Archív felvételek: A Hét c. folyóirat, Tóthpál Gyula, Gyökeres György
A mai rohanó világunkban… – számtalan mondat kezdődik így. De a mai rohanó világunkban csak a „világunk” rohan, mi inkább csak sodródunk benne, és közben nem mozgunk eleget. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt kéne. Tapasztalatból mondom, hogy a napi rutin szerint a csaknem 10 kilométer gyaloglás, illetve gyerekekkel való séta is kevés. Mindez még megtoldva a lurkók fel-le cipelésével a harmadikról – mégis van egy kis plusz kiló rajtam, és a munkában való fizikai megterhelést még nem is említettem. Általában a fáradtság számlájára írjuk, hogy nem vagyunk hajlandóak célirányosan sportolni, mozogni.
De mi van akkor, ha mindez kötelező és elmulasztása retorziókkal is járhat? Manapság elmegyünk a konditerembe (ha a covid miatt épp’ nincs zárva), kerékpározunk, vagy lefutjuk a „spartant”… Ha ezeket elmulasztanánk, nem lenne „bünti”, maximum a jóérzésünk szenvedne csorbát. Ugyanakkor volt olyan időszak, amikor a kádervéleményünkbe bekerülhetett volna ilyesmi is: „Kovács János, dunaszerdahelyi lakos nem vett részt a felkészítő gyakorlatokon, ezzel aláásta a szocialista világbéke megteremtésére irányuló törekvéseinket!”
Spartakiád – valahogy mégis kedves emlékek törnek elő bennünk, ha ezt halljuk. A Csehszlovák Tornász Szövetség égisze alá tartozott, a résztvevők szinte minden ágazatot lefedve, az egyszerű munkástól kezdve, a tanuló ifjúságon keresztül, értelmiségiekből, egészségügyi dolgozókból stb. csapatokat alkotva verbuválódtak. Egyfajta presztízst jelentett abban az időben, látványos, előre begyakorolt koreográfiai elemekkel tarkítva előadni a tornagyarkorlatokat.
Spartakiád – a pártállami időkben nagy tömegek részvételével rendezett látványos sportünnepség.
A név az orosz Szpartakiadából ered, melyet a Szpartak (Spartacus) névből képeztek az olimpiada mintájára. A trák Spartacus, a Kr.e. 71-ben kitört nagy itáliai rabszolgalázadás vezére az osztályharcos eszme korai bajnokának számított a szocialista országokban, így Csehszlovákiában is. Sőt, itt tartották a legnagyobb ilyen jellegű rendezvényeket. Annyira komolyan vették, hogy egyik-másikra több évig is szisztematikusan készültek. Voltak körzeti, járási és kerületi „selejtezői”, hogy aztán az ország felszabadulának évfordulójára az prágai Strahov stadionban megtartsák az országos „döntőt”. Járási szinten Dunaszerdahely vitte a prímet, rendre a DAC-stadionban tartották ugyanis az első járási selejtezőket az országban:
1965: A dunaszerdahelyi járás az I. és II. Országos Spartakiádon való kitűnő szereplésért több elismerésben részesült. Hagyományosan itt rendezik meg az első járási bemutatót, és azért a III. Országos Spartakiád értékelése során a Csehszlovák Tornász Szövetség központjában is fokozott figyelemmel kísérték a dunaszerdahelyiek készülődését… (Új Szó)
Külön kategóriában mozgott a járás apraja-nagyja. Akár a fociban, volt diák, serdülő és felnőtt bemutató, nemek szerint felosztva. A katonaság szintén saját csapatot indított, viszont az ötévente tartandó eseményen talán a nők bemutatói voltak a leglátványosabbak.
Karikákkal, buzogánnyal, szalagokkal, vagy csupán „puszta kézzel”, egymást megtartva, szimmetrikusan elhelyezkedve a pályán, alakzatokat formázva. A Spartakiád már az első országos verseny előtt sem volt ismeretlen fogalom, viszont az 1955-ben megtartott verseny amolyan vízválasztó volt és az 1. sorszámot kapta. Dunaszerdahelyen a Sport utcában újonnan elkészült labdarúgópályán rendezték a járási döntőt. Ezt követte 1960-ban, majd 1965-ben a második és a harmadik…
A „negyedik” 1970-ben a a két évvel korábbi Prágai Tavaszként elhíresült forradalmi események miatt elmaradt.
