A magazin zenés sorozata egyfajta iránymutató a zenei irányzatok nagyvilágába. A főszereplők általában helyi emberek, akik megmutatják kedvenceiket, mesélnek a koncertélményeikről és a zenéhez fűződő viszonyaikról. Ma hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a zene egy nagy szerelmese és ismerője osztja meg velünk emlékeit és azokat a dalokat, amik számára fontosak. Íme a dunaszerdahelyi Németh Gyuri, alias Hedo és az ő epizódja a Vikkendhouse-ban.
Fotók: Ugróczky István
A civil nevem Németh Gyuri, viszont a baráti körben inkább csak Hedo. Már 20 éve malomipari menedzserként dolgozom. Imádom a Vespa motorokat, főleg az öreg vasakat. Sok-sok találkozón vettem részt, 2 éve pedig magalapítottuk a Szlovák Vespa Klubot. Szeretek motorozni, veteránautózni, természetbe járni, kirándulni, más országokat és embereket megismerni. Ott voltam, mikor megalakult az NFG klub, ültünk a betonpadlón egy Kláštornéval, kólával, és arról álmodoztunk, milyen bulik lesznek majd itt.
Mesélnél róla, milyen a kapcsolatod a zenével?
A zene az alap, mindenhol ott van velem és követi a lépéseimet. Sokat ülök a kocsiba, így állandóan hallgatom a zenét rádión vagy telefonon keresztül. A zene az egyike a kevés dolognak, amire az emberiség büszke lehet. A zene istenadta ajándék, a szabad lelkünk gyümölcse…
Emlékszel az első pozitív impulzusra, amit a zene adott?
Gyerekkorban átmentem sok mindenen, nem volt konkrét stílus, amit hallgattam vagy szerettem, így volt közte Modern Talking, Elán, Tublatanka, R-Go vagy más, akkoriban divatos zenekarok. A formálódás csak később kezdődött.
Gondolom, igazán a sulis éveid alatt…
Igen, itt megtörtént a változás és én Depeche Mode-rajongó lettem. Fekete póló, cipő – rövidre nyírtam a hajam, ami a mai napig is megmaradt. Persze volt több zenekar, amit hallgattam, a szintizene totál elvarázsolt.
Erasure, Alphaville, Camouflage, Bronski Beat, Front 242, Óceán, Monte Rosa vagy Bonanza Banzai. Ehhez társult az akkoriban új és független angol gitárzene-stílus olyan előadókkal, mint a The Cure, The Sisters of Mercy, New Order, Siouxsie and The Banshees, Jesus and Mary Chain.
De ezen kívül a rockzene is megfogott, a Metallica, Iron Maiden vagy a Nirvana, Guano Apes. A punkzene egy külön fejezet nálam: Offspring, The Clash vagy a szlovák Davová psychóza. Ja és persze a Dead Can Dance vagy a Cocteau Twins a független szférából.
A végén pedig meg kell említenem a szlovák Bez ladu a skladu, Neuropa, Ventil RG, Vidiek zenekarokat, a cseh Tornádo Lue vagy a magyar F.O. System, Pál utcai fiúk és Kispál és a borz zenekart.
Ez volt a fiatalkorom zenéje.
Tudomásom szerint sok koncerten vettél részt. Melyik volt számodra a legjelentősebb?
Fúha, ez nehéz kérdés. Sok koncerten voltam, és mindegyik adott valamit, viszont megemlítem a Bonanza Banzai dunaszerdahelyi koncertjét, ami a kezdeteknél nagyon is feldobott. Persze voltak legendák, mint az első Depeche Mode-koncert a 90-es évek elején Prágában, ahová Frenkyvel, és Petes Lajossal mentünk. Egy lepukkant prágai kocsmában találkoztunk az Óceán tagjaival, akik aláírták a Depeche jegyeinket.
A vasútállomáson aludtunk visszafelé a vonatra várva. Szép idők voltak. Sokat jártam a Szigetre mint újságíró. VIP-ként részt vettem sajtótájékoztatókon, csináltam egy nagyon szép képet Robert Smithről, mikor csak nekem pózolt, amit nagyra értékelek.
A The Cure Sziget-koncertje akkor varázslatosan szép volt. Pont esett az ilyen nyári, csöndes kis meleg eső, ami nagyon ott volt, közben játszották a Lullaby című számot. Fúúú.
Az Iggy Pop, aki felmászott a pódium konstrukciójára, és letépegette a reklámzászlókat. A Fun Lovin Criminals koncertje a Volton, amikor egy villám kidobta az áramot a koncert közepén, és 30 perc múlva, mikorra visszakapcsolták, úgy folytatták a koncertet, mintha semmi sem történt volna.
Vagy amikor a Pozsonyi Depeche Mode koncertjén a előzenekar a The Sisters Of Mercy volt.. Senkinek sem tűnt fel, hogy egy legenda áll a pódiumon. Mesélhetnék órákig… Elmondhatatlan élmények.
Jaj istenem, milyen jó lenne megint átélni…
Van olyan zenei irányzat, amit sosem tudnál meghallgatni?
Nem utasítok el semmiféle zenét, persze van, amit szeretek, és van, amit nem hallgatok. Mindenkinek szabad akarata van, és hallgassa azt, amit a lelke kíván! Ebben nagyon is liberális vagyok.
Mi a véleményed arról, hogy az ember választékos zenefogyasztóvá váljon és ne érje be a kommersz toplistás zenékkel?
Ebben a globális világban ott van a kommersz és a divat. A zenevilág iparrá változott, mert pénz, biznisz. Ha az ember felületes vagy lelki fogyatékos, beéri ezzel. Viszont hála az istennek van sok bolond, aki nem ilyen. Bolondnak nevezem őket, mert igen is ebben a világban bolondnak kell lenni ha túl akarod élni!
Térjünk a mixre, ami a 8 kedvenc zenédet tartalmazza. Mit üzennél hozzá a hallgatóknak?
Ez inkább egy betekintés a lelkembe, gondolataimba és világomba. Az üzenet viszont az ,hogy mindenki azt hallgasson, amit a lelke kíván. A zene egy nagy mozgatóerő és gondolatkifejtő, ezért szeretni kell…
A MIX:
TRACKLIST:
1. Depeche Mode – Stories Of Old – Live Chung Kings Studios – Acoustic
2. The Smashing Pumpkins – Never Let Me Down Again
3. The Cure „Why Can’t I Be You?”
4. New Order – Crystal
5. The Sisters Of Mercy – Temple Of Love
6. Matisyahu – One Day
7. Tornádo Lue – Cesta domú
8. Bez ladu a skladu – Testovali parné valce
Az eddigi epizódokat az alábbi címen találod.
