FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
E heti riportalanyommal korábban sosem találkoztam személyesen, ha nem számoljuk bele, hogy a DAC Arénában akár 12 ezer jóbarátunk is megfordul egyszerre. Tibus – ahogy Sikabonyban ismerik őt –, nemcsak a DAC szurkolója, de egyben játékosa is volt. Azt hiszem ő, vagyis Nagy Tibor szinte az egyetlen DAC-drukker, aki élőben látta, amint tavaly nyáron legyőztük a Marseille csapatát. Erről és sok minden másról olvashatnak az alábbiakban.
Sikabonyi származású vagy, tehát nem volt olyan messze a DAC-stadion, sem szurkolóként, sem labdarúgóként…
Negyedikes alapiskolás voltam, amikor a DAC diákcsapatához kerültem, kb. 1979-ben. Dömény Feri bácsi volt az edzőnk, Szigeti Attilával kezdtem egy csapatban, aztán szétosztottak minket. Csallóköziül mondom: ő a starší žiak-ba, én a mladší žiak-ba kerültem. Anyai ágon a nagyapám az 50-es, 60-as években szintén a DAC-ban focizott, édesapám járási focibíró volt.
Abban az időben az alapiskolákból toborzott gyerekeket a DAC, még az öreg fatribünös stadionban a salakpályán volt az első edzésünk. Folyamatosan haladtam a ranglétrán, egészen a DAC B csapatáig. Csatárként kezdtem, végül a kapuban kötöttem ki.
Csak a térdemmel akadtak gondok, még az ificsapatban megsérültem, így jobbára csak edzettem a B csapattal, néha csere voltam a Farkas Sanyi mögött.
Be kellett fejeznem egy időre a játékot, az orvosok műteni akartak. A korosztályos csapatokban olyan csapattársaim voltak, mint például a Radványi, Zsákovics, Pinte, Czajlik, Antal Barnus, Győri Zsolti, a kapus Angyal Tibi, Klement Miloš, aki most a Klemberes… Labdaszedőként a főtribün alatt ültünk, Johancsik Ede bá volt a főszervező, elosztotta, ki hova álljon. Szép emlékek, szóval mikor beszólnak, hogy divatdrukker így, meg úgy, azzal „megfognak”…
A szurkolás gyerekkoromban úgy volt, hogy az apu és a baráti köre járt Divízióra, 2. ligára, engem meg vittek magukkal kinti meccsekre a környékre, Szentgyörgyre (Jur) például. Aztán mikor az apu csapata a Vasas Győrben játszott, akkor oda is mentem velük. Apu és pár sikabonyi haverja Vasas-szurkolók voltak, Győrben mindig teltház fogadott minket. Nagyapámnak két baja volt velem, ő csatár volt, én kapus lettem, ő fradista, én Újpest-szurkoló.
A DAC-pályán nőttünk, amikor a nagycsapat bemelegített, mi már egy órával előtte ott voltunk, Majthényiékat néztük, Tóth Lacit, később a Mičinect, Vahalát, Kapkot, stb.
Addigra felépült a stadiont, alulról figyeltük a nagyokat, én főleg a Vahalát, ő volt a kedvencem. A DAC-stadionban a főtribün mellett balra volt az ún. sikabonyi tribün, mögötte a büfé. Onnan kiabáltak: „ha gólt kapsz, be nem jösz Sikabonyba!”
A DAC B után jött a katonaság Csehországban, Brünn mellett. Fociznom nem sikerült a térdem miatt, később ottragadtam, megnősültem, megszületett a nagyfiam. Zbyšovban dolgoztam egy lakatosműhelyben, ahol helyi focisták is voltak. Megtudták, hogy korábban fociztam és elvittek az elnök után, de két edzés után a térdemnek megint annyi lett. Csehországban nagy tradíciója van a minifocinak, 1-2 évig a Trafo Padochov csapatában játszottam, a térdem jobban bírta, mint a nagypályát. Mondhatom, nagy nevet csináltam magamnak, 3-4 csapat is szeretett volna leigazolni.
Amikor a DAC Brünnben játszott, természetesen ott voltam, ilyenkor sok szerdahelyivel találkoztam. Néha haza is eljutottam, akkor még vasárnap voltak a meccsek. Emlékszem egy DAC–Brünn találkozóra, ahol 5:0-ra nyertünk, aztán kint azzal húztam a játékostársaimat az edzésen, hogy az öt ujjamat mutattam feléjük.
Az ilyen heccelés persze oda-vissza működött, nem volt semmi gond azzal, hogy magyar vagyok. Ezért lepődök meg mostanában, hogy ha jön a Slovan, a brünniek, főleg a Hustopečei Zbrojovka drukkerek nekik szurkolnak. Annak idején Ria Ria Hungáriát is kiabáltak, ki nem állhatták a pozsonyiakat.
Közben elváltam és visszakerültem Szerdahelyre, jobban mondva Sikabonyba. Hodosban fociztam, a csapat felét sikabonyi játékosok adták akkoriban. Aztán Gelle következett, ekkor már Sárosfára udvaroltam, és nem jött ki jól, hogy a gyerek az ellenlábas faluban játszik. Anyós, após vezetőségi tag volt a sárosfai egyesületben, a papa, nagypapa a község labdarúgásának egyik alapítói. Így kerültem Sárosfára, ahol 5. ligát játszottunk.
