FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Amikor hazai nevelésű játékosokról beszélünk, szinte mindig szóba kerül a Zsolna csapata. Tavaly csaknem megszűnt az egyesület, majd hirtelen feltámadt poraiból – akarom mondani csiszolatlan gyémántjaiból -, javarészt a saját akadémiájukból válogatva játékosokat. Nem az a beállunk védekezni-féle gárda, sosem volt ilyen, sőt szinte garantált a sok gól ellenük, és a „fogvédő” nélküli harc (é.i.: kemény, határozott, de tiszta támadójáték) részükről. Persze nekünk nem a „sosonokat” kell oldanunk, hanem a DAC-ot, de kérem higgyék el nekem, én most is a dunaszerdahelyi focit oldottam.
Gondolván pont az ilyen szituációkra is, mint a mostani: Kalmár, Schäfer sérült, Divkovićról is pusmogtak valamit, Davis megnövesztette a haját és kb. elment rá (vagy bele) minden ereje. Na igen, ezeket a világbajnoki-selejtezőket rendesen megszívtuk, ahogy egy kedves barátom mondaná: mint a torkosborz. Aki pedig otthon maradt, tovább fényesíthette a focicsukáját, talán titkon remélve is, a mestertől bevetést érdemel ki érte. Közben, azt hiszem joggal vetődik fel bennem (csak bennem?) a kérdés:
Hiányzott a pályáról Kalmár Zsolt?
Ez a furcsa kettősség!? Félreértés ne essék, sosem kívánnék még az ellenfél játékosának sem sérülést, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a vb-selejtezők előtt takaréklángról cikkeztünk, ha tegyük fel Zsolnán beleszürkült volna a mezőnybe, bizonyára Zsolti a válogatott utáni fáradtságáról elmélkednénk a kommentszekcióban. Mindkettőre volt már példa, ugye jól gondolom, hogy aprókat bólogatott most a kedves olvasóm?
Szakadt térdszalagok a diagnózis, ezúton is kitartást kívánok kapitány! Szóval adva volt a kényszerhelyzet, s a magam részéről Njie-t, illetve Bögi Fecót képzeltem el a kezdőben. Apropó akadémia? Tessenek belegondolni, mekkora pofont kap a honi foci azzal, hogy állnak az U-kategóriás bajnokságok!? A meccsrutint ugyanis nem lehet home office-ban gyakorolni!
Egyébként ismét két kapus (Veszelinov és Ollári „Zsombi”) ült a kispadunkon, de én már sejtem az okát ennek a furcsaságnak.
A kapusok bemelegítéséhez kell plusz egy ember, mivel a kapusedzőnk licensz híján ezt nem teheti meg. Száraz meg Somorján… [Közben megtudtam, hogy lerágott csontot szopogatok, hisz’ a SzerdaHelyzetben ez a „nagyon profi” megoldás már téma volt!] Maga a meccs, a kezdő sípszó után úgy nézett ki, hogy a teljes keretek is kellőképpen bemelegítettek, mivel mindkét oldalról lőtték egymást gazdagon a csapatok.
A „fajnsméker” szurkoló az ujjait nyalogatná örömében, ha nem észlelné, valójában hamisítatlan grundfocit lát. Szervezetlen védekezésből felálló támadásokkal operál mindkét csapat, utolsó gólra vagy sötétedésig játszanak? Andzouana mesteri passza Ramirezt találja meg, aki szinte egy az egyben elgurítja a labdát a zsolnai kapus mellett – 0:1!
Ezt iziben két helyzetünk követte (az egyik egy jókora felsőléc!), mégis a Zsolna egyenlített ki, de hogyan? Anyósom is észrevette, hogy az oldalról, Davisen keresztül bepasszolt labdát a két belső védőnk is csak nézte:
Ezek nem tudnak védekezni?
– szólt közbe, azóta is keresem a kigúvadt szemeim, csupán a feltűnően aktív Storck mester nem látta valamiért az egész meccs során – 1:1. Azt egyébként a nyilatkozatában elismerte Herr Storck, hogy szervezetlenségünkben elvesztettük a koncentrációnkat.
