Meglátjuk a szót, „tabu” és máris kattintunk. Kíváncsian kutatunk a cikkekben a téma után, ugrálunk a videó hangsávján, hátha elcsípjük a legizgalmasabb részletet. Magát a cikket végig sem olvassuk, a videót egészben meg sem hallgatjuk. Csak a tabu érdekel.
Nem is csoda. Annyi minden történt velünk – az utóbbi két év mindenkire nagy befolyást gyakorolt –, hogy mindenkinek jóval magasabban van az ingerküszöbe. Sokkal intenzívebb, sokkal mélyebb, húsbamaróbb élményt kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy valamit észrevegyünk és közelebbről is megszemléljünk. S amint meghalljuk a tabu szót, azonnal fülelünk. Gyilkosság, halál, meddőség, mélyszegénység, éhezés, nemi erőszak, állatkínzás. Már a covid és a pandémia sem üt akkorát, mint korábban.
Akivel viszont valamelyik megtörtént és saját tapasztalata van, máris a középpontba kerül, ugyanis ezek minden érző lény számára nagyon nehéz témák.
Minél erősebb az élmény, sajnos annál mélyebb a vele járó trauma is. Ezt a traumát pedig mindenki máshogy kezeli és dolgozza fel. Valaki nem beszél róla, inkább hallgat. Titkolózik a családja és a környezete előtt is, s ami még rosszabb, saját magának sem meri bevallani a helyzetét. De vannak olyanok is, akik éppen az ellenkezője szerint cselekednek. Akik beszélnek róla és a tabu szavak kiáltozásával kezelik magukat. Úgy tapasztalják, hogy a traumát a felszínre hozva bátrabban viselik a terhet, s minden panaszos mondattal egy picit könnyíthetnek a lelkükön. Mindig egy picit, majd még egy picit.
A fontos kérdés az csupán, hogy képesek vagyunk-e a gyengeségünkből erőt kovácsolni. Akár beszélünk róla, akár nem. A traumát követő fájdalom így is, úgy is jelen van. Képesek lehetünk ezt az előnyünkre fordítani és valami nemesebbé alakítani, ami aztán segíthet az eligazodásban.
Azt mondják, hogy a sokat tapasztalt emberek hamarabb meglátják az igazságot. Így van ez a sokat szenvedett emberekkel is. Felismerik egymást – szavak nélkül is.
Sokan túlértékelik a nagyot ütő előadásokat és többre tartják a hangosakat a csendeseknél. Pedig mindkettő nagyon beszédes. Csak sajnos ebben a nagy zűrzavarban a csendesekre nehezebben figyelünk.