Nem felejtem el, sikabonyi búcsú volt és aznap Hidaskürtön fociztunk, amikor az egyik labdalevételnél roppant a térdem. Gipsz került a lábamra, injekciózták, úgy nézett ki, rendben lesz, majd az edzésen megint lesérültem.
Visszamentem Pozsonyba az orvoshoz, kivizsgált, majd mondta, hogy mit szólnék az augusztushoz. Megoperáltak, meniszkusz, lazák voltak a szalagok, így ért véget a pályafutásom 28-29 évesen.
Úgy érzem, te is abba a kategóriába tartozol, aki a 80-as évek dunaszerdahelyi fociját álmodja vissza…
Ha úgy vesszük, akkor javarészt környékbeliek játszottak a DAC-ban, főleg még a Majthényi (Doborgaz), Majoros (Várkony), Tóth Laci (Alistál) időszakban, az egyik középhátvéd meg a nagynéném öccse volt, a DéTé, vagyis a Domonkos Tibi (Mad). Ezeket a játékosokat mindenki ismerte.
Lényegében a foci nekem egyben a családot is jelentette, edzés után még a sikabonyi grundon rúgtuk tovább a labdát. Nem volt akadémia, mint most, de voltak környékbeli pályák, ahol folytak az edzések: SPTŠ udvarán, Kisudvarnokban felhajtottak minket a dombra, vagy a vásártéren futottunk.
Elkezdtem kamionozni, amikor szerencsém volt, vasárnapra esett a mérkőzés és eljutottam DAC-meccsre. Most az utóbbi két évben, hogy bejutottunk az európakupába, gyakran játszottunk vasárnap. Ezen felül a Minszki és a Krakkó elleni El-meccsen is ott lehettem. Szerencsémnek is kellett néha lenni, hogy a DAC éppen akkor játsszon otthon, amikor én is otthon vagyok. De voltam Podbrezován például, azt követte a Minszki El-meccs, ekkor jött a Hyballa, ezek voltak az első mérkőzései a DAC kispadján. Most átkerültem egy bécsi céghez, így elméletileg minden hétvégén otthon vagyok, csak sajnos, most a covid miatt meg zártkapusak a mérkőzések.
Szóval a jelen. Hogy látod a klub mostani helyzetét?
Megépült a szép akadémia, de nincsenek hazai játékosok, csak külföldiek, ez nem tetszik és ennek hangot is adtam. Nekünk annak idején nem adatott meg a lehetőség ilyen körülmények között focizni, edzeni. Varga Dezsi írta is a múltkor, hogy milyen pályákon edzettünk, mégis kerültek fel a nagycsapatba itteni gyerekek.
A mai játékosok közül Kalmár és Davis játéka tetszik, és lehet megköveznek érte, de a Ramirezé is, csak kéne neki egy kis fegyelem. Korábban a Pačinda volt kedvenc, anyunak is, és persze a Jedlička, mivel a kapusokat külön figyelem.
Mostanában, hogy nincs rendes kapusedzőnk, nem megy úgy neki a játék.
Elment a Raška, de hol van pl. a Novota Jani, vagy miért nem lehetett megszólítani korábbi DAC-kapusokat, Mentelt vagy Penksát, igaz, róla éppen lekéstünk. Mindenki szidja a Storckot, joggal, mert ő választja ki a segédeit. Ezt az egész dolgot amolyan amatőrizmusnak vélem, hogy minden körülmény adott, mégsem ülhet a kapusedző a kispadon, mert nincs licensze!
Az aktuális szezon első 8-10 meccse parádés volt, utána jött a törés, 2-3 alapemberünk megsérült és a cserék meg csak vannak.
Elengedjük a Malýt, Fábryt, Bednárt, akik bevethetőek voltak, és idehozunk olyanokat, akik nem ütik meg a szintet. Ez az én privát véleményem. A Sommer, Christie-Davies, az utóbbitól biztosan jobb volt a Fábry, de a Ronan még jobb volt.
Davis helyett hoztak két balhátvédet, de Somorján játszanak. Vagy hova lett Njie például? Miért megy ez a leépítés egyes játékosoknál?
Volt olyan szerencsém, hogy mikor tavaly nyáron az Olympique Marseille csapatával játszott a DAC Kufsteinben, nekünk meg ott volt a telepünk, és megnézhettem élőben a meccset egy kamionos kollégával együtt. Persze nem a stadionból, de a kerítésen kívülről is tökéletes volt. Ott láttam először a Njie-t, és még a Marseille edzője, a Villas-Boas is elismerően beszélt róla. Jedličkával, Kalmárral meg a Schäferrel le is vagyok fényképezve.
Olyan, mint a Bari Krisztián, korábban válogatott, nálunk meg nem kapott lehetőséget. Persze az ifi- és a nagycsapat között el lehet veszteni a lendületet, de akkor talán valamit rosszul csinálunk, mert Zsolnán ez működik. Idehozunk viszont ilyen „baseball” játékost, mint a Braun, vagy a beharangozott nagy argentint, aki többet ér Kalmárnál, vagy azt a brazilt, balhátvédet meg a Besko játszik. Akiket idehozunk, azoknak egyértelműen kész játékosnak kéne lenniük. A DAC-on nőttem fel, de mostanában bizony előfordul, hogy meg sem tudom nézni a meccset, olyan ideges vagyok!
Bízzunk a jobb folytatásban Tibor, mást egyelőre nem tehetünk. Köszönöm a beszélgetést, hajrá DAC!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
