A cikk megjelent a Klikk Out 2021/06. számában.
Idén még talán egyetlen olyan hónap sem volt, amelyről később szívesen mesélnénk, noha már az év felénél járunk. Tavaly ilyenkor ugyancsak boldogok voltunk, aztán jött a kutyára dér.
Egy éve úgy tűnt, ez az egész járványmizéria olyasvalami marad, mint a balesetek, amelyek mindig másokkal történnek, mi pedig térkép nélkül vágtunk neki a világnak, búvárruha nélkül a mélységeknek és szkafander nélkül az űrnek. Őszre viszont rettentően eltévedtünk, hirtelen besötétedett, hideg lett és elfogyott körülöttünk a levegő.
Szerencsére vagy sem, de most nem minden múlik a szabad akaraton. Noha szabad a gazda, de csak a kerítésig gyalogolhat. Onnantól kell az útlevél.
Egy korábbi interjúmban a tudós, szakember alany megjegyezte, hogy most szemtanúi lehetünk annak, hogyan működik/fejlődik a tudomány. Én ehhez hozzátenném, hogy annak is, ahogy egy felelősségteljesebbé válni akaró állam. Folyamatosan feltételezéseket igazolnak vagy cáfolnak, és mi részesei vagyunk annak is, amikor állítunk valamit, aminek a végén ott egy zárójeles kérdőjel. Mi (is) vagyunk ezeknek a kérdőjeles állításoknak az alanyai, akik a magatartásukkal, viselkedésükkel, hozzáállásukkal szintén hozzájárulnak a válaszhoz. Tőlünk, miattunk is igazolódnak be vagy cáfolódnak meg végül.
Minden egyes nüansznyinak tűnő intézkedés eredménye többé-kevésbé előrejelezhető, mérhető. Ahogy a közúti forgalomban egy szakember meg tudja jósolni, mennyivel csökken a balesetek száma, ha egy kereszteződésbe Stop tábla kerül ki az Adj előnyt! helyett, vagy ha akár csak egy rövid falusi útszakaszra kiteszik a 40-es táblát, és nem mehetünk 50-nel. Elsőre indokolatlannak tűnő szabályok mögött is jószándékú becslések csücsülnek.
Hogy a közúti hasonlatoknál maradjak: néha kell ugyanakkor a sorompó a vasúti átjáróhoz, és nem elég a fényjelző. Hogy a lehető legkisebb mértékben múljon rajtunk a döntés, a lehető legkevesebb kiskapu maradjon nyitva, és végtelenül eszetlennek kelljen lenni, hogy megszegjük a szabályt.
Még ha nem is látszik a vonat, és úgy érezzük, most aztán pofátlanul belepiszkíthatunk a föntiek szájába, lehet épp a síneken esik ki a tárcánk, mint a táncoló szerdahelyi fószernek.
A nyáron épp ezért kell nekünk is az útlevél. Az oltási igazolvány.
Várjuk ki az üdítő Pfájrontot, húzza a talpalávalót az Astra Zenekar, hallgassunk Moderna-klasszikusokat vagy bódítson ez a züllött Raszputnyik, tök mindegy, csak legyünk túl ezen. És legyünk észnél, nehogy megint leégjünk!
