Sokan az összeesküvés-elméletekre fogadnak, és azt vallják, hogy ezt a világjárványt egy gazdasági világválság előidézésére találták ki, és majd hamarosan bekövetkezik a restart. Ízlések és pofonok, mindenkinek lehet véleménye. Ezen kívül azt is mondogatják, hogy mindig azok húzzák a rövidebbet, akik a „sor” végén állnak, tehát a munkásember. Bevallom őszintén, ezzel messzemenőleg nem értek egyet, kiváltképp nem úgy, ha az értékrendek a helyén vannak.
A minap is hallottam egy történetet, hogy a vendéglátóiparban – a koronavírus előtt havonta közel háromszáz órát ledolgozó alkalmazott – olyan bánásmódban részesült a munkaadója részéről, amitől az embernek kinyílik a bicska a zsebében. Egy a sok közül. Mellesleg ez az alkalmazott kedves, figyelmes és becsületesen, szakszerűen végezte a munkáját.
Ennek ellenére a munkáltató
„kit érdekel, hozok helyetted magyarból embert”
mondattal eresztette útjára beosztottját, akire bármikor bármit rábízhatott, ő elvégezte.
Természetesen én most nem azt akarom sugallni, hogy mindenki becsülettel végzi a munkáját és senki sem akarja kihasználni a munkaadója jóindulatát. Nem! Mindenekelőtt arra próbálok fókuszálni, hogy vannak, akik jól végzik a munkájukat.
…de vajon ki veszít többet, ha egy jól bevált, alkalmazott elhagyja a munkahelyét, amit már évek óta kitűnően végzett?
Talán azok a vendégek, akik már megszokták és bíztak a személyében, vagy a munkáltató, aki nem találta meg a kompromisszumot, esetleg maga az alkalmazott?
Véleményem szerint pontosan azok, akik elől állnak abban a bizonyos sorban.
A vendégek azt a helyet keresik, ahol jó a kiszolgálás. Lehet pótolni a régit, de nem biztos, hogy ugyanolyan közkedveltségre tesz szert. Amaz pedig belép az új helyre, amit majd ugyanolyan becsületesen fog végezni, mint az előzőt…
