FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Ha nincs a DAC, a dalnak sincs akkora ereje, mert csak mi, határon túli magyarok tudjuk igazán átérezni a mondanivalóját! – vallja Valaskó Ferenc – s ezzel valószínűleg egyetért az a többi 5 millió magyar is, akit nem hall a nagyvilág. Őszinte leszek, Ferit annyira kézenfekvő riportalanynak gondoltam, hogy túl egyszerű lett volna az elsők közt megszólaltatnom. Majd jött a pandémiás időszak, nem feszültek ezer számra sálak az Arénában, és egyszerűen megfeledkeztem róla. Ennek a régi adósságomnak szerettem volna eleget tenni, amikor megszóllítottam őt. Két dolgot emelnék ki az interjúból szerkesztőként és egyben barátként: Feri alázatát és szerénységét – ahogy a Nélküled c. dalról beszél. Gárdonyi gondolatát juttatja eszembe: „A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.”
Szia Feri, köszönöm, hogy hosszú idő után ismét egy asztalnál ülhetünk. Beszélgessünk a gyerekkorodról, valamint, a focival való „találkozásodról”. Aztán jöhet a DAC…
Pozsonyeperjesről származom, közvetlenül a focipálya mögött laktunk, landolt is pár labda a kertünkben. 5-6 éves lehettem, amikor nyugodjék nagyapámtól kaptam egy DAC-sapkát, a mai napig megvan, igaz már nem menne a fejemre. A foci édesapám által jött, ő a mai napig az eperjesiek csapatvezetője, vagyis inkább mindenese. Nemrég búcsú volt a faluban, és ő készítette a limonádét a büfében a gyerekeknek. Szóval viszi a hátán, amit tud, bálokat szervez, egyengeti az egyesület mindennapjait.
Mikor elértem azt a kort, elkezdtem én is focizgatni, de nem volt egy hosszú karrier. A testi adottságaim már akkor sem erre a pályára teremtettek, ennek ellenére csatárt játszottam. Mint afféle gyerek, rengeteget jártam a faterral így vagy úgy focira, most is készültünk az Eb-re, de a pandémia közbeszólt. Abban az időben az Agrostav vállalatnál dolgozott, ők építették a régi DAC-stadiont. Mesélte, hogy edzésen bakancsban rúgott tizenegyest a Vahalának. Ez az az időszak, amikor engem is elvitt magával először meccsekre.
A Nélküled által rengeteg embert ismertem meg a klub körül, és még ennél is több barátság kötődött. Nemrég például a Bari Jenci születésnapjára mentünk volna zenélni Sipi barátommal, zenésztársammal, de pont akkor oltottak, és nem tudtam elvállalni, sajnos. Elmondhatom, hogy én még a Kapko, Liba, Šrámek, Pavlík-féle csapatot is láttam focizni. Jančulát…
időrendi dolgokkal mindig bajban vagyok, egy meccs viszont nagyon megmaradt bennem. Talán mert harmincan ha voltunk a lelátókon, nem tudom: a Bacsfával játszottunk otthon, fehér mezben léptek pályára. Mondom, lényegesen kevesebb ember járt focira, de én ott voltam.
Visszagondolok arra az időszakra, amikor apuval jártam rendszeresen, kikkel voltunk, hol álltunk a stadionban. Vagy például mikor 2008. november elsején megtörtént a balhé, és ott álltam összepréselődve a tömegben, apu meg valahol másutt. Hívtuk egymást, mindenki jól van-e, nem lett-e baja valamelyikünknek? Ilyet átélni… szóval a focihoz hozzátartozik sok minden.
Essen pár szó a Nélküledről is, hiszen ez kihagyhatatlan téma, ha Valaskó Feri a riportalany. Az első alkalom kapcsán én szakadó esőre emlékszem, székekre ragasztottuk a dalszöveget… Mi az, amit személy szerint neked adott ez a történet?
Tudni kell, hogy 2006-ban volt a lagzink a feleségemmel, Anikóval, lényegében azóta énekelek. Magyarországra, a Sári csárdába mentem éppen fellépni, közben olvastam, hogy a Pethő Csaba 5 ezer példányban kinyomtatná a dal szövegét.