Szegény embert az ág is húzza – tartja a mondás ugye, én meg sokadik meccsjegyzetemben vagyok „űber” cinikus, de nem lehet másként, esküszöm mindenre, ami szent, én megpróbáltam nem az igazat leírni, de nem megy! Balić révén ismét mi szereztünk vezetést – 1:2 -, hogy két perccel később a VAR-tól várjunk feloldozást a Davis lábán átesett zsolnai miatt! Nem jött, pedig a bíró folyamatosan kapta a „fülest” – 2:2.
Addig jó, míg az ellenfél fut a pénze után, elnézést az eredmény után! – futott át az agyamon.
S ahogy az általában lenni szokott, sikerült elkiabálnom, Jedla mellett a kapuba fejeltek – 3:2. „Figyeljétek meg, szünetig még kiegyenlítünk!” – kontrázott rá feleségem, szerintem valamiben fogadtunk is, de már arra sem emlékszik az ember, miért szed ginko bilobát. Meglehetősen sok jegyzetemben az egy négyzetméterre jutó idézetek száma, ám nálunk a család együtt él a focival.
Még az ikreink is meg-megálltak „járművükkel” a képernyő előtt, Máté pedig a sörömet is stírölte, hisz’ sör nélkül a foci, mint a szurkolók nélküli lelátó, oly’ üres. De meddig még? – ha engem kérdeznek, őszig biztosan. Blacki, miközben én gondolkodtam Ramit szolgálta ki, így lett 3:3.
Fene se gondolta volna, ez lesz egyben a végeredmény is! Pont beférne egy angol-magyar 3:6 végre…
Fura tippeim vannak, de ebből is látszik, mekkora bizalmat táplálok kedvenc csapatomba. Álljunk meg egy szóra ismét a meccset közvetítő riporter úrnál, hogy a búbánat sose’ gyötörje őt. Minden zsolnai helyzetnél élvezkedett, a meccset meg úgy kezdte, hogy Slovan, Slovan, Slovan, pedig hol volt itt a Slovan? Szünet után fazont kaphattak a védelmek, így tévedett, aki azt hitte, az első félidőben látott gólzápor folytatódik. Velem együtt!
Én sajnos abban is tévedtem, hogy esélyt kap majd az akadémiánk, helyette Storck mester felvonultatta az összes liblingjét, még Sommert és Friedét is, innen a jegyzet címe, eredetileg Storck Sportverein-t írtam, de maradjunk inkább a magyar nyelvnél. Bevallom, alig ismertem rá Davisre, és nem csak a haja miatt.
Írták, hogy vb-selejtező, meg sokat utazott, de kérem, ez egy ilyen sport. Moumou beállításával már négyen voltak a német légiósok.
Jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat…
…de már így is repkedek a sorok között, és bolyongok képzeletben hegyen-völgyön át. Kiemelném Balić és Ramirez játékát, bár az utóbbi már Cristiano Ronaldo magasságokban érzi magát, pontosabban ugyanúgy hisztizett megint, ahogy CR7 szokott. Mindent összevetve hoztunk egy értékes pontot Zsolnáról, azt hiszem, a hiányzók fényében előre kiegyeztünk volna vele. Csak ezek a miértek és hogyanok ne lennének állandóan.
Innentől kezdve minden felelősség Storck mestert terheli, de ne feledjük, ha megtartjuk az ezüstöt érő helyet, megköszönni is neki kell majd! Következik a kupa a rózsahegyi mumussal, majd a hétvégén jön a Slovan. Unatkozni nem fogunk, mindörökké Déácé!
ZSOLNA–DAC 1904 3:3 (3:3)
Góllövőink: 22., 45+1. Ramirez, 33. Balič
DAC: Jedlička – Sommer, Müller, Kružliak, Davis – Blackman (84. Moumou), Christie-Davies, Balič, Andzouana (76. Divković) – Nebyla (69. Friede), Ramirez.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Zsolna–DAC (3:3) mérkőzésről
Szabó Péter Pál fotógalériája a Zsolna–DAC (3:3) mérkőzésről
