POÓR TIBOR: Azt hiszem, hogy az egyik legattraktívabb összecsapást láttuk, a horvátok a végkimerülés határán futballoztak. Volt egy pillanat, amikortól már hanyagoltam, hogy taktikáról gondolkozzak, hátradőltem és élveztem a focit. Sokszor lélegzetelállító volt számomra a meccs forgatókönyve, elképzeltem Marko Divkovićot, mit érezhetett a meccs utolsó tíz percében. Minden elismerésem a horvátoké. És a spanyolok? A végén már szinte idegesítő volt a sok passz a hullafáradt horvátok mellett, de aki ilyen meccsen nyer, az megérdemli a továbbjutást. Látunk még hasonló meccset ezen az Eb-n?
SZIGETI ATTILA: Ma délelőtt még azt mondtam, nehogy meglepjék a horvátok a spanyolokat. Aztán a potyagól után azon a véleményen voltam, hogy most már továbbjutnak a spanyolok, hiszen egy kapusbaki nagyobb odaadásra tud ösztökélni egy csapatot. 3:3-nál meg egyáltalán nem tudtam, ki jut majd tovább. Ilyen a futball és a szakvélemény. Viszont az biztos, hogy egy erősebb ellenfél komoly teljesítményre sarkallja a spanyolokat. Ma úgy játszottak, mint anno Iniestáék. A horvát szív elfogyott a nagyobb játékerőt képviselő spanyolok ellen, de le a kalappal. Ilyen az a mérkőzés, amikor mindkét csapat többet foglalkozik a támadással, mint a védekezéssel.
