Az ankét megjelent a Klikk Out 2021/1-5. (májusi) számában.
A borítóképen: Németh Dóra és Gajdosík Rebeka / Fotós: Ugróczky István
További képek: Pixabay.com
E témában két hölgyet, Németh Dórát és Gajdosík Rebekát faggattam a kamaszkorról és arról, hogy mennyire vagyunk egyáltalán felkészülve/felkészítve erre a változásra. Ez a korszak fontos szakasza az életünknek, de miért számít még mindig TABU TÉMÁNAK? Kicsit a menopauzához hasonlítanám, mindkettő természetes folyamat, de még mindig nem beszélünk róla nyíltan. Vannak dolgok, amiket talán mindenki máshogy él meg, de néha tök jó azt érezni, hogy nem vagyunk egyedül.
* Bia voltam, béke *
Mi jut eszedbe, ha azt mondom, PUBERTA?
N. D.: A puberta szót olvasva az első dolog, ami eszembe jutott, az önmagukat kereső fiatalok. Lázadozással feszegetik saját maguk és környezetük határait. A pubertás időszak az én véleményem szerint az önmegvalósítás első lépéseiről szól, és arról, hogy keressük helyünket a világban. A következő kép, ami beugrott az én voltam kis ötödikesként, ahogy elégedetten nézek a tükörbe és konstatálom, hogy ez az emós füstös fekete smink és ízléstelenül tupírozott haj rohadt menő. Aztán két perccel később édesanyám visszarántott a valóságba, beparancsolt a fürdőszobába, hogy azonnal takarítsam le a szemeim, mert nem maszkabálba, hanem iskolába megyek, tehát így nem lettem én soha divat emós…utólagosan is köszi anyu!
*
G. R.: Egy izgalmas káosz. A pubertáskor talán a legfontosabb időszak a fiatalok személyiségének kialakulásában. Kicsit ahhoz hasonlítanám, mint a folyamat, amikor bábozódás után kikel a pillangó és teljes pompájában indul neki a fiatalkornak.
Hogyan élted meg ezt a korszakot?
N. D.: Állítólag nagyon „Csapkodott a puberta”, igazából nekem ez abban az időben fel sem tűnt. Az tuti, hogy szerettem a figyelem középpontjában lenni, így aztán gyakran feszültség volt köztem és a környezetem között. Rettentő nagy szájú voltam, folyton visszabeszéltem mindenkinek. Viszont mindezek mellet nagyon érzelmes kis leányzó voltam. Épp ezért sosem tettem akkora csínytevést, hogy azzal bántsam vagy kellemetlen helyzetbe hozzam a szüleim.
*
G. R.: Én korán érő típus voltam így számomra elég hamar eljött ez az időszak. Rengeteg új inger ért, új helyzetekkel birkóztam meg és jöttem rá a dolgok miértjére. Véleményem szerint egész jól “kihasználtam” az ebben a korban majdhogynem kötelező lázadást is, de ezt inkább a nézőpontomon érzékeltem egyes dolgokban. Megesett, hogy eltért a normától. Az öltözködés terén nagyon sokat experimentáltam, hogy rájöjjek, mégis ki vagyok én, hogy tudom kifejezni magam leginkább. Véleményem szerint a tinédzserek önkifejezése nagyon fontos, ez adja meg az alapját annak, hogy milyen felnőtté is válnak. Semmiképp sem szabad visszafojtani, vagy akadályozni az egyéniségek kialakulását, hiszem ettől színes a világ. 🙂
A kamaszkor előtt gyakran beszéltetek erről a bizonyos időszakról? Tudtad, hogy mi fog veled történni?
N. D.: Nem mondhatnám, hogy extrémen sokat feszegettük volna ezt a témát. Édesanyámtól kaptam egy könyvet, amelyben minden le volt írva, hogy mi vár rám a nővé válás rögös útján. Másrészt kicsi koromtól imádtam felnőttek társaságában lenni, és hát szégyen érzet nélkül tudtam beszélni mindenről, amit ’’tudok”, szóval ők már nagyon is jól tudták, hogy teljesen képben vagyok a dolgokkal :D. Hát…van, ami nem változik, prűdebb azóta se lettem 😀
*
G. R.: Én mindig is nagyon vártam, hogy felnőjek. Visszatekintve nem kell siettetni ezt a folyamatot, hiszen a felnőttkor sokkal több megpróbáltatással bír. Úgy gondolom, hogy emiatt (is) tisztában voltam, mivel jár a puberta, és készen álltam az új akadályokat leküzdeni. A gyerekek közt mindig is érdekes téma volt a felnőttek világa, és ha őszinték akarunk lenni, akkor bevallhatjuk, hogy ők általában sokkal többet tudnak egy s másról, mint azt mi, felnőttek gondoljuk.
Honnan tudtad meg a legtöbb dolgot, a suliból, vagy otthonról?
N. D.: Őszintén szólva nem hiszem, hogy létezik olyan gyerek, aki a szüleitől hallva, vagy egy iskolai előadáson találkozik először a szexualitás fogalmával, folyamatával, veszélyeivel. Napjainkban pedig ez egyre fokozottabban igaz. Manapság a világhálón mindent meg találnak a fiatalok, ami azért cseppet sem veszélytelen. Az én generációm inkább az idősebb gyerekektől tudott meg ezt-azt. Akkor még nem minden családnál volt internet bevezetve, sőt örültünk, ha volt a telefonunkon fényképező kamera, nemhogy mobilnet 😀 A margóra megjegyezném, hogy a FutuReg civil szervezet és a magyarországi Hintalovon alapítvány közös online beszélgetéseket és workshopokat tart a Facebookon keresztül, amelyeken olyan témákat feszegetnek, mint a gyerekek online biztonsága, illetve az online bántalmazás. Figyelmébe ajánlom mindenkinek! 🙂
*
G. R.: A talpraesettségemből és önfejűségemből adódóan én mindig is szerettem a saját fejem után menni, úgyhogy a legtöbb dolgot a saját bőrömön tapasztaltam meg, de a fontos útbaigazításokat otthon kaptam meg leginkább. Az iskolában sajnos kevesebb hangsúlyt fektetnek a tinik érzelmi fejlődésére, és többet magára a szaktanulásra. Több érdekes de felvilágosító előadással fontos témákról, egyéni és csoportos beszélgetésekkel szerintem sok fiatal megkaphatná a szükséges információkat az éretté válás hoz.
