Anya vagyok, aki a munkája, a gyerekei és a háztartás közt próbál egyensúlyozni, ebben a karantén még mindig csak akadályokat gördít elém.
A huszonnégy órás felügyelet kimerít bennünket és a szülőkön túl a gyerekek is gyakrabban dühösek, tétlenek, feszélyezettek. Ezért ezeken a napokon még fontosabb, hogy a minőségi közös időt hasznosan töltsük. Játszani jó, de csak akkor, ha abban mindenki örömét lelheti! Ehhez szeretnék hozzájárulni tippekkel, tanácsokkal, rálátással!
Mindig tartsuk szem előtt, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, csak elég jónak. Az egyensúly megtartása a lényeg.
A játék azért is jó, mert megtanítjuk gyermekeinket elviselni a kudarcot; örülni a sikernek; együtt érezni a másikkal; bíztatni azt, aki nem győzött; megértetni velük, hogy akár győzünk, akár veszítünk, jó játszani, hiszen együtt vagyunk.
A játékban résztvevők azt is megtapasztalják, hogy vannak játékszabályok, amit mindenkinek be kell tartani. Mindezt szülőként, vagy az én esetemben pedagógusként fontos szem előtt tartani, olyankor is, amikor egyéb aktivitások tornyosulnak előttünk.
Mi a gyerekeimmel a tavaszi karantén idején szerettük a közös tevékenységeket, amelyek nem igényelték a teljes figyelmemet.
Ilyen játék volt a tárgyak bújócskája. Egyszerű: rejtsünk el a lakásban egy apró meglepetést és készítsünk hozzá térképet, vagy kisebbeknek szóban adjunk utasításokat a kincs hollétéről.
Jómagam szóban magyaráztam és úgy is húsz percet nyertem a házimunkára a szokásos ANYA! hívószó nélkül. Tanulságom ennél a tevékenységnél az volt, hogy mikor én kerestem a gyerekek által elrejtett tárgyat, sokkal nehezebben boldogultam, mint ők.