Tudtam, ha elmegyek egy buliba, a zene „elviszi” az éneklést, ezért gondoltam egyet és felhívtam Zoltánkát, az akkori előénekest, hogy mit szólna hozzá, ha élőben előadnám a stadionban a meccs előtt. Szó szót követett, megbeszéltük a dolgokat a Bíró Tomival is, így indult az egész. A Nyitra ellen játszottunk, szakadt az eső, ahogy mondtad, zoknit kellett cserélnem, mert beázott a cipőm.
Hálistennek bejött az ötlet, de a dal sikere elsősorban a szurkolóknak köszönhető. Az Ismerős Arcok ugyan már jóval korábban előadta, viszont maga a szöveg inkább ránk íródott külhoni magyarokra, és Dunaszerdahely által vált közismertté. Rengeteg kommentet kaptam utána, mindenkinek tetszett, és tudtuk, nem egyszeri alkalmat teremtettünk. Persze igazából nem ennek a meccsnek köszönhető a DAC klubhimnusza,
egy későbbi Slovan elleni találkozó videófelvétele árulkodik a sikerről. Jelenleg 5,2 millió megtekintésnél jár a YouTube-on, ez hatalmas szám!
A magyar sajtó is ekkor kezdett foglalkozni vele, illetve a szlovák média ekkor indított hadjáratot a dunaszerdahelyi magyar közeg ellen. Személy szerint rossz tapasztalattal sehol sem találkoztam, ha volt ilyen, az csupán az irigység számlájára írható. Sokan szeretnék előadni, de ehhez a dunaszerdahelyi stadion egyedi és megismélhetetlen közeget adott.
Ezt nem mint énekes mondom, hanem mint magyar ember, aki sosem kérkedett a magyarságával. Illetve sosem tartottam magam énekesnek. Én csak a Valaskó Feri vagyok, aki csinálom a bulikat mindenfelé.
Elmesélem a legbensőségesebb sztorimat ezzel kapcsolatban: 2016-ban felhívott a Motyó, hogy mennének a DAC öregfiúkkal Salgótarjánba a Gabora Gálára. Amikor elfogadtam a felkérést, igazából azt sem tudtam, hogy hova megyek. Együtt utaztunk a csapattal, a feleségem és én, a többiek már az öltözőben voltak, amikor bekopogtam. Simon Gyuszi, nyugodjék Lieskovský, Bari Jenci mellett állt valaki, nem tudtam, hogy néz ki szegény Gabora Jani barátom. Sajnos, nemrég itthagyott minket, ő ott Salgótarjánban a focitorna által nagyon nagy dolgot teremtett. Jóformán „csak” az idejébe került, pénzébe nem is, hiszen a szponzorok egymásnak adták a kilincset, csak hogy ott lehessenek. Gondolj bele, a Fradi meg az Újpest mellett a Real Madrid veteránjai is tiszteletüket tették már, legutóbb a Bayern Münchennel volt megegyezés, csak ez a vírus…Szóval Jani megpillantott, csend lett az öltözőben és üdvözölt:
„fiúk, nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, de azt külön köszönöm, hogy elhoztátok magatokkal a Ferit is. Én pontosan arra törekszem, hogy a csapatok dolgain kívül a magyarságot is összehozzam, és a Feri ebben ma nagy segítségemre lesz!”
Jani tavaly a tornával párhuzamosan a Trianon 100. évfordulójára tervezett megemlékezést, de kereszbe húzta a járvány. Sajnos ő ezt már nem fogja tudni véghezvinni, viszont az „örökségét” tovább viszi a család, Bukovics Lacival karöltve a Fradiból.
A dunaszerdahelyi Nélküled után tehát jött a salgótarjáni történet, innen pedig ezer szállá ágazik a Kárpát-medencében. Jó barátságban vagyunk egy dunapataji fiatalemberrel, megyek nemsokára hozzájuk fellépni. De például az ökölvívó Kokóval tegező viszonyba kerültünk, Pintér Attilával, Lipcsei Petiékkel, estig sorolhatnám a neveket. El kell mondanom azt is, hogy számtalan lagziban énekeltem, olyanokban is, ahol a családok fele szlovák nemzetiségű volt, akik esetleg egy szót sem tudtak magyarul. A Nélküledet viszont magyarul énekelték a többiekkel együtt, nagy dolgok ám ezek…
A MOL Aréna nyitómérkőzésére a Nyerges Attilát kérték fel előadni a dalt, ő ugye az IA frontembere. Mi éppen zenélni mentünk, ezért nem tudtam ott lenni, kiálltam a teraszra és hallgattam az előadást.
