Még a pályakezdő, zöldfülű elemzők is tudják már, mi vár ránk ősszel, mikorra várható az újabb covid-hullám és mennyien lesznek karanténban. Néha tényleg már a csapból is ez folyik, miközben az állandóan változó előírások, ajánlások, és szemaforok útvesztőjében kalandozva nehezebb feladattal nézünk szembe, mint Indiana Jones az elveszett frigyláda felkutatása során. Gyakorlatilag naponta találkozhatunk a világhálón, illetve a közösségi oldalakon oltottak és oltatlanok közti vitákkal, szakértőket is lepipáló „okos” gondolatokkal. De azzal vajon ki foglalkozik, hogy a „bakterkonzerv” ára mindeközben már 2 euró felett van? Hát én! A flancos csomagolásban „elénk dobott koncra” [é.i. a covid-témára] válogatás nélkül ráharapunk, pedig attól nem lakunk jól. Csak a bakterkonzerv ad nekünk erőt, és mindent lebíró akaratot…
Először is tisztázzuk, mit nevezek bakterkonzervnek, és miért. Azt hiszem, nem titok, hogy idestova negyed százada váltóőrként dolgozom a vasútnál, vagyis bakter vagyok. Negyed század – sokkal félelmetesebben hangzik, mint a 25 év, pedig ugyanazt jelenti. Bakterkonzerv minden olyan tartós élelmiszer, ami hűtés nélkül is eláll, de főleg a húskonzerveket hívom így. Innen tehát ez a fantázianév, a húskonzervek évtizedek óta együtt utaztak velem minden szolgálati helyemre. Volt, hogy egész hónapra bespájzoltam belőlük, reggelire kiváló, villával eszegetve „villásreggeli”.
Azért senki se gondolja, hogy ennyire egyhangú koszton tengődtem, de az ember ha megéhezik, mindig kéznél van a bakterkonzerv.
Azelőtt nem volt ekkora divatja az ételrendeléseknek, mint napjainkban, főleg, mert nem is volt honnét rendelni.
Most bármit megóhajthatunk, viszont a menük sem 3,30-ba kerülnek már, ahogy korábban… Na, de nézzünk picit a dolgok mögé, végső soron mindenre az egyszerű ember fizet rá. Amíg arról folyik a vita, mikor lesz vége a covid-hisztériának, az élelmiszerárak szép lassan az egekbe kúsztak, miközben a bérek stagnálnak. Persze, nem csak a mindennapi kenyerünket érinti ez a téma – szinte minden többe kerül, mint a covid előtt -, de mi hajlamosak vagyunk inkább azzal foglalkozni, miért nem mehetünk például külföldre nyaralni mindenféle macera nélkül. Na meg azzal, hogy miért oltatta be magát, aki beoltatta, s aki nem, az miért nem? Pedig az élelmiszer ára nem olyan, mint az üzemanyagé, hogy jobb időkben majd lejjebb kúszik.
Azelőtt munkába menet folyamatosan figyeltem az üzemanyag árának alakulását, egyenes arányban volt a világpolitikai történésekkel.
Ha drágult a benzin, valahol tuti háború fenyegetett, amikor pedig enyhült a feszültség, olcsóbb lett. Kedvenc bakterkonzervem ára a minap átlépte a bűvös 2 eurós határt, egészen pontosan 2,19-ért kínálta a lakótelepi élelmiszerüzletünk, én ehhez mérem a szegénységet, melyet tetszik vagy nem, szinén a koronavírusnak „köszönhetünk”.
Persze, ahány ház, annyi szokás, és ahány üzlet, annyiféle ár. Bezzeg ez is másként volt a múlt rendszerben, mindennek egyenárat adtak, kb. mint ma a cigarettának. Szóval a bakterkonzerv is ugyanannyiba került nálunk, mint mondjuk Kassán.
Megint leltároznak, gyérek a polcok!
Úgy két hete arra lettem figyelmes, hogy a már említett lakótelepi élelmiszerüzletben, mintha megüresedtek volna a polcok. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, majd közölték velem: leltározni fogunk! Összeszorult a torkom, hiszen a leltározás mifelénk egyet jelent az árak emelkedésével. Isten mentsen meg minket az újabb drágulástól, így is üres a pénztárcánk a hó végén, pedig becsületesen adózva két munkahellyel bírok, hogy eltartsam a családom.
Na szép mondhatom, miközben egymás közt azon vívódunk, hogy mennyit ér a covid-útlevelünk, lassacskán felkopik az állunk, mégsem akarunk tudomást venni róla. Már képtelenség, hogy egész hónapra betankoljak bakterkonzervből, pedig a járvány első szele a spájzot is megtöltötte vele odahaza…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
