Az eddig megjelent Vikkendhouse-epizódokban a zenék legjobbjai kerültek bemutatásra. Hatalmas kedvencek, eposzok, örökzöld zenék szóltak a mixekben. Ma megfordítanám az egészet és szeretném bemutatni a tíz (szerintem) legrosszabb zenét a nyolcvanas évekből. Te mit tennél a listához, illetve mit vennél ki belőle?
Fotók: Ugróczky István
Egy: Lionel Richie – Say You Say Me / 1985
A régi kultúrházas diszkók éjfélje, amikor a Cotton Eye Joe-s izzadt veretésből kötelező lassúzós lötyögéssé változott a tánc.
Kettő: Milli Vanilli – Girl You Know It’s True / 1989
Ezt a számot már hallottuk annyiszor, hogy hacsak megpillantjuk a címét, már jár is a fejünkben a dallam, ami sokáig bent is marad. Egyébként kavicsgödrös, Favorit hátuljából, subwoofer ágyon érlelt strandzene.
Három: Alphaville – Big in Japan /1984
Az Alphaville – Forever Young c. száma úgy, ahogy elmegy. No de a már ezerszer túljátszott Big In Japan inkább a „cheesy” kategóriába esik. Ha keresgélsz a rádióállomások közt, a hangolások súgása közt mindig szól valahol egy Big in Japan. Bár a Bikicsunájjal Szarka László dobott rá egy kis faceliftet, azóta legalább már mi is úgy énekeljük. Ez a dal szerintem jogosan jutott be a legrosszabb dalok listájára.
Négy: Rick Astley – Never Gonna Give You Up / 1987
Az lehet, hogy Rick Astleynek van sok jó zenéje, de mi azokat nem ismerjük. A Never Gonnát mind fújjuk, de valljuk be, nem akarnánk nyitótánchoz az esküvőnkön. A Rolling Stones magazin után én is bátran állíthatom, hogy az egyik legrosszabb dal a világon.
Öt: Baltimora – Tarzan Boy / 1985
Az összes 80-as évek Sparta Praha hokimeccsének gólzenéje, a búcsúk, vásárok, és minden egyéb hangos és kolbászevős rendezvény himnusza, sok helyen egészen máig. Ez a dal Tarzan kiáltásán keresztül erőt sugall belénk, hogy bátrabban üljünk fel a hattyúra, vagy a hullámvasútra.
Hat: Modern Talking – You’re My Heart, You’re My Soul / 1985
A „Yomahaa” a kilencvenes évek közepéig uralkodott a tunningautók hangrendszerében, a pincés, csókolózós házibulik kazettásmagnóiban maxra tekerve. Bárcsak létezne egy számláló, ami megmutatja, hányszor hallottam már életemben…
Hét: Sabrina Salerno – Boys / 1987
Igen, Sabrina. Ez a dal két pálmát is visz. A legrosszabb zene és hozzá a legrosszabb klip. Ajánlom mindenkinek, hogy tekintse meg. Ez már trash műfaj, de mégis a listára került.
Nyolc: Bonanza Banzai – Induljon a banzáj! / 1989
Kovács Ákosként egyébként is nehéz volt tini-táborokba járni, ahol mindenki erős bonanzás volt. Volt idő, mikor ezen a számon kívül nem szólt más. Egész héten. Javítsatok ki, ha máshogy látjátok, de nálam ez bizony a listára került.
Kilenc: Zoltán Erika – Túl szexi / 1988
Nálam ez szintén az a fajta zene, hogyha akár egy fragmensét is meghallom, szüntelenül megy tovább a fejemben.
„Hé, szexi lány,miért mondjátok nekem, nem vagyok én ilyen!Túl szexi lány,bár a szívem ragyog, hétköznapi vagyok!”
