ANKÉT: Hogyan változtatta meg az életedet az anyaság? – Husvéth Kata és Tóth Katalin válaszol

Szülővé válni a világ legcsodálatosabb dolga! Azt azonban be kell vallanunk, hogy miután megszületik a pici, eléggé megváltozik az életünk. Persze ez nem rossz értelemben vett változás, csak épp más dolgok lesznek fontosak, más kerül előtérbe. E heti ankétunkban Husvéth Katát és Tóth Katalint kértük meg, hogy mondják el nekünk, az ő életük milyen változáson ment át, miután bővült a családjuk.

HÚSVÉTH KATA

Miként változtatta meg az életedet az, hogy édesanya lettél?

Gyermekkel az élet teljesen más, mint nélküle. Bátran ki merem jelenteni, hogy mióta megszületett a kislányom, az életem sokkal szebb lett! Persze, nem azt mondom, hogy eddig rossz volt, de most már teljesen másról szólnak a mindennapjaim, mint eddig. Nagyon élvezem az anyaságot, eddigi életem legszebb időszakát élem.

Az egésznapos pörgés eddig is megvolt, így ez nem újdonság. A kényelmemet nem „rombolta le” a baba. Annyi változott, hogy nem jöhetünk-mehetünk kedvünk szerint, mert a napi program mindig a kicsihez van igazítva.

Lemondanom viszont igazából semmiről sem kellett, mert úgy alakítjuk az életünket, hogy az mindannyiunknak megfeleljen. A baba igényei mellett szem előtt tartjuk a saját szükségleteinket is.

Új tevékenységekkel némileg bővült az életünk. Ezek közé sorolnám például a sok, hosszú sétát, melyek most már a mindennapjaink részévé váltak. Ezen túl úgy érzem, most sokkal több időt töltünk a családdal. Olyan, mintha több időnk lenne erre.

TÓTH KATALIN

Miként változtatta meg az életedet az, hogy édesanya lettél?

Szinte mindenben megváltozott az életünk. Nem is igazán lehet ezt szavakkal megfogalmazni. Az elején, amikor hazamentünk a kórházból, sokszor éreztem, hogy csak sodródom az árral, igazából nem is tudtam, mikor milyen nap, vagy napszak van. Ez egy átmeneti időszak volt, amit el kell fogadni. Lehet, hogy elcsépelt szövegnek hat, de sokat tanultam magamról, és rájöttem arra is, miben és hova kell még fejlődnöm. Talán a legfontosabb a türelem, és nem csak a kicsivel szemben, hanem magammal és a környezetemmel szemben is. Most már nem én vagyok az első, és mindig ott lesz egy kis manó, akinek én vagyok a világ. Korábban el sem tudtam képzelni magam édesanyaként, most pedig el sem tudom képzelni magam másképp. Örülök, hogy család lettünk. 

Hogy le kellett-e mondanom valamiről? Első körben erre gyorsan rávágnám, hogy szinte mindenről! De kicsit átgondolva a dolgot, a prioritások is annyira átalakultak, hogy a szó szoros értelmében lemondanom nagyon kevés dologról kell/kellett, inkább csak más dolgok lettek fontosak. Az, hogy az utóbbi időben le kellett mondanom a barátnős – vásárolgatós – kiülős napokról, nem feltétlen az anyasággal járt, a koronavírus miatti lezárások sem tették lehetővé. Összességében viszont nagyon sok segítséget kapok a férjemtől, családtól, barátoktól, így bármit meg tudok csinálni a pici mellett is.

Millió dolgot fel tudnék sorolni, amik újonnan kerültek az életembe. Korábban nevettünk a barátnőimmel azokon a vicceken, amik arról szóltak, hogy az anyukák csak az altatás – szoptatás – pelenkacsere kombinációjáról tudnak beszélgetni, de rájöttünk, hogy ez teljesen fedi a valóságot. 🙂 Új szokásom mindenkit lepisszegni, aki (szerintem) hangosabban beszél a kelleténél, néha tudat alatt ringatom a bevásárlókocsit, és a legindokolatlanabb helyzetekben elpityeredem, ha a kicsi csinál valami új dolgot. De próbálom egy kis humorral felfogni ezeket a helyzeteket is.