A rendszer attól tartott, hogy a hatalmas tömegeket megmozgató akció kormányellenes tüntetéssé fajulhat. ’75-ben ismét előkerültek az egyenpólók, valamint a nadrágok, de immár sorszám nélkül, egyszerűen csak Csehszlovák Spartakiád néven rendezték meg, amit az 1980-as és az 1985-ös követett…
1975: A szerdahelyi lányok, asszonyok 126-an mutatták be a női gyakorlatot a járási Spartakiádon. Éveken át rendszeresen találkoztunk és észlelhettük magunkon az egészséges testmozgás jótékony hatását. (Vasárnapi Új Szó)
– nyilatkozta az egyik résztvevő. Főleg az ülőmunkát végző hölgyek üdvözölték, hogy ezáltal is tehetnek valamit az alakjuk „karbantartásáért”. Gondot jelentett, hogy a városban ekkor még nem volt sportcsarnok, így az iskolák tornatermeiben tartották a gyakorlatokat. Az iskolaköteles diákok, illetve serdülők motivációjának, vagy éppen demotivációjának nyomatéka a magaviseleti jegyek voltak. Aki nem volt hajlandó tornázni, annak egy vagy két oszályzattal lerontották a bizonyítványában, ami a múlt rendszerben kiközösítést és fegyelmi eljárást vont maga után. 1980-ban ismét a Csallóköz szívében tartották a Spartakiád nyitányát járási szinten, teltház előtt a DAC-stadionban. Egy korabeli riport szerint:
1980: Járásunkban a sport és testnevelés fejlesztésében nagyszerű sikereket értünk el, és nálunk a Spartakiádnak – az ötvenes és hatvanas évekből – szép hagyománya van. Szocialista testnevelésünk e nagy eseményének mindig nagy figyelmet szenteltünk… (Vasárnapi Új Szó)
Miután a dunaszerdahelyi járás nagyobb településein (pl. Somorja, Megyer, Bős, Nagymagyar, Vásárút stb.) lezajlottak a körzeti versenyek, a legjobbak továbbjutottak a járási „döntőbe”.
Egy-egy ilyen járási döntő bemutatója két napig tartott, és a környező falvakból érkezett csapatokkal együtt autóbuszok szállították a nézőközönséget is. A stadiont ünneplőbe öltöztették, fellobogózták és ideológiai jelszavakkal táblázták ki. Elkészült az új központi lelátó is, focis szlengben a „nyugdíjas” tribün, melyet hivatalosan a ’85-ös Spartakiádra adtak át, de a labdarúgó klub is nagy hasznát vette, ugyanis abban az esztendőben sikeresen ostromolta az első liga kapuit.
1985: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nyitány jelesre sikerült, erről a helyszíni közvetítés és a felvételek jóvoltából a televízió több millió nézője is meggyőződhetett. A DAC sok kemény futballcsatát megért stadionját mindkét nap zsúfolásig megtöltő közönségnek pedig káprázatos élményben volt része. (Új Ifjúság)
A következő Csehszlovák Spartakiád 1990-ben lett volna programon, Dunaszerdahelyen végre felépült a hőn áhított sportcsarnok is. 1988-ban már javában zajlottak a dunaszerdahelyi előkészületek, amikor jött 1989. november 17-e, egy nap, ami mindent megváltoztatott. A Spartakiád helyett Testnevelési Ünnepségek néven, a korábbiaktól lényegesen kisebb méretekben tartották meg a bemutatókat. Köztudott, hogy a dunaszerdahelyi stadionba szánt villanyvilágítás tervezete már ekkor az asztalon hevert, de a bársonyos forradalom miatt végül sok minden máson kívül ez a beruházás is elmaradt.
Egy korszak lezárult, ámbár a Spartakiádok szorosan a párt ideológiai programja szerint zajlottak, a rendszeres testneveléssel az emberek csak nyertek. Az olimpiai eszme, ha burkoltan is, de a részvétel által megjelent, elvégre egy kicsi mozgás mindenkinek kell. Még a televízió előtt is rendszeresen tornáztunk…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
