POÓR TIBOR: Fuu… Bevallom, az utolsó perceket nem bírtam már könnyek nélkül, és amikor megláttam a Schäfer Andrist himnuszt énekelve küszködni a csalódás pillanataival, inkább elmentem a tévé elől… Viszont a családom és a lányaim láttak valamit, amit még eddig nem – Andris góljánál hangszálszakadásig szólt a gólörömöm. Később persze higgadtabban jönnek tőlem is az elemzések, de most inkább a maximális elismérésemet továbbítanám a csapatnak, és szerintem kijelenhető, hogy 15 millió magyar kapott katartikus élményt három csodás meccsen. Ez nagyon kellett már: látni a csapatot három meccsen a Három Nagy ellen maximumot nyújtani. Annak ellenére hogy elfogult vagyok, merem állítani, hogy az Eb legkellemesebb meglepetése a magyar válogatott, és ha létezne szimpátia díj, akkor ez a szívcsapat kapná. Gracie Maestro, köszi Andriska, és köszi a többieknek is… Köszi Szoboszlai Dominik és köszi Kalmár Zsolti!
SZIGETI ATTILA: Kétszer vezetni a német labdarúgó válogatott ellen, egy Eb-mérkőzésen, nem sok csapatnak sikerült még a történelem során. Számomra az, hogy a NÉMETEK szögletzászlós időhúzásra kényszerültek, felér egy másfajta győzelemmel. Nem akarok hangzatos értékelésbe bonyolódni, de kimondottan jól játszottunk. Ilyen csapatok ellen nemzetek véreztek el „maccs” nélkül. A magyarok pedig kishíján meglepték a világot. Gratulálni tudok a teljesítményhez. Hajrá, magyarok!
