Fotók: KriszXphotography (1.), Horen (2.), ill. archívum
A korlátozások ideje inkább a tervezgetésé volt, mintsem a megvalósításé. Lássuk hát, ki hogyan készültök az újabb enyhítésekre.
MÉSZÁROS JÓZSI
(személyi edző)
Mit gondolsz, hogyan reagálnak majd az emberek a korlátozások enyhítésére?
Én személy szerint úgy gondolom, hogy az enyhítések után két csoportra oszlanak majd az emberek. Lesznek, akik visszatérnek a régi kerékvágásba, ahhoz mérten, amit majd az enyhítések megengednek, és lesznek emberek, akik viszont minden szigorúbb előírást ugyanúgy megtartanak, még ha nem is lesz kötelező, vagy tovább szigorítanak rajtuk a maguk részére, a saját nézeteik alapján.
Neked mi hiányzott eddig legjobban?
Igazából egyetlen dolgot tudnék itt kiemelni, az pedig iskola és az ottani közösség. Mivel hosszú idő után ültem vissza a padba, és csak egy hetet tölthettünk közösen a csoporttársaimmal az iskola falain belül, így ezt hiányoltam a leginkább. Viszont az online oktatás alatt az is megmutatkozott, hogy bár nem volt lehetőségünk nagyon megismerni egymást, mégis nagyon összetartó csoportot alkotunk, ami azt hiszem, még ha csak egy kicsit is, de segít mindenkinek „túlélni” az adott szituációt.
Mi csinálsz majd legelőször, amit a pandémia miatt eddig nem lehetett?
Ezt már egy picit nehezebb lesz eldönteni, hogy mégis mi lesz a legelső program, viszont ami biztos, hogy focizunk, sportolunk a csapat-, illetve csoporttársakkal, valamint a barátokkal is szabadabban töltjük majd a mindennapokat.
FÖLDES VIKI
(pszichológus)
Mit gondolsz, hogyan reagálnak majd az emberek a korlátozások enyhítésére?
Az biztos, hogy a tavaly ilyenkori állapotokhoz képest, amikor a többség még csak a média által találkozott a vírussal, olvastunk róla, figyeltük a megbetegedések számát, ma már a lakosság nagy része testközelből is megtapasztalta, hogy milyen megküzdeni ezzel a betegséggel, vagy elveszített hozzá közel álló személyeket. Én nagyon bízom az emberek további óvatosságában a folyamatos és kismértékű nyitásokban, a vakcinációban. Tudom, hogy már mindenki a háta közepére se kívánja a korlátozásokat, de, ha még kicsit kitartunk, talán nyárra már visszakaphatjuk a régi életünket.
Neked mi hiányzott eddig legjobban?
Azáltal, hogy egy csomó társasági esemény most pihenőpályára került, én is úgy éreztem, hogy rengeteg a szabadidőm, amit jó lenne hasznosan eltölteni. Előszedtem a fiók mélyéről azokat a terveket, amikre eddig nem jutott idő. Természetesen én is kovászolok, kertészkedem, új hobbikkal ismerkedem, próbálom a maximumot kihozni a „bezártságból”. Viszont nagyon hiányzik, hogy új embereket ismerjek meg, az utazás és a szabadság érzése.
Mi csinálsz majd legelőször, amit a pandémia miatt eddig nem lehetett?
Amint a korlátozások enyhülnek és megnyílnak a határok, meglátogatom a Budapesten élő barátaimat, akikkel lassan egy éve, hogy nem láttuk egymást. Várom, hogy végre megöleljem őket, és ne csak az online térben próbáljunk valahogy kapcsolódni egymáshoz. Biztosan keresünk majd egy napsütötte teraszt, rendelünk pár kávét és beszélünk és beszélünk…
FERDICS BÉLA
(képzőművész)
Mit gondolsz, hogyan reagálnak majd az emberek a korlátozások enyhítésére?
Aki teheti, utazni fog nemcsak országon belül de azon túl is. Az utcák megtelnek járókelőkkel, az utak autókkal, az üzletek vevőkkel, a kávézók vendégekkel…a játszóterek gyerekekkel.
Neked mi hiányzott eddig legjobban?
Számomra a blues vagy a jazz zene élőben mégis élvezhetőbb kis koncertek formájában. A találkozások barátokkal, ismerősökkel, közös kávézás, szórakozás. Ami viszont a legjobban zavart, az a személyes szabadságom korlátozása volt. Talán ezt is magunk mögött hagyhatjuk a maszkkal együtt.
Mi csinálsz majd legelőször, amit a pandémia miatt eddig nem lehetett?
Még mielőtt átlépem a megyehatárt, a saját belső határaimmal kezdem a sort…itt az ideje.
