Múlt hét szombati ankétunkban három olvasónkat, Mezei Nagy Editet, Németh Dórát és Lakatos Tamást kérdeztük arról, hogy mi az, ami a leginkább hiányzott a megszorítások, az országos korlátozások alatt.
Biztosan elgondolkodtatok Ti is azon, hogy mi lesz az első dolog, amit megtesztek majd. Rajta hát, ha még nem tettétek volna meg, ne halogassátok! Menjetek, éljetek!
S hogy nálunk itthon mi a helyzet? Leginkább a többlétszámú bulik, a zenés szórakozás hiányzott, a koncertek, a múzeumok, előadások, a könyvtár, de főleg az emberek közelsége, no és nem kevésbé a közös ivás.
Sajnos az egyetemi éveim alatt kihagytam a klasszikus eszeveszett bulizást, éjszakázást és minden más, határokat súroló, vagy épp átlépő, persze még épp elfogadható cselekedeteket. Akkor még nem volt fura, hogy nem jártam annyit bulizni, sem a haverokkal bandázni, hiszen a tanulás mellett már akkor is dolgoztam, időm és energiám sem volt mással foglalkozni. Rég volt, talán igaz sem volt.
Most azt hiszem, hogy valahol mélyen, egészen a zsigereimből indulva, minden egyes kihagyott percet be akarok pótolni. Folyton azon töprengek, hogyan tehetem az életem még ízesebbé, pikánsabbá és színesebbé. Olyan csodássá, hogy mások is örömüket leljék benne(m). Nem egyszerűen szórakoztatni, hanem szórakozva örömet csenni mindazok szívébe, akikkel valaha találkoztam.
Talán ezért is van az a sok és széles mosoly az arcomon, ezért a több vodka fél, amikor egy buliban találkozunk, és ezért a sok növény a kertemben, amikben minden áldott nap gyönyörködhetek.
A legjobban mégis Ti hiányoztatok! Ti, akikkel együtt élek és lélegzem. A kedves kis apró szívességek és életetek meglepő fordulatai. Hiányzott, hogy nem voltam részese az örömötöknek és bánatotoknak, és amikor kellettem volna, nem lehettem ott. De most itt vagyok újra. Gyertek ki, találkozzunk és koccintsunk a szép, egy jóval szebb jövőre!
