POÓR TIBOR: Az olaszok a meccs elején rosszul indítottak, de az angoloknak tényleg nem volt lehetőségük végleg megtörni Mancini csapatát. A kettős csere után, valamint kb. az 55. percben már érezhető volt, hogy az olasz cserepadról rettentő jó minőség érkezik a pályára. Én ahogy előzőleg, úgy most is élveztem Chiesa pimasz stílusát, és már csak arra vártam ezen a remek csatán mindkét félről, hogy a tizenegyeseknél az Eb legjobbja érvényesüljön, hogy Chiellini és társai ünnepelhessenek, amikor a jövő kapuslegendája kifog annyi tizenegyest, amennyit kell. Az a csapat nyert ezen a remek Eb-n, amely jelenleg a legtöbbet adja a focinak. És a foci jövőjének.
SZIGETI ATTILA: Véleményem szerint ma két olyan szimpatikus csapat játszotta a döntőt, akik a taktikai fegyelem mellett a nagy átlagnál több hangsúlyt próbáltak fektetni a támadásba ezen az Európa-bajnokságon. A szabályok szerint viszont csak egy győztese lehet az Eb-nek. A gyors angol gól után az angolok kénytelenek voltak szerkezetet váltani – annak ellenére, hogy az M4 stúdióban mindenki ezen csodálkozott – mivel az olasz taktika a mélységben való labdatartás után a védelem és a középpályás sor közé való bepassz volt. Sajnálom a vesztest, de az ilyen nagy csatákkal csak mi, szurkolók nyerünk, akik mindig gazdagodunk valami élménnyel. A büntetőpárbajban pedig minden lehet, de Donnarumma csodálatos. Európa-bajnok Olaszország!
