A cikk megjelent a Klikk Out 2021/07. számában.
A Ted Lasso címszereplője kezében egy focilabdával szerepel az Apple TV sorozatának poszterén, és ezzel amolyan szemét angol fricskaként rögtön átver.
Azt sugallja, hogy ez a sorozat a fociról fog szólni, ráadásul a sportágat szervezetten legrégebben űző nemzet álarcában.
Ezzel becsalogatja a nézők közé azokat, akik így gondolják, és túl komolyan veszik a focit, végül pedig megszerettetik velük azokat, akiktől ez igencsak távol áll. A többieknek, akik pedig ekézik a „focibuzikat”, az orruk alá dörgöli, hogy itt egy sorozat, amit minden hozzád hasonló ajánl, de minden arra utal, hogy a fociról fog szólni. Ergo, nekik meg kell mászniuk a saját sztereotip korlátjukat, hogy eljussanak az esszenciához.
Ezeket se hagyd ki:
A fiúk, akiket nem érdemes kiherélni | Mű-tét
Akarunk-e akarni? | Mű-tét
Mindeközben Ted Lassót az amerikai NBC tévécsatorna találta ki poénból még 2013-ban, hogy népszerűsítsék az európai focit. Akkoriban vették ugyanis meg az angol Premier League közvetítési jogait (!). A főhőst alakító Jason Sudeikis pedig beleállt a dologba. Egy áldokumentumfilm készült az együgyű, de optimista amerikairól, aki az innen nézve ugyancsak néha érthetetlen, de faék egyszerűségű szabályokkal bíró amerikai sportág közegéből érkezve kapott lehetőséget arra, hogy egy létező angliai élklubot, a Tottenham Hotspurt irányítsa. A karakter rettentő népszerű lett, a következő évben pedig már szakértőként tért vissza a tévéhez, és ugyan többen követelték, hogy kapjon saját sorozatot, az NBC ebben akkor még nem látott elég kraftot, az Apple TV viszont tavalyelőtt már igen.
Ted Lasso egy borzasztóan szeretnivaló ember, akit viszont néha inkább felpofoznál, annyira indokolatlanul pozitív.
Ebben a sorozatban egy létező focicsapattal ellentétben egy kiesés szélére sodródott fiktív klubhoz hívják, és hamar megtudjuk, hogy mégis mi a halálért szerződtet egy angol klub egy focitudatlan amerikait. Értelemszerűen nem indíthat úgy egy sorozat, hogy ez az alapvető motiváció nincs helyretéve, az írók viszont találtak egy pofonegyszerű emberi indokot. Vele, és rajta keresztül a klub legfelsőbb bajnokságból való kiejtésével akar bosszút állni exférjén Rebecca, aki a válóper során jutott ehhez az „ékkőhöz”.
A sorozat egyébként első blikkre ehhez hasonló sima, mondhatni sztereotip megoldásokat, egyszersmind karaktereket kínál, de pofátlanul sokak fejlődését követhetjük nyomon. Mindenki szerethető, vagy egy idő után az lesz.
Epizódonként 25-30 percben karambolozik egymással az amerikai és az angol kultúra, szemléletmód, az együgyűségig tolt magabiztos tudatlanság, a szelíd irónia és a precízen adagolt brit szarkazmus. Nem lesz erőltetett, nem csordul túl, de nem lesz kevés és unalmas sem.
Azt pedig, hogy ez mégis hogyan és miért működik az első évadon belül egyre jobban, azokkal a szavakkal a legegyszerűbb elmagyarázni, melyekkel Ted barátunk válaszolt egy sajtótájékoztatón, mikor az egyik újságíró arról faggatta, tudja-e, mi az a lesszabály. „Úgy határoznám meg a dolgot, ahogy az USA Legfelsőbb Bírósága tette a pornográfiával 1964-ben. Nem könnyű elmagyarázni, de ha látják, megértik.”
