Gondolatok Bartalos Tóth Iveta – Élet lejárt szavatossággal c. könyve kapcsán
(Phoenix Library Womenpress, 2020.)
Gondolatok Bartalos Tóth Iveta – Élet lejárt szavatossággal c. könyve kapcsán2020-ban jelent meg Bartalos Tóth Iveta könyve, amelyet nagyjából egy évvel később végre én is sikeresen beszereztem. A közösségi hálón élőben közvetített könyvbemutató után döntöttem úgy, hogy mindenképp elolvasom. Nem csalódtam.
Borítókép: Horen
A bemutatón elhangzottak alapján felkészültem rá, hogy sok olyan történettel találkozom majd, ahol a szorongás mint közös motívum biztosan megjelenik. Azon viszont őszintén megdöbbentem, hogy a női szorongásnak hányféle arca van, és hogy ezeket mennyire valós szituációkban ábrázolja az írónő…
A könyv a női lét aspektusaival szembesít és talán egyfajta kritikát is megfogalmaz a társadalomban „erősebbik nemként” pozícionált férfiak felé. A munkavégzés, a családfenntartás, a presztízs még mindig az övék, viszont az igazán nagy lelki terheket, a tökéletességre való törekvést, a minden és mindenki megszervezését, a sikeres „hátországként“ való funkcionálás terhét a 21. században még mindig nők cipelik. És itt érkezünk el a generációs minták felvonultatásához, amely egy nagyon nagy erőssége a könyvnek.
Hát hogyne vállalnának a nők munka és gyereknevelés mellé extra terheket, ha nagyanyáinktól, anyáinktól is ezt láttuk? Hogyne néznénk el a hazatérő férj gallérján felbukkanó, idegen női hajszálakat vagy illatot? Kibírod, lányom, nézz másfelé! Anyád is ezt szokta meg, de nem, neked mindig valami bajod van!
A novellák sokszínűsége üde keresztmetszetet nyújt a társadalom sokféle nőinek életéből, mindenféle státusszal rendelkező család ajtaja mögé leshetünk általuk és fedezhetjük fel különbözőségeik ellenére az azonos családi problémákat és jelenségeket. A sorstragédiák mögül kikacsint a fanyar és visszafogott humor, az irónia és az egyértelmű életigenlés, amelyek segítségével egy-egy nehéz történet talán könnyebben emészthetővé válik.
Nagyon sok személyességet, saját tapasztalatot sejtek a harminc fejezet mögött, a vidéki élet letaglózó őszintesége, a karakterek mindennapisága ugyanis nélkülözi a pátoszt. Talán ez a fajta sablonmentesség adja meg a harminc történet igazi ízét, ami élvezhető olvasmánnyá teszi mind a fiatalabb, mind az idősebb, nemtől független célközönség számára. Igazán elmélyülős, merengős olvasói élményt nyújt, nagy rádöbbenésekkel és tanulságokkal.
Korábban:
„Ez a szorongás könyve“ – beszélgetés az Élet lejárt szavatosággal c. könyv szerzőjével, Bartalos Tóth Ivetával
