A szeles időt senki sem szereti. Olyankor legszívesebben bezárkózunk a meleg szobába. De mi van, akkor, ha kisgyermek van a házban? Erről kérdeztük Füle Renátát és Nagy Editet.
FÜLE RENÁTA
(főállású édesanya)
Hogyan élitek meg gyerkőccel a szeles időt, a bezártságot?
Ez a bezártság senkinek nem tesz jót. Sem lelkileg sem fizikailag, sem sehogy. Már örülnék, ha minden visszatérne legalább csak egy kicsit is a régi kerékvágásba. Hiányoznak a dolgok, amiket megszoktunk a gyerekekkel. Eddig mindig jöttünk mentünk, ilyen-olyan foglalkozások, játszóházak… Most úgy érzem, lelassult kicsit a világ azok számára, akik otthon vannak gyermekeikkel.
Igyekszem minél kevésbé érzékeltetni kislányunkkal a bezártságot, igaz még kicsi (hároméves lesz). Nagyon szeles időben nem járunk ki még az udvarra sem, viszont ha az idő engedi, akkor szinte minden délelőtt vagy az udvaron, vagy a faluban sétálunk, vagy kimegyünk a közeli „kis erdőbe”. Van két barátnőm, akiknek szintén kicsik a gyerekek, így kint, amikor csak tudunk, találkozunk. Fontosak a barátok is, főleg a gyerekeknek. Persze óvatosan, vigyázunk, ahogy csak tudunk.
Rossz idő esetén nehezebb bent, de ilyenkor előjön minden: tempera, matricák, táblafilcek, olló, ragasztó, gyurma, pecsét, kavicsok. Na meg a sok-sok foglalkoztató füzet, még jó, hogy bevásároltam és van miből válogatni. 🙂 Aztán ott a sok mesekönyv, a hangoskönyvek, majd egy kis mesenézés, táncolás.
Most van időnk egymásra, van időnk felfedezni a környékbeli kis játszótereket, egy kis újításképp, hogy ne mindig csak otthon legyünk.
Sokat vagyunk édesanyámmal és nagypapámmal. Vagy ők jönnek ketten, vagy mi megyünk hozzájuk. Segítjük egymást. Természetesen az otthoni munkák sem maradhatnak el a ház körül, nagypapánál is van teendő. Ott a nagy ház, a kert. Mehetünk kertészkedni is lassan.
Tavasszal szeretnénk bejárni a közeli erdőket, tavakat, játszótereket, és jókat kerékpározni.
NAGY EDIT
főállású édesanya
Hogyan élitek meg gyerkőccel a szeles időt, a bezártságot?
A kisfiam, Zsombor aprócska kora óta imád kint lenni. Napi több órát a szabadban töltünk, ha az időjárás engedi. Napi kétszer indulunk útnak: délelőtt és délután is. Szerencsések vagyunk, mert egy nagyon szép faluban élhetünk, a Duna mellett. Így nem kell sokat keresgélnünk, vagy utaznunk, ha a természetbe akarunk menni. Amíg Zsombor kisebb volt, babakocsival jártuk a környéket, amióta elindult, azóta pedig a saját lábán fedezi fel a falut.
Mi a férjemmel azt valljuk, hogy a gyereknek kell a friss levegő, ezért rosszabb idő esetén is kimegyünk. Persze, ilyenkor nem hosszú időre, de úgy vagyunk vele, hogy ha csak 10 percet is, de akkor is legyünk a szabadban. Ismerkedni kell az időjárással is. Emlékszem, hogy örült a kisfiunk, amikor először fogott havat, vagy amikor először érezte az esőcseppet az arcán.
Ezt a mostani nagyon szeles időt nem annyira szeretjük. Ilyenkor csak az udvaron vagyunk egy kicsit. Bár be kell, hogy valljam, van, nekem ilyen buta időben nincs nagy kedvem kimenni. De mikor jön a Zsombor és mondja, hogy „anya ki…”, akkor erőt veszek magamon.
Tavaszra az a tervünk, hogy biciklivel járjuk körbe a környéket. Szeretnénk majd minél többet kint lenni a szabadban, hogy Zsombor nagyokat futkározhasson a fűben és hogy élvezhessük a napsütést.
