Nem, nem a korlátozások enyhítése miatti zsúfolt közutakról, vagy a boltok előtti szabálytalanul sorakozó népről lesz most szó, hanem a párkapcsolatról. Úgy általában.
Sokszor összetévesztik a párkapcsolatot a különféle célok elérésével.
Viszont haladni csak egymás mellett lehet. Nem egymásban, nem egymásért és nem egymás miatt. A másik nem lehet a haladásunk célja, kivéve ha ez önfejlesztést motiválja. Amikor én magam szeretnék több, jobb, megértőbb, szeretetteljesebb lenni. De ezt elsősorban magam miatt teszem, hogy aztán a kapott kincsekkel a családom életét is bearanyozhassam.
Mindaz, amid van, amid lett idővel, elsősorban magadat kell szolgáljon. S ez most nem valami egomasszázs vagy hiú pózolás, ez maga az élet. Egy lyukas váza képtelen megtartani a vizet, egy tudatlan hiába magyaráz, és még sorolhatnám. Ha a belső rendszerünk hibás, vagy hiányos, saját túlélő mechanizmusunk is arra ösztönöz majd, hogy ezt mihamarabb kijavítsuk.
Légy teljes minden értelemben! De légy a hibáiddal is tisztában, hogy tudd, min kell még javítanod!
A földi lét célja nem lehet más, mint a morál folytonos emelése. S ne hidd, hogy ha így cselekszel, ha arra törekedsz, hogy ilyen láthatatlan változásokat vigyél véghez, a környezeted ezt nem értékeli! Mert hidd el, azonnal észreveszik majd!
Egy új ember leszel. Egy új bástya. Sőt, mi több, társnak való. Mert akkor már mindegy lesz, hogy van-e valakid, vagy nincs. Többé nem az lesz a cél, hogy becsajozz vagy bepasizz, hanem az, hogy a démonjaid, amelyek idáig űztek, végül alulmaradtak veled szemben. Valódi harcos lettél, egy bátor gladiátor, aki a legrosszabbat győzte le, saját magát, a legsötétebb harcban, ami számára valaha létezett.
