Poór Tibor: Kezdem a két kiállítással. Mivel a Ramirez-transzfer (érvényes július elsejétől) már virít a Transfermarkton, és valószínűleg nem kacsa az ott olvasható három milla sem, egy kimondottan jó húzás volt nem reszkírozni egy (nem) véletlenül kivitelezett favágós szabálytalanságot a vendégek részéről… Még mielőtt a meccsről írnék, megemlítek egy komikus szitut: hol volt, hol nem volt, halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen csoda által került a press szektorba mellém Hlavena, az RTVS sztárbemondója. 🙂 Lesz róla fotó is, higgyétek el, nem volt egyszerű, nekem mindig be van kapcsolva a tableten a meccs, most pedig a fülhallgatómon muszáj volt kikapcsolni a hangot… 🙂 Duplán hallgatni nem lett volna nagy vaszisztdasz… Valószínűleg még szó lesz erről az etűdről.
Na, most már a meccs! Ünnep! Főleg a nézők miatt, a stadionban és a kivetítőnél. Szenzációsak voltatok! A csapatunk se rontotta el a szezonbúcsút, sőt, egyértelműen jobbak voltunk, nekünk a labda a barátunk volt, a Nagyszombat egypár játékosának labda se kellett ehhez a rugdalózáshoz. A vége Ramirezzel és Vida Mátéval remek forgatókönyv volt. Ahogy a szlovák politika klasszikusa mondaná: Takto sa robí rozlúčka so sezónou, do psej matere! 🙂 Szép volt Anti és csapata, és a folytatás? Az már egy másik történet, amiről beszélünk majd Szigivel a SzerdaHelyzetben.
U.i.: Libabőrös voltam a vastapsnál… Hajrá, DAC!
Szigeti Attila: Azt gondolom, hogy ez a Nagyszombat, amivel eddig képes volt mérkőzéseket nyerni, az mára elfogyott. Kiütközött a nagyobb technikai tudás, amit keménységgel próbált az ellenfél kompenzálni. A játékvezető ezt helyesen nem tolerálta. Hosszú idő után lehettek szurkolók a stadionban, ha kevesen is, de mindenképpen hangulatosabbá tették a mérkőzést. Szakmai részét inkább a SzerdaHelyzetben, de a kettős emberelőnyben egy gólt kellett volna rúgni.
