NYITÓKÉP: dac1904.sk – Lelkes Ernő
Még nem tudtunk a Slovnaft Cup további sorsáról semmi biztosat, mi arról írogattunk ismerőseimmel, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az 1. és 2. liga még versenyben lévő csapatai között „osztják szét a kártyákat”. Igazából nem kellett hozzá sokat töprengeni, vagy ez, vagy semmi! Relatíve könnyű ellenfelet kaptunk, bár a Rózsahegy nem is nevezhető ellenfélnek, a Rózsahegy egy mumus. És tessék, ilyen könnyű győzelmet talán még a 4. ligás Nyitrakörtvélyes ellen sem arattunk pár éve, ahol a futballpálya jegenyefái az égig értek.
Pláne, mikor megláttam a kezdő tizenegyet, mintha csak a mester az idegeinken citerázna. Aztán kiderült, a rózsahegyiek nem kevesebb, mint nyolc helyen változtattak a legutóbbi felállításon. Ez most jó vagy rossz, vagy „télikabát” netán? – gondoltam magamban, illetve hangot is adtam otthon a véleményemnek. Apropó otthon: végre nem kellett attól tartanunk, hogy a riporter „túl objektív” lesz a kárunkra! Köszi N. K. Már ez hatalmas pluszt jelentett, és még ennél is nagyobb dolog lenne, ha egyáltalán nem kéne riportereket hallgatnunk. Hanem, mondjuk ott a kapu mögötti töltésen a zúgó patak sodrását, miután az úton rongyosra énekeltük, hogy „A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe!”
Se’ hétvége, se’ hegy… csak ez a covid-buborék, vagy mi a szösz, az egykori Zólyom vármegye szívében.
Az sem tegnap volt, hogy utoljára Zólyomban jártam, a Puszta vár alatt. Takaros kis stadion, cidri és szeszélyes időjárás, ahogy Dunaszerdahelyen is. Előkerültek a pokrócok a kispad mélyéről, a „hisztis” Ramirez meg alá került. Na, de ez a kezdő tizenegy most akkor rotáció, reakció vagy produkció? Hogy is mondta a meccs után a mester, „Nem csak 11 jó játékosunk van!” És ki mondta, hogy mindig ugyanazt a tizenegyet játsszassa Herr Trainer? Választ erre a 17. percben kaptunk: a találkozó első veszélyes helyzetét a „hazaiak” produkálták, mégpedig egy Sommertól elpattant labda jóvoltából. A másik impulzus abból jött, hogy Friede nevét nem sokat hallottuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy ha nincs hír, néha az a legjobb hír! De ez a fociban nem feltétlenül érvényes, kivételt talán a kapus képez, ha nem halljuk a kapus nevét, az azt jelenti, kevés dolga akad.
Szeszélyes április, kicsit már bolond is, egyszer ragyogó napsütés, másszor hóvihar.
A 34. percben Divko beadása után Taiwo kezdi a „szórást”, hat perccel később maga Divko is betalált. Máris 0:2, nem Taiwot kellett volna inkább erőltetni Zsolnán is? Engedtessék már meg nekem, ugye joggal gondoltam, hogy a Rózsahegy simán lefeküdt nekünk? Végül kiegyenesett a kérdőjel: igen, joggal, de nem miattunk! Ennek a Rózsahegynek jelenleg jobb dolga is van annál, minthogy a kupával vesződjön a továbbiakban. És mi a helyzet nálunk? Divko játékán látszik, hogy akar, és ez a Moumou gyerek szintén igyekszik. Davisen csak azt láttam, hogy eltűnt a hosszú haja. Apropó, mitől nőtt meg a múltkor? – egy ismerősöm kérdezné.
Németh Krisztián által felidézhettük az U19-es Rózsahegy–DAC csatákat. Abból a ‘96-os évfolyamból reméltem, marad hírmondónak valaki!
Tetszenek tudni, hogy miért, ugye? Ha abból a Szépe Jani-, Mészáros Bandi-féle csapatból sem kapaszkodott meg senki a nagycsapatban, akkor miből lesz a cserebogár? De legalább büszkén mesélhettem a feleségemnek, hogy én bizony ott voltam azon a bizonyos vágbesztercei osztályozón – szép emlék marad, és biztos vagyok benne, nem csak nekem! Közben Kružliak növelte az előnyünket – 0:3 – minimális ellenállás mellett. „Jó hangulatban várhatjuk a Slovan elleni bajnoki meccset” – ezek ismét Storck mester szavai. Remélem, azt azért tetszik sejteni, csupán a hangulattól nem várhatunk megváltást egy Slovan kaliberű csapat ellen, a gyenge Rózsahegyen izmozva?!
Könnyedén jutottunk a legjobb nyolc közé a kupába. Sokunk imádkozik már régóta afféle ’87-es siker után!
Maradjunk a realitás talaján, viszont semmi jónak nem leszek az elrontója. Csak ne ebből a meccsből szűrjük le az esélyeinket, mert a szokásosnál is nagyobbat koppannánk! Mire ez a jegyzet megjelenik, tudni fogjuk, ki lesz a következő ellenfelünk, és mire eljutnánk a döntőig, arra is fény derül lehetnek-e szurkolók a stadionban? Már megint ezek a tervek… ember küzdj és bízva bízzál! Csak egy csapat van ezen a világon! Ugyanitt gratulálok a DAC női kézilabdacsapatának a bronzéremhez!
Utóirat: A 60. perc tájékán Sommer befeküdt a sorfalunk mögé, kezeket fel: ki az, aki nem értette egyből, mi történik éppen? ????
RÓZSAHEGY–DAC 1904 1:3 (0:2)
Góllövőink: 34. Taiwo, 40. Divković, 66. Kružliak
DAC: Jedlička – Sommer, Kružliak, Beskorovainyi, Davis – Divković (74. Blackman), Nebyla (79. Müller), Balić (65. Njie), Moumou (74. Andzouana) – Friede, Taiwo (65. Nicolaescu).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Rózsahegy–DAC (1:3) kupamérkőzésről
