Kicsit mindig ingerülten olvasom, ha azt írják, hogy milyen szerencsés a régió, mert kiválasztott bennünket valamelyik nyugati nagyvállalat. Logisztikai centrum, gyártócsarnok és más, a helyieknek munkalehetőséget biztosító vállalkozás rendezkedik be a környezetünkben, természetesen valamelyik helyi vállalkozó guru hathatós segítségével, aminek aztán az államapparátus örül, mivel csökkenti a munkanélküli rátát.
A sajtó és a vállalkozó guru aztán úgy tálalja ezt a közvéleménynek, hogy a „nagy munkalehetőség”, amiért le kellene borulni a jónépnek, mert minket választottak.
Arról senki sem ír és beszél, hogy a nagy „megmentők” gépsorainál vajon mennyiért görnyed majd a jónép…?!
Dunaszerdahelyen is számos megavállalat rendezkedett be – és minden bizonnyal fog is berendezkedni – ahol tömegeket foglalkoztatnak havi 7-8 száz euróért. Azok a nagyvállalatok, amelyek olyan régiókat választottak ki, ahol az emberek többszörösen alacsonyabb bérekért dolgozzanak, mint a saját országukban.
Lehetne az a bér nagyobb, esetleg a duplája, és még akkor is hatalmas nyereséget söpörne be a tulajdonos, de mivel találnak munkaerőt, miért is fizetnének többet?
…de hogy gondolkodnak az emberek?
Az asszony keres hétszázat, meg az ember is keres kilencet, az már kérem ezerhat, felvesszük a százötvenezres hypotékát – amit mellesleg ötszázzal kell törleszteni havonta – veszünk egy családi házat valamilyen „lukratív” helyen (duplagarázzsal), ezerszázból meg elleszünk. Talán nyugdíj előtt le is megy a hipó, gyereknek meg jó lesz a ház (ha addig nem dől össze, mert kilopták a cementet).Kétévente meg úgyis eljutunk Horvátországba kirándulni.
Azzal sem írok le újat, és biztos vagyok benne, hogy sokunknak volt már tapasztalata „nyugaton”, amikor úgy éreztük, lenéznek bennünket a tőlünk fejlettebb országokban.
…hogy miért?
Talán pontosan ezért a gondolkodásért?!
