Az interjú megjelent a Klikk Out 2021/07. számában.
Pár héttel ezelőtt mutatkozott be a nagyközönségnek Nina és Emil, akik Kováč Zsófia Anna tollából keltek életre. A Komáromi mesék főhősei kalandozásra hívják a kicsiket és nagyokat, ahogy a nevében is benne van, Komárom városába. Itt került megrendezésre az a gyereknapi fesztivál, amelyen Rák Viktória színművésznő olvasott fel a meséből részleteket, két nyelven. Ugyanis a könyv egyik érdekessége, hogy magyarul és szlovákul is olvasható. Sőt, azok is szeretni fogják, akik szeretnek kreatívkodni, kézműveskedni.
A neved mifelénk a horgolással, és a Horgolzsó márkáddal kapcsolódik össze, mondd csak, hogy jött ehhez a meseírás? Honnan törnek elő ezek a kreatív energiák belőled?
Igazság szerint már régóta szerettem volna saját figurákat. Először elkészült Nina, a sellőbaba, majd utána a barátja, Emil. Az én nagyfiamnak is a legjobb barátja egy kislány, így valószínűleg tudat alatt ez befolyásolt. Miután a figurák és a leírásuk elkészült, úgy éreztem, ez így kevés. Rengeteg ügyes mintakészítő és dizájner van a palettán, ha beállok ebbe a sorba 218-diknak, nem sok újat tudtam volna nyújtani. Gondolkodóba estem, mi pluszt adhatnék a figuráimmal. Eszembe jutott, hogy ha volna egy történetük, az érdekessé tenné őket. A másik pillanatban már ott ültem a laptop előtt, és írtam a történetüket.
A mese helyszínéül a családom számára is fontos helyeket választottam. Arra gondoltam, mivel ezeken a helyeken gyakran találkozunk barátokkal, ismerősökkel, valószínűleg másnak is a szívéhez közel állnak. Így adta magát, hogy hol játszódjon Komáromon belül a mese.
Nem titok, nem vagy tősgyökeres komáromi, Magyarországról hozott ide a szerelem. A könyvben megismerhetjük a várost, de milyen a te szemeddel Komárom?
Számomra Komárom egy nagyon szerethető hellyé vált, bár be kell valljam, kapcsolatunkban voltak hullámvölgyek. Tavasszal költöztünk, amikor a város ébredezni kezd, így hamarosan a nyári forgatag és zsibongás vett körül, amit én egyébként is szeretek, hiszen Budapesten nőttem fel, a belvárosban. Aztán jött az ősz és a város elkezdett bezárkózni, lelassulni, és akkor jött számomra az első nehézség, hogy bizony itt túl nagy a nyugalom. Közben a nagyfiam is megszületett, amikor az ember egyébként is a négy fal közé kényszerülve tölti a napjait, úgyhogy az első tél nem ment zökkenőmentesen. De mire jött a nyár, lettek barátok, akikkel fel lehetett fedezni a várost, megismerni mindent, mint egy született komáromi. Mára mondhatom, az otthonommá vált ez a kisváros. Biztos van még számtalan hely, amiket kevésbé ismerek, de úgy érzem, Komárom és én jól összekapcsolódtunk.
A könyv két nyelven íródott, ennek is van egy nem titkolt küldetése, mesélj róla, kérlek!
A mesekönyv két nyelven íródott, igen. Meseírás közben több szempontot is figyelembe vettem. Az egyik a horgolás szeretetének a megosztása, így került bele a minta, a másik a lokálpatriotizmus, a harmadik pedig a két nyelv. Nem készülnek mesekönyvek két nyelven, vagyis csak úgy, hogy két külön kötetben jelennek meg.
Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a kedvenc mesekönyv akárhol elolvasható lenne, mindegy hogy a „messzi nagyi”, vagy a keresztanyu melyik nyelven szeret olvasni, egy könyv kerül a kis hátizsákba, s ez akár a nyelvtanulásban is segíthet. Szerintem fontos, hogy megismerjük a szlovák nyelvet, és szeressék is a gyerekek.
Nagyon kreatív ötlettel jelenik meg a kiadványban a szívügyed, a munkád, a horgolás. Részletes leírás segítségével elkészíthető a két mesehős, Nina, a sellőlány és barátja, Emil. Tényleg bárkinek sikerülhet…
A horgolás is két nyelven került a könyvbe, ebben egyébként nagy segítségemre volt Vajlik Noémi, Nomini, akivel már hosszú évek óta az Octoper projektet is együtt visszük. Mi fogtuk össze a városi és környékbeli horgolókat, hogy a kórház újszülött babáinak horgolt polipokat ajándékozhassunk évről évre. Szóval adta magát, hogy a szlovák horgolómintánál ő lesz a segítségem. Nem kis feladat volt és nagyon hálás vagyok neki, hogy időt és fáradságot nem kímélve pötyögte soronként a rövidítéseket.
A babák egyébként szándékosan nem lettek nagyon finoman kidolgozottak. Rengeteg olyan babaleírás érhető el a neten és könyvekben, amelyek aprólékosan kidolgozottak, de ezekhez már rutinos horgolónak kell lenni.
Én úgy gondoltam, fontos, hogy a kevésbé rutinosaknak is sikerélmény legyen a horgolás, így egyszerűbb figurákat készítettem. Természetesen akinek gyakorlata van, az bátran tud a mintán maga változtatni és még aprólékosabbá tenni a kész babákat.
Mi a könyv további sorsa, útnak indul-e az olvasók felé könyvbemutatók, nyilvános felolvasások keretein belül?
Lezajlott, ugye, két nagyobb esemény is Komáromban, a júniusi gyermeknap alkalmából. Az események Nina és Emil köré épültek, így remélem, nem hangzik nagyképűen, de tudatosan elkezdtük a város ikonjaivá tenni a két szereplőt. Amikor Rák Viki először olvasta fel mikrofonba a mesét, egészen libabőrös lettem, fantasztikus volt hallani tőle. Még szlovákul is meghallgattam, pedig hát itt mindenki tudja, hogy én még mindig alig tudok szlovákul. 🙂
Sok tervünk van idén nyárra a kiadómmal, a Phoenix Társulattal, vagy ahogy szerintem legtöbben ismerik, a Womanpress-szel. Legutóbb a Regina Rádiónak adtam interjút szlovákul. A férjem volt a tolmácsom, a szlovák hangom. 🙂 A mesekönyv Komáromban már 2 könyvesboltban, valamint Dunaszerdahelyen az Itsipitsi Könyvesboltban is megtalálható.
A messzi tervek közt szerepel a folytatás is, azért is lett a főcím Komáromi mesék, mert itt a történetnek nincs vége, hamarosan folytatódik az írás, hogy Nina és Emil barátságáról még többet tudjunk meg. S persze Komáromról. Meg horgolni is kell. 🙂 Úgyhogy annyi biztos, hogy ez a triumvirátus marad a folytatásban is.
