, Oroszország, Kína, Kenya, Kenya… tehát ez a mostani lesz a hetedik napfogyatkozás-expedíció. Ilyenkor mindig azt számolja az ember, hogy mikor van a nap árnyékban. Most, március 26-án lesz pontosan kilenc éve, hogy az expedíciókat profi szinten elkezdtük szervezni. Kilenc éve Stano Kanianskyval ugyanazon a napfogyatkozáson voltunk, de akkor még nem ismertük egymást. De rajta vagyunk egymás fotóin, mert egy helyen voltunk.
Azon az expedíción dőlt el, hogy akármi is van, el kell menni a következő napfogyatkozásra. Ezt az érzést pedig csak egyszer kell megérezni.
Miért fontos, vagy kiemelkedő ez a mostani napfogyatkozás?
Normális ember számára egyetlen olyan hely van jelenleg, ahol észlelni lehet ezt a jelenséget, az pedig a Feröer-szigetek. Azért mondom, hogy a normális ember számára, mert a másik, a Spitzbergák egy olyan hely, ami tízszer annyiba kerül, mint a Feröer-szigetek, ezenkívül ott mínusz 20-30 Celsius fok van és akár a településen is találkozhatsz jegesmedvével. Az a 100 ezer ember, aki olyan fanatikus, mint mi vagyunk, csak a Feröer-szigetekre mehet.
Tehát ez már eldőlt. Hogyan készültetek, illetve készültök az expedícióra?
Először is, mivel ugye nagy az érdeklődés, a repülőjegyet már az első adandó alkalommal megvettük. Szállást kellett foglalnunk, ami, hadd ne mondjam, ilyen alkalomra tízszer annyiba kerül, mint általában.
A fanatikus csillagász pedig elmegy, nincs mit tennie, és kifizeti az árát a szállásnak…
Ha nem a „csóró” szlovák fogja elvinni, akkor elviszi a nem csóró német. De nekünk a kocsit is le kellett foglalnunk, mert a bérautók száma is korlátozva van. Ha későn jut eszünkbe, akkor cipelhetjük a felszerelést a hátunkon.
A legutóbbi jelenség, és most konkrétan a kenyai napfogyatkozásra gondolok, 10 másodperces volt. Ez a mostani azért valamivel hosszabb lesz, ugye?
Ahol mi leszünk, ott pontosan két percig lesz látható a napfogyatkozás. A legutóbbi 10 másodperceshez képest ez nagyon hosszú lesz.
Ami viszont probléma – mivel ugye semmit nem adnak ingyen a világon – hogy a Feröer-szigeteken az év 365 napjából 320 napon keresztül felhős az égbolt.
Szóval van rá esély, hogy egy kósza bárányfelhő miatt nem láttok majd semmit. Nem ez lenne az első ilyen alkalom.
Hát igen, volt már erre példa. Kínában nem látta egymilliárd ember, Oroszországban csak én nem láttam, Kenyában nem látták a kollégáim, de én igen… Igazából pozitívan kell hozzáállni, de szerintem a lottón most majdnem több esélyem van nyerni, mint ezt a napfogyatkozást látni. A statisztikai adatok szerint 18 százalék esélyünk van arra, hogy láthatjuk. Ez lesz a legkeményebb napfogyatkozásunk, annyi bizonyos, mert 5-6 Celsius fok várható, orkán erejű szélre lehet számítani, akármikor eshet az eső, és ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell. Meg kell találnunk azt a dombot, ahol szépen tudjuk majd észlelni a jelenséget. Pontosan ezért repülünk öt nappal hamarabb.
Mi lesz a sorsa azoknak a felvételeknek, amiket a jelenségről készítetek? Hogyan néz ki ezek utóélete?
Szerencsére az a tudományos munka, amiben mi már pár éve részt veszünk, folytatódik. Van 4-5 csoport, akik megpróbálják összeszedni azt az anyagot, amelyeket Miloslav Druckmüller csehországi professzor dolgoz majd fel.
Az élet azonban nem áll meg akkor sem, miután hazajöttök onnan…
Két nagyon fontos dolog jött elő bennem, ahogy nézegettem, válogattam az újságba a képeket, mégpedig hogy az elején még csak buliként fogtuk fel ezeket az utakat. Most már teljesen másról szól. Azt már biztosan tudom, hogy ez egy zárt csoport, nem tudsz akárkivel elmenni, volt, hogy bennem is csalódtak emberek, én is csalódtam emberekben. Említetted például a fanatizmust: ha olyan emberek, akik minden évben ott vannak a hoki-világbajnokságon, fanatikusok, akkor igen, én is fanatikus vagyok. Azok csoportjába tartozom, akik nem tudják kihagyni a napfogyatkozásokat. Nekem ott kell lennem az ilyen eseményen. Ami kellemetlen, hogy már azt kell nézni, mi mennyibe kerül, és mit veszek el a családtól. Pontosan ezért ott húzzuk meg a nadrágszíjat, ahol tudjuk. Ezért kellett megvenni a repülőjegyet az első adandó alkalommal.
A szokásos kérdés sem maradhat el a végére: Mik a további terveid?
Azt még meglátjuk, de annyi biztos, hogy 2017-ben Észak-Amerikában lesz teljesen látható a napfogyatkozás, 2019-ben pedig ismét Chilében. De egyelőre a mostani útra koncentrálok, a többi még kialakul.