Elkapott a sírás, talán akkor fogtam fel, először életemben, hogy mit énekelünk, mit ad át az énekes a nézőknek, és mit kap vissza tőlük. Még most is libabőrös leszek, ha ezt az alkalmat felidézem magamban.
Nem az van, hogy a DAC-cal kelek és fekszek, de a DAC meghatározza a mindennapjaimat. Ha csak az énekesi karrieremet veszem, amihez a DAC óriási löketet adott, egy életre hálás vagyok. Sokan kérdezték mennyiért csinálom? Hát ingyen! Én tudom, nekem mit jelent belül ez az dal, és ez pont elég. Legutóbb az egyik ismerősöm meg is jegyezte:
„Feri, te ebben éled ki magad, neked ez öröm!” – és igaza volt.
Tudom, kicsit hihetetlenül hangzik, de míg rendszeresen énekeltem a meccsek előtt a dalt, csupán két alkalommal nem váltottam belépőjegyet. Olyan is megtörtént, hogy lement a Nélküled és mi mentünk a Sipivel zenélni, de akkor is rendesen jeggyel mentem be, vagy bérletünk volt. Sipinek is, édesapámnak szintén, számomra ez így természetes, ezzel tartozom a klubnak, és örömmel támogatom mindenkor a DAC-ot. Sok ilyen eset volt: ha tudtuk, hogy aznap még zenélünk, a C szektorba mentünk. Olyan nincs, hogy az ember ne ragadtassa el magát, ne szurkoljon, ordibáljon, ha a B-középben van, de nem előnyös ha egy énekes bereked a koncert előtt. Ugyanígy, ha nem volt más dolgom, leraktam a mikrofont és felmentem a tábor közé, mint más egyszerű szurkoló.
Eljutottunk a jelenbe, amikor a Nélküled jobbára csak a hangszórókból szólhatott. Voltak ugyan kezdeményezések, utcai közös éneklések, de később a bajnokság is szünetelt, a karriered is stagnált. Hogy élted meg ezt a roppant nehéz időszakot?
Sokáig állt a bajnokság, mire meg elkezdődött volna, véget is ért. Az új idényben sem volt jobb a helyzet, talán csak 3-4 meccsen engedtek be pár szurkolót.
Ugyanez elmondható a falunapi fellépésekről is, igyekeztem úgy intézni, hogy ha lehet, azért meccsre eljussak. A lezárások és a megszorítások miatt nyolc hónapot voltunk otthon. Anyagiakban is kiesés, de túlélhető, ami sokkal fontosabb, az az egészség! Viszont az, hogy üzletbe lényegében tudtál menni teszt nélkül, meccsre meg nem… sőt, mikor a tulajdonos úr oldotta volna a tesztelést, de nem kapott zöld utat, na az nem volt szép dolog a szakemberek részéről. Meg lehetett volna csinálni például negyed kapacitással, a négy szektorba szétosztva a szurkolókat.
A foci nézők nélkül olyan, mint koncertezni közönség nélkül!
Volt az az akció… az volt a felhívásban, hogy mindenki a lakóhelyén énekelje a Nélküledet a meccs előtt, vagy a meccsek helyett. Az egész Kárpát-medence bekapcsolódott. Mi kitaláltuk, hogy mivel otthon van a teljes felszerelésem, megcsináljuk a lakótelepen, hadd szóljon. Elhívtam a „dobos” Ervin barátomat, ott lakott pár méterre tőlünk. Balszencsénkre éppen akkor elment az áram, egyik haverom beállt az autójával alánk, a másik hosszabbítót hozott. Autóakkumlátorból egy átalakító modullal megoldottuk a helyzetet. Történjen bármi, a Nélküled az összefogás, a barátság és a magyarság szimbóluma.
Hogy stílusos legyek, annyi mindent kéne még elmondanunk… Köszönöm a beszélgetést Feri, hajrá DAC! Egy vérből valók vagyunk!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
