A cikk a takurcitee.sk és a Klikkout együttműködése révén kerül közlésre.
Nyitókép: fcdac1904.com
Gyönyörű stadion, szilárd klub, jól működő akadémia. A csapatban több ország válogatott játékosa, egyikük a 2018-as oroszországi VB-n is részt vett. Az utóbbi években rendszeres az érmes helyezés. De akkor mit is keres a DAC ebben a rovatban? Az új korszaknak csak egy hibája van az előzővel szemben – a vitrinben hiányzik a trófea.
A csallóközi (dél-szlovákiai) klub első fénykorszakát a nyolcvanas évek végén élte. Akkoriban a csehszlovák élmezőbe tartozott, megnyerte a szlovák és csehszlovák kupát is, több Európa-kupa mérkőzést játszott, sőt pályáján a Bayern Münchent is vendégelte.
A mezőgazdaság évei
A nyolcvanas évek elején a DAC még az akkori szlovák második ligában játszott (csehszlovák harmadik). De egy napon Csallóköz termékeny földjének lakói elhatározták, hogy ők is a legjobbakhoz szeretnének tartozni.
Akkoriban talán sokan kaptak a fejükhöz, de a dunaszerdahelyiek bebizonyították, hogy erős akarattal bármit el lehet érni. A siker hátterében a testnevelési egyesület (mint a sportok többsége, a foci is a testnevelési egyesület alá tartozott a szocializmus alatt) akkori elnöke, Weisz Mihály állt.
Ez az energetikus és nagy befolyással bíró ember, mindenki Misi bácsija, olyan munkatársakat keresett, akik segítettek megvalósítani merész elképzelését. Közéjük tartozott Šanta Imre, a DAC későbbi elnöke is.
(Weisz) Először a csehszlovák második ligába juttatta a DAC-t (szlovák nemzeti liga, 1980-tól), de nemsokára már a bajnokság élét célozta. 1983-ban és 1984-ben a kék-sárgáknak Szikora György vezetésével még nem sikerült továbbjutniuk, ekkor a Dukla Banská Bystrica, ill. a ZŤS Petržalka mögött lettek másodikak.
Weisz ezután radikális döntést hozott. A kommunista párt járási titkárához (Magyarics Vincéhez) fordult segítségért, aki a közös célnak megnyerte a széles környék összes egységes földművelő szövetkezetének vezető munkását is. Nem hiába viselte a klub 1974-1993 között a „Mezőgazdász” nevet.
Az eredmény nem váratott magára, az 1984/85-ös szezonban a DAC Nyitrát legyőzve először jutott fel az elit csapatok közé.
Az utolsó hazai mérkőzést a legnagyobb ellenféllel több mint tízezer néző látta. A meccs 3:3 döntetlennel végződött, és már csak megerősítette a végeredményt.
Leírt játokosok újjászületése
Már akkoriban voltak a csapatban olyan játékosok, akiket máshol már „leírtak”, de Dunaszerdahelyen újjáéledtek.
Emlékezetes a Gyuri – Laci – Gyuri (Audi – Tóth – Majoros) támadósor, amely rendszeresen tarolta az ellenfeleket. Tóth László 74 góllal máig gólkirályként szerepel a klub statisztikáiban.
Sajnos, 2012 óta nincs közöttünk. Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) mellett, a Pozsonyból Komáromba vezető forgalmas úton szeretett volna gyalogosan átkelni, mikor egy kamion halálra gázolta.
A csallóközi focicsoda alkotói azonban tudták, hogy a második ligát megnyerő mancsaftot minőségi játékosokkal kell erősíteni, különben ez a csoda nem fog sokáig tartani. Ezért fokozatosan érkeztek az új játékosok.
Stanislav Vahala kapus és Lubomír Šrámek hátvéd Ostravából, a volt válogatott játékos Ján Kapko és Dušan Liba hátvéd Nyitráról, a játékkészítő Rudolf Pavlík a Dukla Prágából, Tibor Mičinec a Bohemiansból és még sokan mások.
Az utolsó nevezett, a szurkolók által Mitcsinálsz-nak becézett Mičinec átigazolását egy kellemetlen rendőrségi kivizsgálás is követte. A rendőrség a prágai klubnál kettős könyvelésre derített fényt, ezért azt is vizsgálta, hogy Mičinec átigazolásánál minden rendben volt-e. Emiatt a DAC képviselői a rettegett Pankrácban is töltöttek egy éjszakát.
Az írás folytatódik a takurcitee.sk oldalán
